A Kapitány bejelentkezik...
2010. november 30.
23:05

A mai napon kísérleteim bizonyítást nyertek, ennélfogva kimondtam a pormegmaradás törvényét. Zárt rendszer pora állandó, azaz a por nem vész el csak átalakul. Márpedig ha ezt elfogadjuk, akkor ezt egy állandóval fejezhetjük ki. Ennek jele Axm-állandó, értéke rendszerint 0 és 5 között van. Mértékegysége: [Fri], ami egyenlő a rendszeren belül megtalálható porszemek száma [db]/porréteg vastagsága [mm]. A mérés egy speciális szerkezettel, az ún. hiper-atom rotációs gyökhajtásos potenciálgéppel történik.

A pormegmaradás törvényéből pedig egyenesen következik, hogy a hangyák is egyenletekbe rendeződve mászkálnak. Erre a kapcsolatra Bálint kollégám hívta fel a figyelmem. Ezúton is köszönöm neki.

A balesetek elkerülése végett azonban mindig ellenőrizzük az eredményeket egy heted fokú gyöktenzoros ötismeretlenes differenciál-egyenletrendszerrel, melyet a végén mindenképpen integráljunk le parciálisan, azaz szakszóval parcintsuk le, hogy a téridő görbület harmadfokú változóinak hatását és az ionikus szubatomrészecskék hatását figyelembe vehessük.

Ha ezzel mind megvagyunk, akkor nyugodtan kijelenthetjük, hogy a mérés az MSZ 1:2010:1254:235677:342234:55543:3321:001 szabvány hetedik paragrafusának a nyolcadik bekezdésében foglaltaknak megfelelően zajlott. Amennyiben a kapott érték határértéken kívül esik, tehát több mint 5, vagy kevesebb mint 0, akkor mindenképpen szellőztessünk, hogy a Radon sugárzás porra gyakorolt káros hatásától megszabaduljunk. Egyéb esetben nyugodtan végezhetjük napi dolgunkat.

Végül az időjárásról:
Xz-2-es jelentés/Zónaidő: 2305,012: Az idő drámai körülmények között a zéró pont közelébe zuhant. Sebesültről egyenlőre nincs tudomásunk. A pilóták keresése folyamatban van. Az akció /Fedőneve: Hópihe/ végrehajtása továbbra is folyamatban.

Amennyiben otthonában Radon sugárzást észlel kérjük szellőztessen, vagy keresse fel kezelőorvosát és/vagy orvostanhallgatókat, orvos ismerőseit, ismerőseit akik láttak már orvost, valamint gyógyszerészét.
Szép estét!

A Kapitány kijelentkezik...

A kótyagos éjjel már a szemed sarkán áll,
Csukott szemeid mögött ezer kép szitál...

Elméd zaja nem múlik, gondolataid eszi,
S ha mégis, hát azt nagyon... nagyon lassan teszi.

Így múlnak el percek, órák, óra-csokrok lassan,
S te végül, mikor kelni kell már, elalszol halkan.

©
historico

A Whisky kóstolása

E nemes ital neve a „uisge beatha” gall kifejezésből ered, jelentése: az élet vize. A skótok szerint a whisky fogyasztásának legmegfelelőbb ideje az érkezés és a búcsúzás, és persze ami a kettő között van.
A whisky fogyasztására és kóstolására nincsen szigorú szabály, de érdemes néhány tanácsot megfogadni. A skótok hagyományosan tisztán vagy vízzel fogyasztják, míg az amerikaiak inkább jéggel vagy szódával. Napjainkban spanyol és amerikai hatásra ismét terjed a whisky fogyasztása koktélokban, illetve long drinkekben elkeverve, például cola-val, gyömbérrel, energiaitallal vagy akár juice-szal.
Ha csak ismerkedünk egy whisky-típussal, szobahőmérsékleten, tisztán fogyasszuk. A whisky kóstolása közben alapvetően 4 jellemzőt vizsgálnak: szín, illat, íz és lecsengés. Egyes szakírók vizsgálják a whiskyk alkatát, testességét és kiegyensúlyozottságát is.

Amire mindenképpen szükség van a kóstoláshoz:

- Whiskyk-re,
- kóstoló/kóstoltató pohárra (a konyakos pohár jobb e célra, mint a klasszikus whiskys pohár)
- víz, kenyér vagy teasütemény az ízek semlegesítéséhez.

A whisky kóstolás esetében a szaglást tartják a legfontosabbnak. Ezt követően jöhet az első korty, amelyet semmiképp se nyeljünk le azonnal. Inkább járassuk körbe a nyelven, és a szájüreg teljes felületén. Próbáljuk megállapítani, mennyire olajos, vagy mennyire száraz. Ha lenyeltük, koncentráljunk az utóízre is. A scotch méltóságteljes, rendkívül karakteres ital. A skót whisky fogyasztási hőmérsékletére nincsenek szigorú szabályok. Éppúgy lehet hidegen, jégkockával fogyasztani, mint szobahőmérsékleten. Annyit viszont tudni kell, hogy Skóciában szentségtörésnek számít jéggel inni a scotch-ot.

A kóstolás menete:

- Töltsünk ki kb. 2 cl whiskyt a pohárba!
- A fény felé tartva vizsgáljuk meg az ital színét! A szín rengeteget elárul a whisky karakteréről. A whisky színe az egészen sápadttól a mély karamell barnáig terjedhet, attól függően, hogy milyen hordóban és mennyi ideig érlelődött.
- Óvatosan szagoljunk bele a whiskybe, vizsgáljuk meg az illatát! Az ital aromájának 80%-a a szaglás segítségével azonosítható.
- Töltsünk egy kevéske vizet a whisky-hez és ellenőrizzük hogyan változott az illata! Jó minőségű whisky esetében az illatok, aromák sokkal intenzívebbé válnak.
- Kóstoljunk egy kortyot a whiskyből és vizsgáljuk meg a következőket: testesség, aroma, lecsengés (milyen hosszú és intenzív az utóíze).
- Igyunk egy korty vizet vagy együnk egy falat kenyeret, hogy semlegesítsük az ízeket, mielőtt nekikezdünk a következő korty whiskynek.

Nevezetes skót fajták:

Single Malt: Laphroaig, Lagavulin, Glennfiddish, Glenlivet, Cragganmore, Macallan
Pure Malt: Pride of Islay, Glencoe, Eileandour, Old Elgin
Grain Whisky: Cameron Bridge, North British, Loch Lomond
Blended Whisky: Chivas Regal, Ballantines, Cutty Shark, Famous Grouse, Johnnie Walker, J&B, Teacher’s, Grant’s, 100 Pipers
Whiskylikőrök: Drambuie, Drumgray Cream, Fairlies Light Highland, Lochan-Ora, Scottish Island Liqueur

További információk találhatók a whiskyről a következő magyar weboldalon: http://www.whiskynet.hu/fooldal/

Források:
http://m.hvg.hu/gasztronomia/20081015_skot_whisky/2
http://www.whiskynet.hu/fooldal/a-whisky-kostolasa/
http://www.nemesitalok.hu/wiskey-k-scotch-ok/fogyasztasrol

Emlék-5

Adattári szám: 5-588-27553555

2755 - Fordulópont

Az év végén Frank Amoveo bejutott Arxba, de lebukott. Azonban Adiutrix Solamen és Amica Comis segítségével ki is tudott jutni. Maximilian Primus is kijutott vele (Adiutrix testében) és ezáltal el is vezette a Sapiensek egyik városába, ami a Sapiensek végét jelenthette volna, azonban Amica közben Frank tudatát feltöltve a Primus testébe, végül eljuttatta az üzenetet a Centralis Propositum hálózatára és a Primust is lelőtte Carmen Amoveo. Sajnos Frank másolatát kitörölték a Primus testéből, amint észrevették a feltöltést és a vezér visszakapta eredeti személyiségét és tudatát, még ha az egy 5 hónappal korábbi mentés is volt.

Az üzenetre az első reakciók vegyesek voltak. Pár órán belül minden városban rengeteg ember ment ki az utcákra tüntetni a Sapiensek mellett, ugyanakkor sokan voltak azok is akik többször visszapörgették a tv-jük által rögzített képeket, de nem akartak hinni a szemüknek és a trükköt keresték benne. A gazdagok többsége pedig egyből kikapcsolta és hívta a kormány központját, hogy vegyék le a műsorról ezt a szennyet. Nekik ugyanis teljesen megfelelt a fennálló rendszer. Ha akartak örökké élhettek és ezt nem akarták semmiért feladni. Mivel a Primus a biztonsági mentésének hála még mindig élt, ezért nem tudott akkora hatást kiváltani az üzenet, mint szerették volna. Miután ugyanis elmagyarázták neki a helyzetet, azonnal kirendelte a Cohortes urbanae alakulatait és elrendelte a tüntetések leverését. De még így is elkésett. Mire a rend őrei kiértek a helyszínekre, már akkorára duzzadt a tömeg, hogy a közel 1% bűnözés ellen fenntartott Cohortes urbanae nem tudta kezelni a helyzetet, sőt sokan az ő soraikból is átálltak a tüntetők közé.

Végül pár napos tüntetéssorozat és annak sikertelen leverése után kezdetét vette a vándorlás a ,,Forradalom városai" felé. 4 Gigavárosban ugyanis a helyi tisztviselők és régió vezetők is a tüntetők táborát erősítették, így az általuk irányított Gigavárosban is rögtön betiltották a klónozást és a klónozást támogatóknak 5 napot hagytak, hogy elhagyják a várost. Ezek a városok lettek tehát a fő úti céljai azoknak akik nem támogatták a klónozást tovább abban a formában, ahogy az létezett. A kölcsönös vándorlás végül 4-5 hét alatt lezajlott. Volt aki mágnes autóval vágott neki az útnak, bár az ilyen emberek csak lépésben tudtak haladni a Gigavárosokat összekötő autópályákon az óriási dugó miatt, de olyan is akadt aki gyalog vágott neki a hosszú útnak (főleg a kisvárosokból érkező Sapiensek), vagy pedig a mágnesvillamosokat választotta, amivel a sűrű járatszámnak köszönhetően gyorsan megtehették a távot.

Így jött létre a ,,Nagy elszakadás" (más forrásokban ,,Nagy kettéválás"-nak is nevezik), melynek során a 4 klónozást korlátozó Gigaváros (név szerint: Urbs, Constituto, Oppidum és Ancona) szövetséget kötött és létrehoztak egy új országot, a Regio Novust. Attól a naptól kezdve (2756. 01. 05.) az ott élők Homo Sapiens Novusnak nevezték magukat (röviden Novus) és teljesen függetlenek lettek a Concoloroktól. Sajnos jónéhány ember nem hitt az üzenetben illetve nem akart lemondani a klónozásról így Maximilian Primus vezetése 3 Gigavárosban továbbra is fennmaradt. Létrehozták ők is a saját országukat Concoloria néven. A két ország között semmiféle kereskedelem nem volt és úgy tűnt a Concolorok belenyugodtak, hogy a Sapiensek nélkül kell megoldaniuk a klónozást.

A Novusok létrehozták saját alkotmányukat és a klónozást csak az orvoslásban engedélyező törvényeket hoztak. Először a volt Sapiensek végül pedig mindenki számára ingyenes egészségügyi ellátást tettek lehetővé. Felállítottak egy az ország méretével arányos hadsereget is az esetleges támadások visszaverésére, melyekre nem is kellet sokat várniuk. Ugyanis míg Regio Novusban konszolidálódott a helyzet és megindult a fejlődés, addig Concoloria egyre több gonddal kűzdött. Mivel teljesen megszűnt a klónozási alapanyag, ezért a meglévő testeket kellett klónozni. Ez egy ideig működött is, de végül a sok klónozás okozta degeneráció miatt egy idő után a testek klónozása lehetetlenné vált, pontosabban a klón test súlyos ,,hibákkal" jött létre. Az emberek így kezdtek visszatérni a természetes szaporodásra. Vagyis visszatértek volna, ha még lehetséges lett volna. Ekkor derült ugyanis fény az idegen szerkezet egy ismeretlen mellékhatására: minden klónozás csökkenti a nemzőképességet, majd meg is szünteti, valamint a nőknél meddőséget okoz. Az időközben megidősödő emberek sorra haltak meg, fogyott a népességük. Szeretett vezetőjük Maximilian Primus a haláltól való félelmében végül elrendelte egy hadsereg felállítását és többszöri kísérletet tett a Novusok megtámadására, hogy onnan szerezzen ,,friss klónozási alapanyagot". Azonban az addigra megerősödő Novusok a Concolorok minden támadását visszaverték. Végül Maximilian Primust is elérte a halál, az utána keletkező űrt a vezetésben pedig senki nem töltötte be. Concoloria hanyatlott és a népessége elöregedett. Regio Novus a hanyatlást látva megengedte, hogy aki át akar költözni, annak menedéket nyújtanak, de a Concolorok túl büszkék voltak, hogy elfogadják. 3555 közepére végül az utolsó Concolor is eltávozott az élők sorából. Ezt a tényt az azóta híressé vált ,,Utolsó rádióadás"-ból tudjuk: ,,Elérkezett hát az óra, melytől annyira féltem...a vég órája...mely talán egy új korszak kezdete... A test nem, csak a lélek élhet örökké...sajnos ez utóbbi nekünk Concoloroknak nem volt... Lelketlenül éltünk, lelketlen városokban és egy lelketlen bolygón... Most, hogy látom a bolygó újra éledezik***, talán eljön egy jobb kor... Ezzel az adással búcsúzom a világtól én és a Concolor faj...

***A bolygó ökoszisztémája ez idő tájt kezdte kiheverni a múlt katasztrófáit. Végül 4000-re teljesen rendbe jött. Napjainkban pedig a környezetvédő programoknak hála a történelemben legkisebb mértékben kerül szennyezőanyag a környezetbe.

Regio Novus tovább fejlődött. A Novusok birtokba vették az immár üresen álló Gigavárosokat is. A természet visszanyerte régi szépségét és a Novusok környezetvédő programokkal őrizték meg a kiváló állapotát. 470 éve pedig apróbb konfliktusokat kivéve béke uralkodik a bolygón.

Fájl vége

Köszönjük, hogy végighallgatta egyetemünk történelmi előadását.

Egyetemi hallgatóknak:
A vizsgatételek a letöltések menüpont alatt érhetők el. Sikeres felkészülést kívánunk!

Látogatóknak:
Köszönjük, hogy adatbázisunkat választotta! Böngésszen hatalmas archívumukban több, mint 5000 témakörben. Kellemes időtöltést kívánunk!

Előzmények a Lelketlen bolygóban...

Franket elkapta és bezárta a Primus egyik embere. Végül sikerült elmenekülnie. Bejutott Arxba, azonban lebukott, de egy ismeretlen nő - akinek a neve Adiutrix - a segítségére sietett. Kiderült, hogy már kételkedett a Primus szavahihetőségében, ezért Frank megmutatta mit akar közzé tenni. Megmutatták a nő egy barátnőjének is aki szintén segít nekik...

5. rész

Végjáték

Frank és Adiutrix feltűnés nélkül haladtak a belváros felé az 59. szinten lévő bevezető autópályán. A mágnesautó robotpilótája be volt kapcsolva, hogy még egyszer nyugodtan átbeszélhessék a tervet. Amicát már felhívták, hogy egy órán belül ott lesznek, addigra készüljön fel. Kora hajnalban indultak, hogy minél előbb elérhessék a kiszemelt 34-es zsilip kaput. Amica megmutatta barátjának a videót, így ő is hajlandó volt segíteni kijuttatni Franket. Ismert pár Concolort akik tartoztak neki így el tudta intézni, hogy pár percig ne figyeljék a kaput.

Maximilian Primus elnöki mágnesautóján száguldott Amica Klónozó Központjához. Az éjjel Septimusnak sikerült kiderítenie Adiutrixról mindent. Immár tudták hol dolgozik, mik a szokásai, kik a barátai és barátnői stb. Vissza tudták keresni a telefonhívásait, így tudták meg, hogy az egyik barátnője segíteni akar neki. A legjobban az dühítette a Primust, hogy pont azok közül árulja el valaki, akik a biztonsági mentéseit készítik. Pedig gondosan ügyeltek rá, hogy Primus hű emberekből kerüljenek ki, sőt a vezető kérésére mindegyikük nő volt. A számuk sem volt sok, mindösszesen 5-en voltak. Ennek ellenére valamiért mégis segíteni akart nekik, de az a telefonbeszélgetésből pontosan nem derült ki, hogy mi miatt, csak az, hogy valamit megnézettek vele. A Primus teljességgel biztos volt benne, hogy manipulálták valamilyen módon. El sem tudta képzelni, hogy az őt szolgálók közül bárki önszántából ellene fordulna. Meg volt róla győződve, hogy a személyes látogatás és az ,,észérvek" majd meggyőzik Amicát, hogy átverték. Amiért azért mégis elégedett volt a helyzettel az az volt, hogy volt egy terve, mely előnyére kovácsolta ezt a kis kellemetlenséget. Sőt oly mértékben, hogy a Sapiensek teljes lebukását és végét eredményezheti. Erre a gondolatra ismét elmosolyodott, amit az éjjel folyamán már párszor megtett. Közben a mágnesautó hangtalanul megállt, a Primus pedig besétált a KK-ba. Becsöngetett a belső ajtón. Amica közben látta, hogy kik jöttek és szinte kétségbeesett, hogy előbb oda értek, mint Adiutrixék. Aztán összeszedte magát és beengedte a Primust, mert tudta, hogy a belső kamerákkal is figyelhetik, tehát semmit sem tud tenni.

- Jó reggelt Amica! Régen volt már a legutóbbi biztonsági mentésem. Régen láttam már a gyönyörű arcod. - mondta a Primus, aki mindig így beszélt az őt körülvevő nőkkel. Sőt voltak precedensek, mikor visszaélt a helyzettel és egyik beosztottja sem tudott ellene semmit sem tenni és a legtöbben nem is akartak. Megtiszteltetésnek vették a dolgot.
- Jó reggelt uram! Ha biztonsági mentést óhajt, akkor azt kényelmesebben el tudom végezni a megszokott magánrendelőjében, mint ebben az átlagos KK-ban. - válaszolt kissé remegve Amica, azonban a hangja határozott maradt.
- Ne kerülgessük a forró kását kedvesem! Mindketten tudjuk, hogy miért vagyok itt. A tegnapi esti telefonbeszélgetése őszintén szólva szíven ütött. Hogy az egyik legkedvesebb beosztottam eláruljon? Nem is akartam elhinni Septimusnak, míg a saját fülemmel nem hallottam. Csak arra gondolhattam, hogy önt manipulálták. De kérem értse meg, hogy egy szavukat sem szabad elhinnie. Sajnálom, hogy tőlem kell megtudnia, de Adiutrix barátnőjét megfertőzte a Sapiens akinek segíteni próbált. Mindig mondtam, hogy veszélyesek, de aki nem hallgat rám, lám hogy jár. Sugárzást és Sapiens kórt kapott, már nála is kimutatható a Sapiensek sejtjeiben lévő bomlás. Elemeztük a retinaképét, így minden kétség kizárható.

Amica egy kissé elbizonytalanodott, de a barátnőjének mégis jobban hitt mint bárki másnak.

- De uram, azt mondta, hogy a Sapiensek is értelmesek... hogy nem süllyedtek állati szintre. Sőt én is hallottam beszélni és értelmesnek tűnt.
- A betegség elején mind ezt mondja, az pedig hogy beszélnek csak néhány egyednél fordul elő, és habár érdekes, hogy náluk megmaradt a nyelv, és többé kevésbé jól is használják, de végső soron őket is az ösztönök vezérlik, így nem is gondolkodnak értelmesen. Tudom én hogy vívódik, hisz' mégis a barátnőjéről van szó, de sajnos már nem tehet érte semmit. Viszont a fajáért sokat tehet. Azért is jöttem ma el önhöz, hogy megkérjem, hogy töltse fel a tudatom Adiutrix testébe, miután törli az övét. Neki már sajnos nincs menekvés a kór elől, viszont mint tudjuk a törléssel a kór is kipusztul, ezáltal már feltölthet, és így végre felkutathatjuk a Sapiensek rejtekhelyeit, hogy megszabadítsuk őket szenvedéseiktől és egy intelligensebb tudatot hordozhasson a testük. Remélem egyetért.

Amica kissé habozott, nem találta elég kielégítőnek a Primus válaszát, de végül válaszolt.

- Igen uram, viszont egy valamit még nem értek. Ha állati szinten vannak, akkor ez a Sapiens, hogyan tudja majd önt elvezetni a rejtekhelyükre?
- Okos kérdés Amica, nagyon okos! Ezért is szeretem magát annyira. Egyszerű a válasz: az ösztöneik, automatikusan a társaikhoz vezetik őket. Az, hogy valahogy bejutott a városba csak a véletlen műve és már rég az egyik kaput kaparná, ha a barátnője valami őrült késztetéstől vezérelve nem veszi magához.
- Értem. Sajnálom Adiutrixot, jó barátnőm volt. - mondta szomorúan Amica.
- Nincs esetleg biztonsági mentése, mert akkor ha mindennek vége visszatölthetjük a saját testébe.
- Van, de több hónapja készült.
- Mégis jobb mintha meghalna, de ha vissza is töltjük, ugye megérti, hogy meg kell büntetnünk? És a Sapiensek segítéséért életfogytiglan vagy Törlés jár.

Pár perc csend után Amica szólalt meg ismét.

- Igen uram, megértem... Vétett a törvény ellen, viselnie kell a következményeit. Sajnálom, hogy nem hallgatott rám, mikor mondtam, hogy adja fel a Sapienst... Kérem kövessen a másik szobába és máris megkezdhetjük a folyamatot. Mint bizonyára tudja, ahhoz, hogy Adiutrix testébe tegyük a tudatát, teljesen át kell helyeznünk azt, a biztonsági másolat is csak úgy tölthető be, ha azt ,,Tiszta" agyba töltjük, azaz az előző tudatot töröljük. Viszont a teste teljes biztonságban lesz addig itt a Központban.
- Igen, ezeket tudom, viszont mivel nem vagyok szakértő csupán laikus, az érdekelne, hogy az nem megoldható, hogy addig a testemben egy biztonsági másolatom legyen?
- Megoldható lenne, de a legutóbbi mentés 5 hete volt így az a tudata nem emlékszik az azóta történt eseményekre. Új készítése, pedig több mint 1 órát vesz igénybe, ellenben az áthelyezés megvan fél óra alatt.
- Rendben, már emlékszem, hogy legutóbb is 1,5 óra kellet a teljes biztonsági mentéshez. Annyi időnk sajnos nincs. Viszont ön elmagyarázhatja az akkori énemnek a helyzetet. Addig sem marad a népünk a szeretett vezetőjük nélkül. Ha pedig visszatérek majd töröljük és visszahelyezzük az eredetit.
- Rendben uram.
- Köszönöm kedvesem. - mosolygott a Primus. - Kezdhetjük!

Amica elmondott mindent a tervről a Primusnak és elvégezte az áthelyezést az adatbázisba, ahonnan aztán majd fel tudja tölteni a tudatot Adiutrix agyába, a Primus testét pedig bezárta a szobába, hogy ne vegyék észre. A Primus embereinek többsége elhagyta az épületet a többiek pedig elrejtőztek és a kamerákon figyelték az eseményeket, hogy sikerrel járhasson az akció. Közben Adiutrix és Frank megérkeztek a KK-hoz.

- Szia Amica! Köszönöm, hogy segítesz, és bocs, hogy ilyen korán felvertünk.
- Szia! Semmi gond, amúgy is korán szoktam kelni. Szerintem ne is húzzuk az időt, mert bármikor felfedezhetik, hogy nem vitted el egy KK-ba. Kérlek foglaljatok helyet. - mondta és a szoba közepén álló két székre mutatott, melyek háttámlája fekvő helyzetűre volt állítva.
- Sokáig tart majd? Biztosan van még időnk erre?
- Attól függ, hogy milyen régóta él az illető. Átlagosan 1,5 óra egy olyan embernél aki kb. 100 éves kor fölött van. 
- Én most vagyok 35 éves, a hölgyet pedig olyan 28-nak mondanám.
-  Nagyon kedves, de már 57 éves vagyok.

Frank megdöbbent és meg sem tudott szólalni.

- Tavaly sikerült összegyűjtenem annyi pénzt, hogy elkészíttessem a 27-éves klónomat, amihez akciósan járt 5 évig évente 3 biztonsági másolat készítése is. Szóval lényegében eltalálta a korom, de mégsem. - mosolygott Adiutrix.
- Tehát akkor Adiutrixnak kb. 3/4 óra lesz, önnek pedig kb. 20 perc, kicsit talán több. Szerintem ennyi idő alatt nem találnak meg.
- Rendben, kezdjük.

Amica elkezdte a folyamatot mindkettőjüknél, de Adiutrix agyába feltöltötte a Primus tudatát. Először Frank ébredt fel.

- Minden rendben ment?
- Igen itt a másolat, biztos helyre teszem.

Végül Adiutrix (a Primus) is felébredt. Furcsának találta a testet, viszont tudta, hogy a terve csak így sikerülhet.

- Indulhatunk Frank?
- Igen

Azzal elköszöntek Amicától és elhagyták a KK-t. Mágnesautójukkal a 34-es kapu felé vették az irányt, közben pedig Adiutrix és Frank megbeszélték a továbbiakat.

- Honnan fogom tudni, hogy a barátnője bejuttatta az üzenetet a Centralis Propositum hálózatára?
- Küldeni fog egy követet.
- Rendben.
- Kérem Frank, hadd menjek magával. Itt úgy is elkapnának és börtönben végezném, vagy Letörölnének.
- De odakint nem ilyen egyszerű az élet. Sok mindenért meg kell dolgozni.
- Vállalok mindent, csak ne kelljen tovább itt maradnom.
- Rendben, de meg kell ígérnie, hogy minden kapcsolatot megszakít a várossal.
- Természetesen.

Időközben a kapuhoz értek, Amica barátjának hála pedig kisurrantak rajta és a külső kapun is. Amint kiértek Frank hívta a testvérét, Carment.

- Mi tartott ennyi ideig?! Ilyenkor kell kijönni?! Azt hittem már nem is jelentkezel! Hát így kell bánni a kishúgoddal?!
- Szia, én is örülök, hogy hallom a hangod. - mosolygott Frank.
- Kellene egy fuvar mi? Máris indulunk, de addig indulj el, útközben talizunk.
- Oké. Van még valami. Nem egyedül jöttem ki. Itt van velem egy nő aki segített kijutni. Neki is kellene egy hely.
- És tiszta? Nem kém? Mert óvatosnak kell lennünk.
- Nem az, segített.
- Hát majd én megnézem magamnak azt a csajt. De előre szólok, ha nem szimpi otthagyjuk.
- De megígértem neki, hogy élhet velünk.
- Nem érdekel bátyus! Na majd érkezünk a sivatagjáróval. - mondta Carmen és bontotta a vonalat.

- Elnézést, mindig ilyen. Nem bízik az idegenekben, bár ez általában az előnyére szokott válni.
- Semmi gond, a helyében én sem bíznék bennem. - vigyorgott magában a Primus. Szinte alig várta már, hogy felderíthesse a városokat.

Elindultak és fél óra séta után már érkeztek is Frank társai. A sivatagjárót Carmen vezette és befaralva megállt Frankék előtt.

- Hali bátyus! Na lássunk téged te hölgyemény. Hmm, hát elsőre szimpatikus vagy. És miért segítettél Franknek?
- Kételkedtem a kormányban és nem értettem egyet minden intézkedéssel.
- Értem. Hát a bátyus már csak ilyen, vonzza magához a nőket. - mosolygott Carmen. - Üdv a csapatban!
- Köszönöm.

Beszálltak a sivatagjáróba és elindultak hazafelé. Frank az úton elmesélte mi történt vele a városban. Végül egy sziklás részen, egy eldugott barlangba hajtottak be. Átmentek pár kisebb termen, végül megérkeztek a ,,garázsba". Leparkoltak a járművel és elindultak, hogy körbevezessék Adiutrixot.

- Nem túl nagy a városunk, inkább falunak nevezhetnénk a leveg... - Carmen észrevette, hogy a nő kissé lemaradt. - Biztos fáradt vagy. Gyere megmutatom az ideiglenes szállásod.
- Egyáltalán nem, sőt, most kezdek csak belemelegedni. - vigyorodott el, amit Carmen is és Frank is ijesztőnek érzett. Össze is néztek, mert érezték, hogy valami nem stimmel.
- Miről beszél Adiutrix?
- Téved, ugyanis nem ő vagyok, hanem Maximilian Primus, a világ vezetője. - azzal előhúzott a  zsebéből egy szerkezetet és aktiválta. Egy elektromágneses impulzus futott végig az egész városon. Az összes elektromos készülék bekrepált, köztük a jelzavaró is.
- Ha valakinek esetleg nem esett le, ez egy EM impulzus generáló és egyben jeladó. Az embereim már úton vannak, hogy befogják végre a korcs fajtájukat. - mondta megvetően, és gúnyosan a Primus.

Carmen egyből előkapta a fegyverét és a Primus fejéhez nyomta.

- Most azonnal lepuffantom ezt a rohadékot!
- Carmen várj! Azzal megölöd Adiutrixot is!
- Ő már nincs odabenn bátyus! Már kitörölték.
- De készült róla biztonsági másolat, még visszakaphatja a testét.

Gúnyos kacaj hagyta el a Adiutrix/Primus száját.

- Soha nem fogja már viszont látni. Amica volt oly kedves és letörölte mielőtt engem feltöltött.
- Ha megmozdulsz lelőlek! - kiáltotta Carmen.
- Úgy is mindegy, nektek már végetek, nekem pedig van biztonsági mentésem, ami be is van töltve és a saját testemben gyakorlom a hatalmat. Amica sem tudja feltölteni a szánalmas kis videótokat, mert őrizetbe van véve és gyakorlatilag a rendelőjébe van zárva. - nevetett a Primus.

Carmen már nem tudta magát visszafogni és meghúzta a ravaszt. Adiutrix teste holtan esett össze felkavarva a padlón a port.

- Ne! - kiáltotta Frank.
- Már nagyon idegesített! Ráadásul te mondtad, hogy Adiutrixnak ez csak egy klónja volt, tehát meg kell, hogy legyen az eredeti teste is. Majd abba visszatöltjük a tudatát. Most inkább aggódjunk a városiak miatt. a Lehető leggyorsabban ki kell ürítenünk a város, vagy fel kell készülnünk a harcra.

Közben Max érkezett  futva egy képernyővel a kezében.

- Nézzétek, sikerült! Valaki feltöltötte a videót a  Centralis Propositum hálózatára! - mosolygott Max.
- Ki volt az? Most mondta a Primus, hogy Amicát bezárták.
- Nem tudom de sikerült! - nevetett Max és körülöttük már mindenki ujjongott. A hír futótűzként terjedt a városban, aztán a városok között.
- Nézd bejövő hívás. - mondta Frank és megnyomta a fogadás gombot. A képernyőről a Primus arca bámult rá.
- Mit akar? - komorodott el Frank.
- Csak szólok, hogy én töltöttem fel a videót, azaz te. - vigyorgott a Primus.
- Tessék? - hökkent meg Frank.
- Jól hallottad, én te vagyok. Miután elmentetek Amica a Primus helyett engem azaz téged töltött fel a Primus testébe. Adiutrixot is lementette, szóval ha visszahozzátok visszakaphatja a személyiségét. Szóval Amica elmagyarázta a helyzetet. Mivel ő már nem tudta eljuttatni a hálózatra az üzenetet ezért csak így tudta megoldani. Meg a Primust egyébként sem nehéz eljátszani. Mindenkivel lekezelően kell bánni és kész. - nevetett a Primus, azaz Frank másolata. - Szóval simán besétáltam az irodájába, beléptem a hálózatra és egy kattintással fel is töltöttem. Most is adásban van az összes városban és még legalább kétszer leadom. Ami pedig a helyzetet illeti, könnyen az előnyünkre válhat, hogy én vagyok a Pri... - Frank másolata hirtelen abbahagyta a beszédet. Ajtócsapódás hallatszott és a háttérből a következő beszélgetés.

- Uram, látta mi megy az összes médiumon? Az ön gépéről töltötték fel!
- Ö, nem Septimus, valaki betörhetett a rendszerbe.
- Az adatok nem hazudnak uram. Hol is találkoztunk először?
- Miféle kérdés ez? Kétségbe vonja, hogy ki vagyok?
- Igen uram, kérem válaszoljon.
- Hát... még gyerekkorában amikor...
- Lefogni és azonnali Törlést végezni. Utána töltsék fel a Primus mentését! - kiáltotta Septimus.

- Frank ott vagy még? Frank? - kérdezte az eredeti Frank.
- Úgy látszik a belső emberünket lebuktatták.
- Viszont a küldetést teljesítettük, már csak a reakcióra kell várnunk.
- Reméljük nem folytatódik ez a rendszer bátyus és végre újra lesz lelke és lelkiismerete minden embernek. Bárcsak vége lenne és békében élhetnénk tovább, félelem nélkül... 

Emlék-4

Adattári szám: 4-587-2755

2755

A 2755-ös év különös fontosságú a történelmünkben. Ennek az évnek a végén jutott ugyanis be egy Sapiens, Frank Amoveo a fővárosba Arxba. Ebben az évben dőlt el, hogy az addigi államforma és rend folytatódhat-e tovább, de erre a kérdésre a választ csak a következő fájlban kapjuk meg.
Bár ezt a Sapiensek nem tudták előre - csak miután már Frank Amoveo bejutott a városba -, de Arxban voltak már néhányan, akik kételkedtek a kormányban és nem értettek egyet Maximilian Primus minden intézkedésével. Persze ezek az emberek általában nem a dúsgazdagok voltak. A gazdagok - pár kivételt leszámítva - ugyanis teljesen elégedettek voltak a helyzettel. Több avatarjuk és klónjuk is lehetett, szinte bármit megtehettek, sőt ha akarták több száz évig, vagy akár örökké élhettek. Persze az a kevés ember aki kételkedett a kormány szavában egy idő után elfelejtette a kételyeit, mert a várost nem hagyhatták el és nem is akarták, mert folyamatosan azt sugallták nekik, hogy speciális védőöltözet nélkül halálos kimenni, így nem tudták ellenőrizni a kormány állításait és inkább élték tovább az életüket.

2680-2755

Mikor 2680-ban Maximilian Diabolust Primus-szá választották és elkezdte behozni a tüntetők elleni törvényeket, az ellenzők kezdték elhagyni a Gigavárosokat. Több napig, sőt néha hetekig vándoroltak, mire találtak egy viszonylag tiszta forrást, folyót vagy tavat ami mellett letelepedhettek. Eleinte szörnyű körülmények között éltek. Sebtében összetákolt viskókban laktak, az ennivalót is alig tudták beszerezni, vagy megtermelni és sokan megbetegedtek, vagy meghaltak a ritka levegő miatt. A Gigavárosokból kivándorlók második hulláma azonban növelte az életszínvonalukat. Ők ugyanis több holmival érkeztek és ami még fontosabb levegődúsító gépeket hoztak magukkal. Lassan de biztosan hozzászoktak ehhez az élethez és a napi betevőket is könnyebben tudták megszerezni, mert a környéken élő állatok is inkább a dúsabb levegő felé vándoroltak. Számos kisváros jött létre a Gigavárosoktól 4-5 heti járóföldre, egymástól nem túl nagy távolságban. A kisvárosok kereskedtek egymással, fenntartották a baráti és gazdasági kapcsolatot és lassan fejlődésnek indultak. A gigavárosokkal viszont semmilyen kapcsolatuk sem volt. 2703-tól kezdve azonban idegenek kezdtek feltűnni a városokban, és elkezdtek eltűnni az emberek. Először csak néhány ember mindegyik városból, aztán az eltűntek száma egyre nőtt. Megfelelő védelmi eszközök hiányában viszont nem tudtak hatékonyan védekezni ezek ellen az emberek ellen. Néhány elrabolt embernek valahogy sikerült megszökni és az ő elbeszéléseik alapján tudták meg, hogy ezek az emberek a Primus bérencei, akiket megbízott a kisvárosi emberek begyűjtésével, hogy a a klónozásból adódó degenerációt kiküszöböljék "Tiszta" (klónozás mentes) még szabadon klónozható testekkel. Ilyen hazaszökött emberektől tudták meg azt is, hogy a Primus kikiáltotta őket állatokká, és azt állítja, hogy visszasüllyedtek a Homo Sapiens szintjére. De ami még ennél is jobban megdöbbentette őket az az, hogy a Gigavárosokban élő emberek hittek neki. Miután több évnyi sikertelen védekezési próbálkozás után sem tudták megakadályozni, hogy embereket raboljanak el tőlük, új tervet készítettek. Elkezdtek alagutakat és nagy földalatti termeket készíteni titokban, amiket elláttak radarzavaró szerkezetekkel így a Primus előtt is titokban maradt. Ezeket mindegyik város egyszerre kezdte építeni és a városokat föld alatti alagútrendszerekkel kötötték össze. Az építés viszonylag gyorsan haladt, mert az utolsó elvándorló csoport sok használható eszközt hozott magával. Az új földalatti városokba folyamatosan költöztek be a lakosok. Végül 2748-ra teljesen elkészült a földalatti alagúthálózat és a falu méretű termek, melyekből egy-egy város állt. Az addigra magukat Concoloroknak nevező emberek pedig már csak olyanokat tudtak elfogni néha akik valamilyen oknál fogva a felszínre mentek. Ez persze nem tetszett a Primusnak, ezért elrendelte, hogy bármi áron tudják meg, hogy hova költöztek a Sapiensek. Ezután 7 évig szinte teljes békében éltek az emberek a föld alatt, ám még így is voltak veszteségeik, mert néha fel kellett merészkedniük élelemért és egyéb dolgokért a felszínre. 2755-ben azonban meg volt az esélyük, hogy véget vessenek a bujkálásnak.

Előzmények a Lelketlen bolygóban...

Frank-et elkapta és bezárta egy régi "ismerőse" Duodecimus. Végül sikerült elmenekülnie. Két hét alatt felkészült, hogy a húga és barátai segítségével bejusson Arxba, ami végül sikerült is neki. A városban azonban lebukott, de egy ismeretlen nő - akinek a neve Adiutrix - a segítségére sietett...

4. rész

Kételyek

A nő mágnesautójával beértek a külvárosba, ahol a társasházakat és az óriási toronyházakat valamint a több száz szintes utcákat felváltotta egy barátságosabb, kertes házakkal teletűzdelt, pár szintes utcákból álló környezet. Az autó szinte hangtalanul besiklott a nő garázsába és a motor leállt. Mindketten kiszálltak, a garázsajtó lecsukódott mögöttük, miközben a nő a signum olvasó és retina szkenner előtt állva kinyitotta ház ajtaját. Bementek, majd a nőt üdvözölte a ház számítógépes rendszere.

- Foglaljon helyet, egy perc és jövök.
- Köszönöm.

Amíg Frank várt, körbenézett a házban. Tipikus külvárosi lakásbelső volt, összkomfortos berendezéssel, ízléses és modern bútorokkal, ám Franket mégis kicsit a XXI. századi divatra emlékeztette, amit még egyszer az egyik kisvárosi archívumban látott. Szerette a XXI. századdal foglalkozó adattárakat olvasgatni és nézni, valami oknál fogva, amit még ő sem tudott, megfogta ennek a régi kornak hangulata. Időközben visszatért a nő átöltözve, kibontott hajjal. Laza, bő, szürke színű, vékony és nagy nyakkivágású póló - amit a kor divatja szerint ferdén hordott, így az egyik válla szabadon volt -, valamint hosszú, vékony, sárga színű szoknya volt rajta.

- Bejelentettem a Primus hivatalába, hogy a betolakodót elfogtuk és én magam vittem egy KK-ba letöröltetni. De azért a biztonság kedvéért felhívtam az egyik KK-ban dolgozó barátnőmet és elküldtem neki a képét, hogy vegye nyilvántartásba. Szóval egy ideig biztosan biztonságban van. Persze mondanom sem kell, hogy nem hagyhatja el a házat addig míg ki nem találjuk hogy juttassam ki, mert azonnal lebukna a kamerák miatt.
- Köszönöm a segítséget, de még van egy elintézetlen feladatom, amit csak úgy tudok elvégezni, ha bejutok a Központba. És egyébként sem értem, hogy miért segít nekem.
- Mert már egy pár hete kételkedek a kormány intézkedéseiben, de ez hosszú történet.
- Van időm szívesen meghallgatom, mert egyenlőre nem bízok magában. Most akár csapdába is csalhatott és amíg kint volt hívhatta a Cohortes urbanaet is a barátnője helyett.
- Rendben, elmesélem, hogy miért segítek, utána pedig eldöntheti, hogy bízik-e bennem. Ha nem, akkor szabadon el is mehet, de ha igen akkor fogadja el a segítségem, mert segíteni szeretnék.
- Rendben.
- 3 héttel ezelőtt kezdődött a kételkedésem...

3 héttel korábban - Nyugat Tribusi Klónozó Központ

- Üdvözlöm asszonyom! Örülök, hogy a mi Klónozó Központunkban szeretné megtekinteni a klónozási folyamatot. A nevem Dr. Diapente, kérem kövessen.
- Én köszönöm, hogy időt szakít rám.
- Most érkezett meg egy új Sapiens szállítmány. Hamarosan már a Fekete Folyosón lesznek.
- Hol?
- Elnézést, ez amolyan szakkifejezés. Fekete Folyosónak azt az utat hívjuk amíg a Sapiensek a külső várakozó raktárból a Klónozó terembe jutnak.
- Értem.
- Hamarosan megláthatja, hogy milyen állati szinten vannak. Csak az ösztöneiknek köszönhetik, hogy megélnek még odakint. A folyosón általában szimplán értetlenek, mint akik nem tudják hol vannak. De nézze már jönnek is.

Dr. Diapente irodájából egy üvegfalon keresztül nézték az éppen a folyosóra lépő Sapienseket. Kissé mindegyikük kábának és értetlennek tűnt Adiutrix számára. Ekkor hirtelen az egyik Sapiens kivált a sorból és meglátván az őket néző férfit és nőt, dörömbölni kezdett az üvegfalon az öklével és közben ordított valamit. Adiutrix megijedt, mert nem számított rá és ijedten nézett Dr. Diapentére.

- Nyugodjon meg asszonyom az üvegfal teljesen törésálló és hangszigetelt. Nem tud kijutni onnan.
- De mintha valamit ordítana is. Értelmesebbnek és dühösebbnek tűnik a társainál.
- Ez csak az agresszív ösztönökből ered. Némely egyedeknél nem olyan hatékony a nyugtató, mint a többinél. Ilyenkor általában a bezártság és a félelem váltja ki belőlük ezeket az agresszív ösztönöket.
- Értem... de mintha artikulált volna.
- Biztosíthatom, hogy a Sapiensek már több évtizede nem használnak értelmes nyelvet, csupán artikulálatlan üvöltéssel fejezik ki magukat.

Közben a biztonságiak lefogták a Sapienst és egy szerkezetet helyeztek a halántékára, aminek hatására nem ellenkezett többé.

- Az milyen szerkezet?
- Az csak egy nyugtató eszköz asszonyom. - mondta kissé feszengve a férfi. - Néha szükséges, amikor az ösztönök túl erősek, vagy rendfenntartás céljából.

Ezután átmentek a Klónozó szobába és Adiutrix végignézte, ahogy egy Sapiensnek letörlik a tudatát, majd leklónozzák. Miután haza ment, elgondolkozott a látottakon. Nem tudta kiverni a fejéből az üvegfalon dörömbölő férfit. Még most is úgy gondolta, hogy egy értelmes szót ordított, talán azt, hogy segítség, de persze ebben nem volt biztos. Viszont amikor a szemébe nézett értelmet látott, nem úgy mint a többiek szemében. És amit pedig még jobban furcsállt, hogy csak a nyugtató szerkezet használata előtt látta benne az értelmet, utána már ugyan olyan volt, mint a többiek. Ezután elkezdett kutakodni kicsit, és több furcsaságot talált, többek között azt, hogy nem talált semmit. A Sapiensekről lévő anyagok hiányosak, sőt sokszor következetlenek voltak. Sőt, egy bizonyos időpont előttről nem is esik szó róluk. De attól a dátumtól hirtelen megjelennek az állattá süllyedt Sapiensek. Ez a dátum pedig Maximilian Primus megválasztásának dátuma, és ez elgondolkoztatta Adiutrixet. De aztán dolgoznia kellett és lassan kezdte elfelejteni az egészet, mint egy furcsa álmot. Azonban amikor a Központban éppen kilépett a liftből, meglátta, hogy egy embert letartóztatnak és valami arra ösztökélte, hogy segítsen neki. Ezután pedig hazavitte a lakására és a barátnője segítségét kérte, hogy a férfit kijuttathassa a városból.

2755

- Nos, most már láthatja, hogy nem vagyok állat és képes vagyok beszélni és gondolkodni, éppen úgy, mint ön.
- Igen látom, és ezért is akarok önnek segíteni.
- Ha már ennyi után is akar, akkor, ha megmutatom önnek a videót amit közzé akarok tenni, még jobban akar majd.

Frank tehát megmutatta a Adiutrixnak a videót, ami után a nővel közösen kidolgoztak egy tervet a felvétel Centralis Propositum hálózatára való feltöltésére és arra, hogyan tud majd Frank kijutni a városból. Adiutrix felhívta a barátnőjét, Amicát és megkérte, hogy készítsen a tudatukról a biztonság kedvéért egy másolatot másnap. Amica először nem akart beleegyezni, mert nem ismerte a férfit és Adiutrixnak is azt ajánlotta, hogy inkább adja fel, mert még őt is körözés alá veszik, de miután Adiutrix elküldte neki a videót és Amica megnézte, már nem voltak fenntartásai, sőt szívesen segített kijuttatni Franket a városból. Ezután még azt is felajánlotta - mivel ő volt a Primus személyes biztonsági mentés készítője -, hogy legközelebb, mikor a Primus szobájában lesz feltölti az anyagot a Centralis Propositum hálózatára. A terv tehát készen állt.

Közben Maximilian Primusnak videóhívása érkezett a Centralis Propositum hálózatán keresztül.

- Elnézést uram a zavarásért, de fontos.
- Mondd Septimus!
- A délután folyamán sikerült letartóztatni a behatolót...
- Nagyszerű, nagyszerű! Letörölték már? Mert ha igen, akkor hozassák ide. Éppen szükségem lenne egy új avatarra.
- Épp ez a gond uram. Egy nő segítségével, bizonyos Adiutrix-szal ment el és azóta nem látták. Felvette a biztonsági kamera, amint oda megy a nő és elvezeti. A biztonságiak azt mondták, hogy a nő azt állította, hogy önhöz viszi személyesen és egyikük sem mert kételkedni benne.
- Micsoda! Ki ez a nő? Tudjanak meg róla mindent! - ordította Maximilian Primus és bontotta a vonalat...

Emlék-3

Adattári szám: 3-785-26602755

2660-2755

440 évig béke uralkodott. Létre jött a 7 Gigaváros és a 2600-as évek végére átlagosan 1 milliárd volt már a népességük a jólétnek köszönhetően. A város kiterjedése vízszintes értelemben nem változott a hatályban lévő természetvédelmi törvények miatt, bár a természet alatt por és kő sivatagot kellett érteni. A népesség növekedésével a szükséges város felületet függőlegesen felfelé ill. lefelé építkezéssel biztosították. A Klónozógépnek köszönhetően az orvosi ellátás magas színvonalú és ingyenes volt. Mint az előző fájlban is olvasható: "Az emberi civilizáció a virágkorát élte. A járványok és a betegségek szinte teljesen megszűntek, a bűnözéssel együtt. Magas volt a jólét."
A klónozást végül teljesen legalizálták népszavazás útján. Bárkinek - akinek persze volt hozzá elég pénze és fedezete - igényelhetett magának egy úgynevezett "nyers" klónt. Ez azt jelentette, hogy önmaga másolata volt, de mindenféle tudat nélkül, ugyanis azt egy mellékelt szerkezet segítségével át tudták helyezni az eredetiből a klón agyba. Ez lehetővé tette, hogy aki megvásárolta az megjelenhessen a klón testével is nyilvánosan. Az ilyen emberek különleges személyi igazolvánnyal rendelkeztek, amin feltüntették az eredeti kinézetét és személyes adatait, és azt is, hogy hány klóntesttel rendelkezik. Az ügyfelek azt is megválaszthatták, hogy hány éves korig fejlődjön a klónjuk. Így lehetővé vált, hogy egy ember akár a 18 éves kinézetével, de már a 45 éves tapasztalatával mehessen szórakozni, vagy ahová csak akart. De a nevet és eredeti személyi adatokat nem lehetett megváltoztatni. Természetesen a fontos személyiségeknek államilag járt egy "nyers" klón, vészhelyzet esetére, valamint a teljes személyiségüket és tudásukat lemásolták és biztonsági mentésként eltárolták és kéthavonta frissítették. Persze az ilyen intézkedések többeknek nem tetszettek és klónozás ellenes tüntetések kezdtek szerveződni. A történelem szinte megismételte önmagát.
Mikor már kezdtek erősödni a tüntetések és mind többen álltak a tüntetők oldalára, vagy váltak semlegessé, és úgy látszott, hogy a klónozást egy időre felfüggesztik, váratlanul egy klónozást mindennél jobban támogató miniszterelnök és fővárosi régió vezető - azaz Primus - győzött a választásokon: Maximilian Diabolus. Igaz csak 3 szavazattal, de nyert. A régió vezetőknek és a miniszterelnöknek akkoriban szinte teljhatalmuk volt, így ezt kihasználva az immár Maximilian Primus-nak szólítandó vezető megtagadott mindenféle klónozás elleni gyülekezési jogot és a folyamatban lévő tüntetésekhez kivezényelte a Cohortes urbanae alakulatait. A tüntetések így ugyan elcsitultak, de a nép körében kézről kézre még mindig jártak szórólapok a klónozás ellen, persze kevesebb embert győztek meg az intézkedések után. Végül mikor látták, hogy a vezetést nem lehet meggyőzni, a klónozás ellenzői elkezdték elhagyni a Gigavárosokat és azoktól távol eső kisvárosokba vándoroltak.
Amikor már nem maradt a klónozást ellenző a Gigavárosokban, meglódultak az események. Maximilian Diabolus, mint Primus a klónozást mindenben segítő törvényeket hozott és hozatott, valamint ezek betartását kötelezően előírta a régió vezetők és régióik számára. A Gigavárosokban megindult a fejlődés, viszont a kisebb városokban sokkal nehezebb volt az élet. A ritka levegő folyamatosan problémákat okozott, de ezt végül az újonnan jöttek a Gigavárosokból hozott levegődúsító berendezéssel részlegesen megoldották. Maximilian Primus a Gigavárosokban meghirdette és bevezette a Con-Avatar programot, ami lehetővé tette bárki számára (megfelelő pénzbeli juttatás ellenében), hogy több különböző kinézetű klónja legyen. Tehát nem csak a saját klónjaiból lehetett több, hanem a Klónozó Központokban (KK) megtalálható több ezer klónból is válogathatott. Persze a személyi igazolványán jelezve volt az eredeti kinézete és személyi adatai, a klónok száma és kinézeteik, és személyi adataik, ha a vevő minden klónjához külön nevet kérvényezett. Ezzel persze voltak akik vissza is éltek. Egy idő után azonban már nem volt új arc a klónok között ráadásul az is előfordult, hogy két külön ember ugyanazt a klónt igényelte. Ezen Maximilian Primus változtatni akart, és először titokban illegálisan fogatott el a kisvárosokban élő embereket, majd törölte a személyiségüket és a KK-ba szállíttatta. Később már nem is titkolta, és hogy ne tűnjön embertelennek, bizonyítékok tömkelegét vonultatta fel, hogy a kisvárosok elégtelen védelmi rendszere miatt az ott élők inkább már állatok, mint emberek, mert a sugárzás, a ritka levegő és a zord körülmények következtében állati szintre süllyedtek. A bizonyítékai annyira hitelesnek tűntek, hogy mindenki elhitte minden szavát a Gigavárosokban. Attól kezdve megindult a kisvárosokban élők legális "vadászata". Több millió embert gyűjtöttek be és Töröltek le örökre, minden emberség nélkül, csak hogy a gazdagoknak, vagy aki összegyűjtötte rá a pénzt egyedi klónja ill. klónjai, vagy ahogy már akkor nevezték avatarja ill. avatarjai legyenek. (A klón szót már csak eredeti jelentésében használták, tehát csak az adott ember tökéletes másolatára.) A klónozásnak és az avataroknak köszönhetően megnőtt a várható élettartam több száz évre, a népesség szám azonban szabályozva volt, sőt gyakorlatilag a gyermekek születése meg is szűnt. Ugyanis, ha valaki megöregedett csak áttöltötte a tudatát a klónjába, vagy avatarjába, és így akár több száz évig is élhetet. Az egyetlen gátat a klónozásból adódó degeneráció okozta. Egy bizonyos számú klónozás után a klón test degenerálódott. Ez a körülmény csak még jobban magával vonta a kisvárosokban élők elfogását. Azonban a 2700-as évek közepére  a legtöbb kisváros elrejtőzött a Gigavárosok begyűjtő emberei és bérencei elől. Föld alatti városok és az őket összekötő alagútrendszerek jöttek létre, megfelelően elrejtve mindenféle radar, vagy kereső szerkezet elől.
Maximilian Primus nyiltakozatot adott ki, melyben kijelentette, hogy egy új faj, a Homo Sapiens Concolor (a köznyelvben röviden csak Concolor) emelkedett fel a több évtizedes "vezetése" alatt, mely az embernél sokkal erősebb, tovább él és sokkal okosabb. A kisvárosokban élők, akik még őrizték emberségüket, és mentesek voltak mindenféle klónozástól pedig Primus nézete szerint - aki már önmaga is elhitte saját hazugságait - Homo Sapiens Sapiens-ből visszasüllyedt a Homo Sapiens (a köznyelvben Sapiens) szintjére, és szolgálatot tesz, sőt örülhet, ha elfogják és egy "sokkal intelligensebb" elmét hordozhat.
Egyvalamire azonban nem számított: A Sapiensek egy kis csoportja a hatalom és a hazugságok megdöntésére készült, és 2755-ben be is jutott egyikük a fővárosba Arx-ba.

Előzmények a Lelketlen bolygóban...

Frank-et elkapta és bezárta egy régi "ismerőse" Duodecimus. Végül sikerült elmenekülnie, azonban üldözőbe vették és egy lövéssel el is találták, aminek következtében eszméletét vesztette...

3. rész

Láthatatlan ostrom

Frank eszméletlenül feküdt az Aquilájától 4-5 méterre. Az üldözői körbevették és már meg akarták bilincselni amikor az egyikük holtan esett össze egy fejlövésnek köszönhetően.

- Mi a...? - kezdte a mondatot a mellette álló, de befejezni már nem tudta, mert őt is lövés érte.

A harmadik férfi ekkor már a motorja felé húzta Franket, hogy elmeneküljön. Közben pedig odaértek a lövések tulajdonosai eléggé megkopott fekete XXI. századi átalakított terepmotorjaikon.

- Jobban tennéd ha elengednéd! - kiabálta Hank a katonának miközben pisztolyának lézer célzófénye annak homlokán világított. A katona azonban mintha nem is hallotta volna, előkapott egy kést és le akarta szúrni Frank-et, ekkor azonban őt is lelőtték. 

Mikor Frank magához tért ismét egy szobában találta magát, de most sokkal barátságosabb kép fogadta. A szoba ugyanis a sajátja volt. Feltápászkodott az ágyról, majd kiment a nappaliba.

- Jó reggelt álomszuszék! Nagyon értesz az eszmélet vesztéshez bátyus! - kuncogott Frank húga Carmen.
- Ha ha ha, nagyon vicces. Mi történt?
- Megérkeztünk a helyszínre és megmentettük az életed a többiekkel. Többek között ez.
- Köszönöm.
- Szerintem le kellene már mondanod a tervedről. Egyedül nem tudsz bejutni Arx-ba. Lehetetlen. Szigorúan őrzik. Persze nem jó ez az élet így, de sajnos nem tudunk ellene tenni csak annyit, hogy továbbra is rejtőzködünk a Concolorok elől.
- Igazad van. Egyedül nem tudok bejutni, viszont egy csapattal sikerülhetne. Nem akarok örökké rejtőzködni és azt sem akarom, hogy az utánunk jövő nemzedék is ezt az életet élje. Nem akarom, hogy ki legyenek szolgáltatva a Concolorocnak.
- Jó, tegyük fel bejutsz, és ott mit akarsz csinálni? Mindenhol signum leolvasók vannak. Egyből kiszúrnak ha csak úgy nyugodtan sétálsz.
- Igen, ezért kell a csapat. Max, te tudsz segíteni. Ismered eléggé ahhoz a város rendszereit, hogy odabent tudjak magamnak hamisítani nem?
- Talán, de biztosra nem tudom mondani.
- Nekem ennyi is elég.
- Carmen, te pedig elég sokat tanulmányoztad már a tavaly megszerzett városalaprajzot. Keress nekem légyszi egy helyet ahol viszonylag észrevétlenül és biztonságosan bejuthatok.
- De te is tudod, hogy a város szinte folyamatosan változik. Lehet, hogy már egészen más a belső elrendezése.
- Ezt a kockázatot vállalom.

Frank még megbeszélte velük a részleteket, majd lepihent. Naponta tartózkodási helyet váltott, hogy az esetleges őrjáratok ne bukkanjanak rá. Bár ez szerinte szükségtelen volt, mert a Concolorok a legtöbb Sapiens város helyét már nem ismerték, de a húga ragaszkodott hozzá. Két hétre rá, már minden készen állt. Ő is.

- Tessék elkészítettem a teljes ál személyi adataid, de csak odabentről tudod feltölteni elvileg bármelyik terminálról. A vírusomnak köszönhetően nem veszik észre. A signumot pedig most rátetoválom a karodra. Hozzá van rendelve az adataidhoz.
- Kössz Hank!
- De Frank, ha nem működik azonnal kiszúrnak. Akkor viszont rohanj.
- Vettem. Carmen, indulhatunk.

Frank felült az Aquilara, Carmen pedig saját motorján vezette. A főbejáratokat elkerülték, mert ott lehetetlen volt bejutni kívülállók számára. Ellenőriztek mindent: a signumot, a retinát, az ujjlenyomatot és még a DNS-t is. Carmen ezért egy oldalsó szállítmány raktárhoz vezette Frank-et. Mivel az ottani személyzetet egy átállt Sapiens vezette, le tudták fizetni, hogy egy pillanatra mással foglalkozzon.

- Vigyázz magadra bátyus!
- Vigyázok, ne félj! Viszlát pár nap múlva. - mondta Frank és megölelte a testvérét.

A várost a külvilágtól egy gyűrű vágta el, ami két zsilipkamrából és a köztük lévő területből állt. A zsilipkamrából kilépve kellett Frank-nek azonosítania magát, ezért a lehető leggyorsabban kellett cselekednie. Rácsatlakozott a terminálra és elkezdte a feltöltést. Pár pillanatig semmi sem történt. Végül a gép kérte a signumot. Frank felmutatta, mire az beszkennelte. "Működj..." - mondta magában Frank.
A feltöltés szerencsére sikeres volt, így Frank fellélegezhetett. A második zsilipen is átment, majd belépett a nyüzsgő nagyváros egyik alsó szintjének utcájára. Az emberek tudomást sem vettek róla, mert a külsőségekre külön figyeltek. Frank haját a szemszínével megegyező színre festették, így könnyedén be tudott épülni. A célja az volt, hogy a Concolor nép elé tárja vezetőik tetteit. Hogy ráébressze őket a szörnyűségekre. Ennek érdekében felvettek jó pár esetet a Concolor bérencek tetteiről, amit a Centralis Propositum hálózatára feltöltve mindenkihez el tudnak juttatni, és remélhetőleg a népe békében élhet. Persze ehhez be kellett jutnia a központi épületbe, ami signummal ugyan könnyebb volt, de a lebukásnak számos esélye lehetett. De tudta, hogy meg kell tennie. Elindult zsebében a videót és vírust tartalmazó kicsi külső meghajtóval a Központ felé. A város utcáin több sávban is mágnesvillamosok közlekedtek. Az autó forgalom a földalatti alagutakban bonyolódott. Frank felszállt az egyik mágnesvillamosra, amelyik a központ felé vitt. A jármű beszkennelte a signumát és elfogadta. Frank kissé megkönnyebbült, hogy a személyazonossága működik. 

Maximilian Primus a várost nézte monitorán keresztül. Szinte az egész város összes kamerájának képét megnézhette, és meg is tette, amikor csak tudta. Mint a város első embere szinte teljhatalma volt. Ő kezdeményezte a Sapiensek begyűjtését, majd ő találta ki a Con-Avatar programot is, ami lehetővé tette egy állampolgár számára, hogy több különböző kinézetű klónja legyen. Éppen ezeken gondolkozott, mikor egy hang jelezte, hogy hívása van a Centralis Propositum-on keresztül.

- Tessék! - kattintott mogorván a fogadás gombra.
- Septimus vagyok uram. Azért hívom, mert a programozók jelentették, hogy apróbb anomália keletkezett a rendszerben.
- És? Engem csak a fontos ügyekkel zavarj! - mordult rá Primus.
- Igenis uram, de ez fontos. Ugyanis az anomália után egy fővel nőtt a népesség.
- Behatoló?
- A valószínűsége 86,98 %.
- Kapják el! Ha lehet feltűnés nélkül!
- Igenis, uram!

Közben Frank már a Központ aulájában sétált és odaért a beléptető rendszerhez. Új személyisége magas beosztása révén elvileg volt jogosultsága hozzáférni a Centralis Propositum-ot irányító fő szerverhez. Remélte, hogy ez a gyakorlatban is igaz. Közelebb lépett a szkennerhez. A gép felzümmögött, majd abban a pillanatban megszólalt a riasztó. Franknak földbe gyökerezett a lába. Tudta, hogy lebukott, és szinte biztosra vette, hogy a legrosszabb vár rá. A biztonságiak lefogták és megbilincselték, és egy nő közeledett a liftek felől.

- Mi történt? Ki ez az ember?
- Üdvözlöm asszonyom! Az imént bukott le az azonosítás során. A signuma érvénytelen. Pár perccel ezelőtt tették tiltólistára. Valószínűleg egy Sapiens. - mondta az utolsó szavakat szinte undorral a biztonsági őr.
- Rendben James, szép munka! Innen átveszem.
- De asszonyom, előírás szerint át kell szállítanunk a legközelebbi Klónozó Központba.
- Ezúttal kivételt kell tennie. Maga a Primus utasított, hogy személyesen vigyem fel hozzá. Ha akarja megkérdezheti, de úgy tudom utálja ha zavarják ilyen ügyekkel.
- Nem... elhiszem önnek. Parancsoljon. - azzal átadta neki a fogjot.

A nő közelebb hajolt Frank-hez és odasúgta, hogy:

- A nevem Adiutrix. Segítek. Tegye amit mondok!
- Kell kíséret asszonyom? - kérdezte a biztonsági őr.
- Nem köszönöm. Meg van bilincselve, nem tud kárt tenni bennem. Egyébként meg tudja milyenek a Sapiensek. Mint az állatok. - nevetett a nő, s vele együtt helyeslően az őrök is.

Adiutrix menet közben még odasúgta Frank-nek:

- Kerülőúton hazaviszem hozzám. Örülhet, hogy idáig eljutott. A billog elárulhatta volna.

Frank örült, hogy segít neki a nő, de nem bízott benne. Egy dologban azonban igaza volt: a billog amit azért kapott, mert többször is a Concolorok fogságába esett, lebuktathatta volna.

Emlék-2

2660.

Több, mint 500 évvel az idegen szerkezet felfedezése után az emberiség élete teljesen megváltozott. Az országhatárok és országok megszűntek, mindenki szabadon mozoghatott a bolygón. Az irányítás egyetlen nagy kormányzat kezében volt, akik munkáját az országok kormányait helyettesítő regionális központok segítették. Az emberek nagy része a gigászi méretű városokban élt, a városokon kívül csak néhány 100 000 kisváros létezett. Ennek köszönhetően óriási területek kerültek vissza a természet kezébe, de sajnos már későn. Az emberi civilizáció a virágkorát élte. A járványok és a betegségek szinte teljesen megszűntek, a bűnözéssel együtt. Magas volt a jólét. Persze mindez csak a 7 Gigavárosban és a háború után...

2120-2200

A KK-okban levett vérmintákat eleinte el kellett szállítani a fővárosba, ahol a gép is megtalálható volt. Ez a tény lassította a szolgáltatást és hosszú várólisták alakultak ki. Persze a szerkezetet megtaláló ország pénzért árulta a gép minden előnyét. Mivel csak ez az egy szerkezet létezett és bonyolultsága miatt nem tudták lemásolni, ezért egyre drágább lett a használata. A tudósok és mérnökök ugyanakkor gőzerővel próbálták szétszedni és lemásolni a szerkezetet. A hosszú várólisták miatt a kormány úgy döntött, csak a saját állampolgárai számára teszi elérhetővé a szerkezet használatát. Még így is hosszú várakozásra kellett számítania annak aki igénybe szerette volna venni a gépet. A többi országnak persze nem tetszett, hogy előlük elzárták a gépet felerősödtek az ellenséges hangok. Az pedig csak olaj volt a tűzre, hogy napvilágra kerültek olyan dokumentumok melyek azt tartalmazták, hogy az ország hadserege számára több százezer klónt "készítettek". A bolygó országai, de főleg a környező országok követelték a "klón hadsereg" azonnali feloszlatását. A kormány eleinte próbálta tagadni a létezését, de a megdönthetetlen bizonyítékok napvilágra kerülése után kénytelen volt elismerni, hogy van ilyen hadserege, de váltig állította, hogy csak védelmi céllal és a leszerelésbe nem egyezett bele. A feszültségek tovább fokozódtak. 10 éves hidegháború után végül kitört az Utolsó Világháború. Először a környező országok üzentek hadat, de az addigra több milliósra duzzadt sereg könnyedén visszaverte a támadásokat.Végül már szinte a teljes világ ellenük fordult, de persze pár szövetségest is sikerült találniuk. Kezdetét vette a totális háború és már rögtön az első évben előkerültek a nukleáris fegyverek. Szinte egyszerre lőtték ki egymásra az atombombákat, melyek a földdel tették egyenlővé az összes országot. A radioaktív füst és korom befedte a bolygó teljes felszínét, elzárva a napfény jelentős részét. A sugárzás, a növények és állatok tömeges pusztulása éhínséghez vezetett és rengeteg ember halt meg. A túlélők látva a pusztítást végül összefogtak és a hidegháború alatt épített föld alatti bunkerekben vészelték át a nukleáris telet. A sugárzás ellen a bunkerek falai védtek ugyan, de már így is sokan megfertőződtek és meg is haltak már a bunkerekben is.A több éves nukleáris tél alatt felélték a túlélők az összes felhalmozott készletet így kénytelenek voltak kimerészkedni. Tudták, hogy már nem sok idejük van feltölteni készleteiket a nukleáris nyár előtt, amit biztos hogy nem élnének túl a felszínen, ugyanis az ózonréteg szinte teljesen elpusztult és a hőmérséklet is drasztikusan növekedni fog.
Végül pár millióan (nincs pontos adat) túlélték a háború okozta környezeti katasztrófákat és mikor a bolygó újra lakhatóbbá vált, elkezdték újjáépíteni a világot. Így született hát sok-sok évszázad alatt meg a 7 Gigaváros és a kisvárosok. Az idegen gépet pedig újra megtalálták és megint használatba vették, immár mindenki számára elérhetően. Vagy mégsem?

Előzmények a Lelketlen bolygóban...

Frank-et csuklyás alakok kerítették be, miközben több száz km/h-ás sebességű homokvihar közeledett és légzőkészüléke is bekrepált...

2. rész

Hideg fény

Frank lassan magához tért. Lassan kinyitotta a szemét, de hirtelen be is csukta az erős fény miatt. Mikor kissé hozzászokott, körbenézett, hogy megtudja hol van. Homlokán hideg veríték gyöngyözött. Le akarta törölni, de a keze hátra volt kötözve. Lassan felült és még egyszer körbenézett a szobában ahol volt. A falak vakolatlanok voltak, a téglákból dohos szag áradt. A sarokban a plafon közelében két ventilátor biztosította a szoba friss levegőjét. Frank valószínűsítette, hogy egy föld alatti bunkerben van. A vihar hangjait ugyanis egyáltalán nem hallotta. A székével szemben volt a szoba egyetlen bejárata, egy nagy vas ajtó. Olyasféle, mint amit pár éve egy régi 21. századi tengeralattjáróban látott, a Nagy Síkságon. A következő pillanatban megszólalt a sarokban lévő hangosbemondó:

- Ejnye Frank. Kicsit mintha elpuhultál volna a legutóbbi találkozásunk óta.
- Jól döntöttél, hogy nem jöttél ide személyesen, ugyanis most nem hagytad volna el a szobát élve.
- Tudod, hogy van ez. Csak a munkámat végzem.
- Ha az neked munka, hogy összeállsz ezekkel... - mondta undorral az arcán Frank.
- No, térjünk is a tárgyra a rövid kis csevej után. Tudod Frank, eléggé keresett egy fickó vagy. Nagyon szúrod a szemüket, és legutóbb is csak az én nagylelkűségemnek köszönheted a Tisztaságod. Az pedig, hogy továbbra sem maradsz nyugton csak megnehezíti a helyzetemet. Többször már nem menthetlek meg, és képzelheted, hogy ezt mennyire sajnálom. Ezért most meg kell hogy ölesselek, hacsak...

Frank némán várta, hogy mit akar ebből kihozni a fickó.

- Hacsak el nem mondod, hogy hol van a Sapiensek új városa, mert egyre jobban idegesít, hogy az ismert városokban már nem találunk senkit vagy csak párat.

Frank-ből kitört a nevetés.

- Hát azt várhatod, hogy elmondom.
- Akkor viszont meghalsz.

Ezzel szétkapcsolt a vonal és Frank hallotta a folyosón a közeledő léptek zaját. A beszélgetés alatt azonban folyamatosan a kiszabadulásán dolgozott. A két mágneses karperec, mely bilincsként szolgált makacsul vonzotta egymást. Frank-nek viszont volt hatástalanító eszköze, melyet a hátába a bőre alá rejtett. Egy kis fémlap, mely automatikus ráhangolódás után megszüntette a bilincs mágnesességét. A hüvelykujján lévő fém körmével kikaparta az eszközt, majd egy kis ügyeskedés után sikerült kiszabadítania a kezeit. Ekkor a zár kattanását hallotta és már nyílt is az ajtó. Azonnal cselekedett. Megfogta a széket amin ült és az ajtó felé dobta és az éppen belépőt el is találta vele. Majd gyors mozdulattal, lendületet véve, a falról elrugaszkodva ütötte le a másik begyűjtő osztagost aki eszméletlenül terült el az ütéstől a földön. Mögötte feltápászkodott aki a széket kapta az arcába és nyúlt volna a fegyveréért, mikor Frank egy szempillantás alatt hasba rúgta és miközben összegörnyedt fejbe térdelte, így vérző orral eszméletlenül ő is elterült. A falon lévő kamera persze mindent felvett, ezért meg is szólalt a riasztó. Frank elvette az osztagosok fegyvereit és futásnak eredt a folyosón. A sarkon újabb ellenállásba ütközött, de hála jó kiképzésének most is gyorsan reagált. Kirúgta a fegyvert az egyik osztagos kezéből, miközben a másikat lelőtte. Az előbbire ráfogta a fegyvert.

- Hol van a jármű raktár?
- Elmondom csak ne öljön meg!
- Hol van?!
- Balra a második ajtó, nem lehet eltéveszteni.
- Kösz. - azzal golyót repített az osztagos lábába.

A raktárba érve talált pár palack levegőt és egy légzőkészüléket, amit be is üzemelt és keresett egy megfelelően gyors járművet, amit az osztagos motorban, az Aquila-ban meg is talált. Beindította, amire az elemelkedett a földtől és fedetté vált. Ekkor ért oda jó néhány osztagos és tüzet nyitottak rá, a pajzs azonban megvédte. Majd meghúzta a gázkart és a katonai motor hirtelen gyorsulni kezdett, kitörte a raktár bejárati ajtaját és elszáguldott a homokviharba.

- Utána! - ordította Duodecimus.

A parancsra 18 Aquila indult a szökevény után. Frank eközben már épségben túljutott a homokviharon, hála a motor pajzsának. Tudta, hogy legközelebb máshogyan kell próbálkoznia, és ami a legfontosabb, hogy egy csapattal. Egyedül ugyanis nem sikerült betörnie a közelben lévő giga városba, Arx-ba.
Lövés rázta meg hirtelen a motort, melynek alváza pár méteren keresztül súrlódott a homokos-köves talajon. Frank-nek sikerült stabilizálnia, de máris érkeztek a következő lézer lövedékek. Válaszul kitérő szlalomozásba kezdett, majd hirtelen behúzta a féket. Az őt követő motorok elszáguldottak mellette, és ő tüzet nyitott rájuk. Sikerült elég sokat elintéznie. Azonban így is követték még 3-an. Nem is tudta lerázni őket és a következő lövés pont telibe találta a motorját, ami megadva magát a földre zuhant és több tíz métert csúszott a talajon, majd felborul és ledobta magáról Frank-et aki elég nagy sebességgel esett a földre és eszméletét vesztette. A három osztagos pedig közeledett...

Ezúttal egy sci-fi verssel, pontosabban szonettel jelentkezek, ami az első ilyen jellegű költeményem.

Fénytelenül

Vörös nap ragyog a felhők felett,
s lelkedben felszakít régmúlt sebet.
A fény csupán csak emlékül marad,
és árnyaid képe egyre csak dagad.

Az éj sötétje elborítja fejed,
és tudod, itt neked nincs már helyed.
Ha a Nap fehér törpévé apad,
eltűnik a fény, csak a hideg marad.

S csak szemléled az űrt, mint magad,
szemedből egy utolsó könnycsepp fakad,
mikor itt hagyod az otthonodat.

A hajó maréknyi túlélővel,
elindul egy új világ reményével,
elhagyva naprendszert, s Tejutat.

©
historico

(Kép forrásáért katt a képre.)

Ma van a költészet napja!
Ezen a napon József Attila születésnapjára emlékeznek országszerte 1964 óta minden évben. Ez alkalomból József Attila verseket olvashattok, hallgathattok. :)

A Dunánál

1

A rakodópart alsó kövén ültem,
néztem, hogy úszik el a dinnyehéj.
Alig hallottam, sorsomba merülten,
hogy fecseg a felszin, hallgat a mély.
Mintha szivemből folyt volna tova,
zavaros, bölcs és nagy volt a Duna.

Mint az izmok, ha dolgozik az ember,
reszel, kalapál, vályogot vet, ás,
úgy pattant, úgy feszült, úgy ernyedett el
minden hullám és minden mozdulás.
S mint édesanyám, ringatott, mesélt
s mosta a város minden szennyesét.

És elkezdett az eső cseperészni,
de mintha mindegy volna, el is állt.
És mégis, mint aki barlangból nézi
a hosszú esőt - néztem a határt:
egykedvü, örök eső módra hullt,
szintelenül, mi tarka volt, a mult.

A Duna csak folyt. És mint a termékeny,
másra gondoló anyának ölén
a kisgyermek, úgy játszadoztak szépen
és nevetgéltek a habok felém.
Az idő árján úgy remegtek ők,
mint sírköves, dülöngő temetők.

2

Én úgy vagyok, hogy már száz ezer éve
nézem, amit meglátok hirtelen.
Egy pillanat s kész az idő egésze,
mit száz ezer ős szemlélget velem.

Látom, mit ők nem láttak, mert kapáltak,
öltek, öleltek, tették, ami kell.
S ők látják azt, az anyagba leszálltak,
mit én nem látok, ha vallani kell.

Tudunk egymásról, mint öröm és bánat.
Enyém a mult és övék a jelen.
Verset irunk - ők fogják ceruzámat
s én érzem őket és emlékezem.

3

Anyám kún volt, az apám félig székely,
félig román, vagy tán egészen az.
Anyám szájából édes volt az étel,
apám szájából szép volt az igaz.
Mikor mozdulok, ők ölelik egymást.
Elszomorodom néha emiatt -
ez az elmulás. Ebből vagyok. „Meglásd,
ha majd nem leszünk!...” - megszólítanak.

Megszólítanak, mert ők én vagyok már;
gyenge létemre így vagyok erős,
ki emlékszem, hogy több vagyok a soknál,
mert az őssejtig vagyok minden ős -
az Ős vagyok, mely sokasodni foszlik:
apám- s anyámmá válok boldogon,
s apám, anyám maga is ketté oszlik
s én lelkes Eggyé így szaporodom!

A világ vagyok - minden, ami volt, van:
a sok nemzedék, mely egymásra tör.
A honfoglalók győznek velem holtan
s a meghódoltak kínja meggyötör.
Árpád és Zalán, Werbőczi és Dózsa -
török, tatár, tót, román kavarog
e szívben, mely e multnak már adósa
szelíd jövővel - mai magyarok!

... Én dolgozni akarok. Elegendő
harc, hogy a multat be kell vallani.
A Dunának, mely mult, jelen s jövendő,
egymást ölelik lágy hullámai.
A harcot, amelyet őseink vivtak,
békévé oldja az emlékezés
s rendezni végre közös dolgainkat,
ez a mi munkánk; és nem is kevés.

1936. június

Emlék-1

2115.

Az idegen technológia áttörte az orvostudomány addig betonbiztosnak hitt határait. Tudósok tömege szerette volna megvizsgálni közelről a frissen talált információkat és leleteket. A kormány azonban csak a saját nemzeti tudósainak engedte a vizsgálatokat.

Pár hónappal később már kísérletek folytak. Egy évre rá pedig megszületett az első egyed, az új fajból, ahogy akkoriban nevezték. "Új faj született a Földön" - hangzott a szlogen.

Az első várakozások reményteliek votlak, és semmi ok nem is volt rá, hogy ne legyenek azok. Az új faj első egyedei teljesen egészségesek voltak, soha nem látott szellemi képességekről tettek tanúbizonyságot, fizikai erejük egy átlagos embernél 1,5-szer nagyobb volt. Az emberiség az új fajban a segítőjét látta, ezért szemet húnyt az etikai és egyéb aggályok felett.

Az első hónapokban, mikor még csak egy egyed létezett, rengetegen tüntettek az utcákon az új faj első egyede, az első emberi klón ellen. Hiába biztosítottak mindenkit a genetikusok, hogy az idegen technológia segítségével a művelet teljesen biztonságos és a megszületett egyed egészséges és akár ugyanolyan ember lehet mint bárki, a tüntetőket ez nem hatta meg.

Sokan viszont az előnyeit látták az egésznek. A kormány is az előnyös oldalait látta, és miután minden elképzelhető tesztnek alávetették az első egyedet, és mindent rendben találtak, engedélyezték az országban az emberi klónozást. Ennek hatására szülők ezrei - akiknek valamilyen okból nem lehetett saját gyermekük - látogattak el az újonan nyílt Klónozó Központokba (KK), hogy egy egyszerű vérvétel után saját maguk választhassák meg leendő gyermekük nemét, képességeit, érdeklődési orientációját stb. A szervbeültetések is leegyszerűsödtek, mivel a beteg saját DNS-éből tudták a szükséges szervet előállítani, így azt a szervezet nem dobta ki. Rengeteg ember gyógyult meg az eljárásnak köszönhetően. A szervklónozással még sokan egyet is értettek, azonban az ember klónozása elleni tüntetések és ellenszenv nem csillapodott. Sokan persze sokféle igénnyel érkeztek a KK-ba, néha egészen furcsa kérésekkel. Nehezítette a klónok beilleszkedését az a tény is, hogy a genetikusok által sem megmagyarázható okból a klónok szem- és hajszíne teljesen megegyezett, így már messziről látszott róluk, hogy hogyan születtek. Az orvos-genetikusok próbálták kiiktatni a "hibát" de egyszerűen nem tudták megtenni gyakorlatban, amit elméletben elvileg megtudtak volna. Az idegen szerkezetet nem tudták úgy konfigurálni, hogy az említett probléma megszűnjön. A Földön ezt senki sem tudta megtenni. A technológia egyes részei ugyanis túl bonyolultak voltak, amiből később még több gond is keletkezett...

1. rész

Szürkeség

Frank némán sétált a kietlen utcán. Hűvös szellő fésülte hátra hosszú, vörös haját. Kabátja zsebében egy kést szorongatott. Bármelyik pillanatban rátalálhattak. A várost már rég elhagyták a lakói. Frank úgy gondolta itt elrejtőzhet, de sajnos tévedett. Egyre jobban érezte, hogy gyorsan beszerzett légzőkészüléke - amire a ritka levegő miatt volt szükség – kezdi felmondani a szolgálatot. Ekkor vette észre, hogy a körülötte lévő sikátorokból fekete ruhás, csuklyás alakok lépnek elő. Végül megtalálták. Nincs mese, harcolnia kell - tudta jól. Jobb lábát kissé előrébb helyezte, a balt pedig hátra és megtámasztotta. Kezében megszorította a kést és várt, hogy a csuklyások közelebb érjenek. Az út porától és koromtól fekete homlokán egy izzadságcsepp folyt végig, hosszú kabátjába belekapott az egyre erősödő szél. Frank tudta, hogy ez nem jelent jót. Felnézett az égre a nap halvány fényét keresve, de csak szürkeséget látott. A távolban tompa morajlás hallatszott. Por és hamu közeledik közel 400 km/h- ás sebességgel, tudta, hogy pár percen belül védett helyre kell jutnia, különben vége. Ezt azonban teljesen meggátolta a felé tartó 5 fekete ruhás férfi. Már csak pár lépést kell tenniük és támadhat. Pár lépés és mindegyiket leterítheti. Fejben már lejátszotta. Ekkor azonban hirtelen megszédült és elhomályosult előtte a világ. A légzőkészülék bekrepált. A csuklyások pedig egyre közeledtek felé…

A párkányon ülnek
homályos kételyeim,
ködbe burkolt a holnap,
de látom már reményeim.

Sorsomról lassan
leolvad a jég,
egy csepp hull le halkan,
s fénye biztat még.

©
historico

Boldog, békést Karácsonyt kívánok minden olvasómnak!

Karácsony alkalmából Rufus Wainwright - Hallelujah feldolgozására írtam magyar szöveget.

Hallelujah

Érzem ahogy szívemben,
egy titkos akkord csendül fel,
és várom, hogy Krisztus jöjjön el.
Karácsony szent estéjén,
lent a lelkem legmélyén,
érzem, hogy felcsendül a hallelujah

A hited erős, mégis kell
a bizonyosság, hogy van egy hely,
rajtad és a holdfényen túl.
Ő segít, hogy mindent megérthess,
fogja kezed, óvja lelked
s te csak annyit tudsz mondani: hallelujah

Egyszer talán jártam itt,
ha régen utam erre vitt,
a magányból te emeltél ki engem.
Most látom gyengéd mosolyod,
szerelmem irántad nem kopott,
és feltör belőlem egy hálás hallelujah

Volt idő mikor mutattad,
hogy lelked mily érzelmi forgatag,
és ezt nem mutatod meg soha újra?
Emlékszel? Lelkünk eggyé vált.
A szent sötét is velünk hált,
és minden szavunk az volt: hallelujah

Talán az Úr most figyel ránk,
és megmutatja a helyes irányt,
hogy a hosszú úton ne tévedjünk el.
Már nem sírás rejtőzik az éjben,
megmártózhatunk már a fényben,
és feltör belőlünk egy hálás hallelujah.

 

Vonaton utazom,
s nézem lábam előtt
mennyi emlék hever.
Némelyek kusza rendben,
mások csak elszórtan
figyelnek engem minden reggel.

Emlékek...
     mintha jégcsap törné át
     a magasló kék eget,
     s egy-egy cseppje
     engedné láttatni azt,
     ami volt, ami elmúlt.
     S megcsillanva szemembe
            úsztatja a miérteket.

És magasló mélységből feltör
egy gondolat.
"Mi lett volna ha...?"
...ha más egy szó, egy érzés, egy mozdulat.

©
historico

A borkóstolás

Nem is olyan régi bejegyzésemben a pálinka kóstolás mikéntjét írtam le. A mostani bejegyzésben pedig egy ugyancsak nemes ital, a bor kóstolását ismerhetjük meg.

A látvány

A bor kóstolásakor az első amit megfigyelhetünk az a látvány. Amint poharunkba töltjük megvizsgálhatjuk színét, tisztaságát és mozgékonyságát. A legideálisabb környezet a tisztaság megállapításához egy világos helyiség, ahol a poharat a fényforrás felé tarthatjuk. Minél tisztább egy bor, annál élesebben verődnek vissza a tárgyak. Különleges minőségű boroknál ezt sötét hátterű gyertyaláng előtt szokták megtenni, hogy a legapróbb hibák is könnyen felfedhetők legyenek.
A következő megfigyelendő részlet a bor mozgékonysága. Ezt a pohárban való körbeforgatás után vizsgálhatjuk. Általában a testes, édes borokat az olajos borok kategóriájába sorolják, mert jól látható glicerincsíkot (ilyenkor mondják, hogy "koronája van a bornak") hagynak a pohár falán.
A színt számos dolog befolyásolhatja. A bor kora, eredete és szőlőfajtája, minősége valamint az erjedési módja. Három alapkategóriát különböztetünk meg. Fehér, rosé és vörös bor. A fehér bor az ezüst fehértől egészen a borostyán sárgáig terjedhet, viszont ha rozsdás, vagy barna színű, akkor az valószínűleg hibás, vagy öreg bor. A rosék a hagymahéjtól a cseresznye pirosig megfelelőek. A téglás vörös, rókás árnyalat viszont már nem elfogadható. A jó vörösbor színe a piros és a sötét meggyszín között mozoghat. A fakó vagy barnás szín itt is gyengébb minőséget jelez.  

Íz és illat

Fontos, hogy a kóstolás helyszínén más szagok ne zavarjanak. A poharat harmadrészig kell tölteni és aprókat kell szippantani. A hosszas szaglás és nagy levegővétel gyengíti az érzékelést. Ennél a résznél nyugodtan el lehet engedni a fantáziát. Figyeljük meg, hogy mire emlékeztet minket a bor illata (virágra, gyümölcsre, stb.).
A kóstolás során fontos a megfelelő hőmérséklet és sorrend. A túlhűtött bor megöli az aromákat, a meleg pedig savasabbnak, alkoholosabbnak tűnik. A sorrendre bevett elv, hogy a gyngébbtől az erősebb felé, illetve a száraztól az édes felé érdemes haladni. A borból mindig azonos mennyiséget kortyoljunk, szétoszlatva azt a szánkban, hogy minden területet érinthessen és a zamatok a garatig is eljussanak. Az összbenyomás jellemzésére a leggyakrabban használt jelzők a gömbölyű, kellemes, elegáns és a nemes.

Tippek

Végül nézzünk néhány praktikus tippet a fogyasztáshoz, tároláshoz.

- A borospoharakat ne a kelyhüknél fogjuk, hogy ne vehesse át a kezünk melegét.
- Ha a vörösbort a pohár 1/3 részéig töltjük, akkor teret hagyunk az illatanyaguk kifejlődéséhez és kevésbé melegszik fel.
- A bort fektetve tároljuk. A parafadugó kiszáradása a bor gyorsabb érését eredményezi, ezért fektetik őket.

Látom szemedben,
ahogy eltűnök hirtelen.
Egy pillanat, s létezésem
nem tudni volt-e vagy lesz-e még
e föld kereken.

Révületben mozdulatom sincs,
mit észrevehetnél, az is kincs.
Az idő szinte megállni látszik,
ahogy szemem szemeddel játszik.

Szivárványod legmélyén,
ott alszik a remény, s én.
Várakozva, mint a harmat,
ki ha eljő az idő,
a levélről felszáradhat.

©
historico

A pálinka kóstolás

Lehet, hogy csak kevesek tudják, de a pálinkafogyasztásnak is megvannak a szabályai. Az elkövetkezendő percekben azt járjuk körül, hogy a pálinkát hogyan is kell hivatalosan kóstolni.

A pálinkát „tulipán pohárból” szokták kóstolni. Ez egy talpas pohár, melynek az alsó része öblös, a középső része egy kicsit összeszűkül, a felső része pedig kiszélesedik. Azért ilyen a pohár, hogy a gyümölcs illatok ide koncentrálódjanak, és jól kivehetőek legyenek. A pohár 9 cl, de csak kettő cl-t töltenek bele.
Ha a pálinka hőmérséklete nagyon hideg, akkor elveszik minden olyan tulajdonsága, amitől pálinka a jó pálinka. E nemes italt 16-18 celsius fok között kell felszolgálni, ugyanis ekkor jön elő az oly jellemző illat és gyümölcsíz világ.

A kóstolás első lépése, hogy megvizsgáljuk az illatát. A jó pálinka illata tiszta, gyümölcsre jellemző, virágos, fűszeres. Ha szúrós, aceton, higító szaga van, akkor nagyon rossz minőségű a pálinka, és magas az alkoholtartalma. Fogyasztása élvezhetetlen, és egészségtelen is. Az illatvilág megismerésére mégegy módszer létezik. Ha belenyúlunk az ujjunkkal és szétkenjünk a csuklónkon, az alkohol elpárolgása után a színtiszta gyümölcs illatát kell éreznünk. Ezt nevezzük bőrpróbának. Ezek után jön a kóstolás.

Nagyon sokan a pálinkát gyorsan, egy mozdulattal lehúzzák. Ezesetben azonban nem lehet érezni a pálinka különlegességét. Ezt a hungaricumot kortyonként kell kóstolni. A megfelelő hőmérsékleten, pálinkás pohárban fogyasztva teljesedik ki igazán íze. A jó pálinkát a hosszantartó gyümölcsös ízek teszik nagyon kellemessé. Több pálinka kóstolása esetén tanácsos valamilyen harapnivalót is előkészíteni, az ízek semlegesítése végett.

Érdekességek

Végezetül lássunk néhány érdekességet a pálinka történetéből és kultúrájából.

A pálinkafogyasztás a történelem folyamán elsősorban vidéken terjedt el, egy-egy jelesebb alkalomkor pedig butykosból töltögették e nemes nedűt. Minden reggel munka előtt az emberek ittak egy kupica pálinkát. Ittak betegségre, gyomorrontásra, az aratás megkezdése előtt, esküvőkön, lagzikban, keresztelőn, legényavatáskor és halotti torokon.

Érdekes történet az is, amikor eldőlt, hogy mi magyarok használhatjuk a pálinka szót. A pálinka szó használatáért nagy vita volt Magyarország és Románia között. Az uniós tárgyaláson a következő történt. Arra a kérdésre, hogy ki hogyan tudja megindokolni saját álláspontját, hogy országa nyelvében ered a szó és országának volna kizárólagos joga ezt a szót használni, a magyar Külügyminisztérium képviselője felütötte a román nyelv értelmező kéziszótárat, ahol a palincă címszó alatt a következő magyarázat volt olvasható: „A palincă magyar eredetű, gyümölcsből erjesztéssel és lepárlással készülő szeszesital.” Az Európai Uniós bizottság ezzel a kérdést eldöntöttnek tekintette, hiszen ha maguk a románok is „magyar eredetűnek” nevezik az italt, akkor az tényleg csak magyar lehet. Így Magyarország megkapta a kizárólagos szóhasználat jogát.

Forrás: http://www.magyarpalinkahaza.hu

Eső hull a szürke égen,
minden más már elmúlt, érzem.
Velem tart a régmúlt nyár,
a sok emlék, mely rám talál.

Egy szó, egy érzés, egy mozdulat,
ez határozza meg sorsomat.
S a múló idő szemén át
ítéli meg éltem fonalát.

©
historico

Egy kicsit elvontabb vers következik. :)

Révület

Lassan mondhatnám,
hogy milyen jó vagy
milyen rossz itt nekem.
Lassan előkerülhetne
belőlem mostmár az igen.
Lassan eldönthetném,
hogy jó vagy rossz
a sorsom ami elér.

De legalább itt vagyok,
éppen, hogy elvagyok,
lelkembe angyalok
öntik már a szózatot.

Végül azt kérdezem magamtól,
hogy miért is vagyok jelen,
még a végén az utolsó kanyarban
elvesztem a fejem.
De nem mehetek tovább már,
lefékez a rohanás,
s mellettem a gondolat,
emlék-árkot ás.

©
historico
 

Lankás hegyek mellett
vihar gyűlik csendesen,
villámok cikáznak,
utat mutatva, fényesen.
Dörgő hangok kelnek,
eső permet száll,
sötét fellegek alatt,
száll egy sas madár.
Hirtelen feltámad
holtából a szél,
s megtépáz egy öreg fát,
mely más korról mesél.
Felhők felett csillagok
tekintenek a Földre,
míg koromsötétség borul
alant minden mezőre.

A viharban egyedül
áll egy kisfiú.
Ezüstszürke-kék szemében
villan a ború.
Eső áztatta arcán
nem látszik a könnye,
melyet a világ után hullajt
a vén mezőre.

©
historico

5. részlet

A 22. század elejére a sok bolygó között a közlekedést egyre nehezebb volt megoldani. Egyre nagyobb teljesítményű rakodó és személyszállító hajókat kellet a KSZK- nak is építtetnie. A hajókhoz persze alkatrészekre volt szükség, az alkatrészekhez pedig nyersanyagra, amivel el is érkeztünk a század fő problémájához. Ugyan a KSZK irányítása nagyon sok bolygóra kiterjedt, de a század végére kezdtek kimerülni minden bolygón a készletek. A kis bolygók nagy részén már a század közepére kimerültek, de a KSZK a nagy bolygóknak sem hagyott sokkal több időt. Az idegen bolygócsoport körüli konfliktus is részben emiatt alakult ki. A bolygókon megtalálható vasérc és egyéb ásványok és fémek nagyon csábították a KSZK és a GCT vezetőit. A fő lételemük a kereskedelem volt és az ez által begyűjtött haszon. Tudták, hogy ha nincs nyersanyag, nincsenek hajók és alkatrészek, nincs kereskedelem és nincs haszon sem. Persze a KSZK a saját világain legjobban csak a kereskedő hajókat és útvonalakat tartotta karban és csak azokat fejlesztette. A tömegközlekedésre és az egyéb bolygókon belüli útvonalak fejlesztésére vagy karbantartására nagyon ritkán adott pénzt, és akkor is csak keveset. Ebből és még sok tényezőből kifolyólag az emberek többsége már nem támogatta a kormányt és ezt igyekeztek sztrájkokkal, tüntetésekkel, és időnként lázadásokkal a tudtára adni. A KSZK –t azonban ez nem érdekelte. Nem érdekelte őket az emberek, a nép jóléte, csak a saját hasznát leste. Sok szórólapot és kormányellenes nyomtatványt is kiadtak a legtöbbször illegalitásban működő nyomdák. 2150. március 15-én, amikor az emberek tudtára jutott, hogy a KSZK háborút kezdett az idegenekkel, az Antaroo-n bolygó szerte lázadások törtek ki, és ezt a példát a szövetség összes bolygóján követték. Fiatalok, idősek, nők és gyerekek vonultak az utcákon a KSZK lemondását követelve. A kormány toborzása a háborúba teljesen eredménytelen volt. A toborzókat több bolygón is beüldözték a laktanyákba. A KSZK –nak az volt a legnagyobb szerencséje, hogy a hadserege zsoldos sereg volt, így a létszáma megfelelő volt a toborzás nélkül is. A rendfenntartó erők pedig elégnek bizonyultak a tüntetések kordában tartására. Az események a háború kezdetének következtében a bolygókon is felgyorsultak tehát. A tüntetés csak az érem egyik oldala volt. Felerősödtek a vallási hangok is és a politikai ellenzéki pártok soha nem látott támogatottsággal a hátuk mögött kísérelték meg először békés, majd egy két radikálisabb csoport erőszakos módon átvenni a hatalmat. A KSZK léte már csak egy hajszálon függött.

A nagy ütközet közelsége

-Közeleg a nagy csata! Népünk büszkesége és hagyományai megkövetelik, hogy szent tárgyainkat visszaszerezzük és e szentségtörést elkövetőket megbüntessük! Készüljön hát a harcra mindenki méltósággal! - szólt Moolna elnők beszéde szinte minden médián keresztül. A hadsereg már a kiugrási pont közelében járt. A kémhajó sikeresen követte a menekülő hajót. Az új álcázó berendezésnek köszönhetően semmilyen érzékelővel nem lehetett kimutatni a jelenlétét. A várakozás és a harci hangulat a tetőfokára hágott. Mindössze pár perc volt hátra a támadásig...

Téves biztonság érzet (1 órával a támadás előtt)

A feketeruhás férfi önelégült mosollyal lépdelt le a hajó rámpáján. Utána katonák szállították az idegenek szent tárgyait. A KSZK és a GCT tagjai készek voltak fogadni. Ezt érezte élete legjelentősebb pillanatának. Teljesen biztos volt benne, hogy jelentősen megjutalmazzák az elvégzett munkáért, azonban csalódnia kellet. Saját bőrén tapasztalta meg a kormány kapzsiságát. A szent tárgyakat egy jól őrzött létesítménybe szállították, őt pedig leültették egy szobába, ahol csak két szék és egy asztal volt. A férfi levette a napszemüvegét és az asztalra tette. Több mint fél órán keresztül váratták. A tőle balra lévő ajtó végül szisszent egyet, majd a padlóba süllyedt. Belépett rajta egy szintén fekete ruhás férfi és leült az egyik székre.

- Kérem üljön le.
- Inkább állnék. Mi ez az egész? Úgy volt, hogy a kormány tagjai hallgatnak meg! Egyenesen a miniszterelnöktől kaptam a meghívást!
- Sajnos a kormány jelenleg nem ér rá. A háború előkészületei teljesen leköti minden idejüket.
- Ez felháborító! Én indítottam el az egészet!
- Nyugodjon meg és üljön le. - mondta a hivatalnok majd észrevétlenül elővett egy aktát.
- Jó végülis mindegy, hogy ki! Adja oda a jutalmam és már itt sem vagyok!
- Neve J. Normann, született 2120-ban, Antaroo bolygó Délkeleti zóna. Stimmel?
- Igen, de mégis mire véljem ezt?!
- A KSZK és a GCT csalódott önben. Nem kötötte meg az elvárt üzletet és kirobbantott egy háborút, amely túl költséges. A jutalma ezzel ugrott és további értesítésig itt kell maradnia.
- Álljon meg a menet! Ez nem így volt megbeszélve! Az idegenek szent tárgyai még a birtokunkban vannak! Tárgyalhatunk, sőt zsarolhatjuk őket!
- A döntés már megszületett. Ég önnel!

Az ajtó ismét a padlóba süllyedt, majd a hivatalnok mögött bezárult. A feketeruhás férfi szinte tombolt az idegességtől. Annyira magánkívül volt, hogy fel sem tűnt neki, hogy a szellőzőnyíláson keresztül valamit beengednek a szoba levegőjébe. Egyik pillanatról a másikra a padlón találta magát, elaludt és többé fel sem ébredt...

Eközben a KSZK tudtára jutott, hogy az idegenek flottája hamarosan kilép a hipertérből Antaroo közelében és igyekezett minden közelben tartózkodó flottát a bolygó védelmére visszarendelni.

Vad indulatok

Nicholas szokásához híven a várost szemlélte a panoráma ablakon keresztül. Szájában egy kialudt szivart forgatott, majd a hulladékégetőbe dobta. Nem gyújtott rá újra. Ma nem. Megigazította fekete öltönyét és méregzöld nyakkendőjét, miközben ősz haján és szakállán megcsillantak a lenyugvó nap utolsó sugarai. Nézte a várost, mely ezen a napnyugtán korántsem volt nyugodt. Vad tüntetők egész sora ostromolta az iroda épületet körbevevő acélkerítést. Végül sikeresen áttörték a kapu biztonsági zárját és beözönlöttek az udvarra. Törtek zúztak, amit csak értek megrongáltak. Nicholas már teljesen egyetértett velük, de a családja gyilkosának keresését még nem adta fel. Hirtelen berontott valaki a szobába.

- Uram, hamarosan bejutnak az épületbe a tüntetők! Kérem meneküljön! Előkészítettük a hajóját, a tetőn várakozik!
- Nem megyek sehová. Még nem mehetek.
- De uram...
- Semmi de! Meneküljenek, a hajót pedig hagyják a tetőn. El tudom vezetni, ha szükséges. Viszlát Doris!
- Viszlát uram!

Azzal a nő meg is fordult és rohanva elhagyta a szobát. Mögötte becsukódott az ajtó. A  férfi leült nagy bőrszékébe, majd az ajtó felé fordult. Egy ideig lábak topogásának hangja hallatszott, ahogy a személyzet megpróbálta minél gyorsabban elhagyni az épületet, aztán pár lövés is eldördült majd néma csend. Beletelt vagy öt percbe míg újabb zaj ütötte meg Nicholas fülét. Irodája ajtajának reccsenése volt az, ami megtörte a csendet. Az ajtón egy magas, 30 év körüli férfi lépett be, mögötte pedig társai követték. Fehér haját hátrasimította kezével, majd fegyverével Nicholas felé bökött és megszólalt.

- Lejárt az időd Razul kormányzó! Vége a kegyetlen uralmadnak!

Nicholas jól ismerte ezt a férfit. Több ízben is bankrabláson kapták, végül pedig hármas gyilkosságért életfogytiglant kapott és az Ausztrál börtönbe zárták. Pár hete többedmagával sikerült megszöknie, és azóta sem találták.

- Daren Knox! Maga egy vérbeli gyilkos alkat. Egyet áruljon el nekem. Hogyan tudott megszökni a börtönből? Mindig is érdekelt, mert elég szigorúak a biztonsági intézkedések.
- Csak azért elmondom, mert úgy is hamarosan meghalsz. Elég egyszerűen, mert van pár régi része az épületeknek. - röhögött maga elé a férfi.
- És miért is olyan dühös rám Knox úr? A földön egyáltalán nem voltam kegyetlen. Az csak sokkal régebben volt rám jellemző, és már meg is bántam.
- Rengeteg haveromat zárattad börtönbe, ráadásul ennek a söpredék KSZK-nak dolgozol!  Úgyhogy a megbánásoddal már semmit sem érsz! Jah, és mielőtt elfelejtem, csak hogy tudd, én öltem meg a családod! Bizony, ott voltam és én tettem! Na erre mit lépsz kormányzó?

Nicholas-ban hirtelen elkezdett tombolni a düh. Megvetéssel és gyűlölettel nézett az előtte álló férfira. Mindenesetre próbálta leplezni idegességét.

- És most mit akar tenni?
- Meg foglak ölni, sajátkezűleg! Befejezem, amit 12 évvel ezelőtt elkezdtem!

A férfi fegyverét egyenesen Razul kormányzóra tartotta. Szemében forrt a gyűlölet iránta. Újja lassan elkezdte meghúzni a ravaszt. Nicholas érezte, hogy a férfi mindjárt elsüti a fegyvert. Az utolsó pillanatban kitért a lővés elől, beugrott az asztal mögé, majd felborította lapjával a férfi felé és elővette pisztolyát. Kiváló emlékezőtehetségének köszönhetően megjegyezte, hogy az irodában hányan, és hogy hol tartózkodnak.

- Nem lesz az olyan egyszerű Knox úr!

Daren Knox egyre idegesebb volt. Némán intett az embereinek, hogy kezdjék bekeríteni a kormányzót. A társai lassan elindultak, hogy megkerüljék az asztalt, ő pedig tüzet nyitott az asztalra ami mögött ellenfele volt. Nicholas azonban kizárta, hogy tűz alatt van és csak a feladatra koncentrált. Először balra hajolt ki az asztal mögül, majd jobbra és sorra lelőtte a bekerítésére készülő embereket. Nem mindegyiket érte halálos lövés, de mozgásképtelenné váltak. Daren Knox látván, hogy emberei hullanak körülötte, megelégelte a helyzetet és továbbra is tüzelve elindult az asztal felé majd átugrotta, miközben fegyverével ugrás közben először maga alá, majd maga mögé lőtt, feltételezve, hogy a kormányzót eltalálják a golyók. A feltételezése azonban téves volt. A kormányzó, aki miután lelőtte a férfi társait, kinézett az asztal mögül, ezért pontosan tudta, hogy mire készül Knox. Miután a férfi észrevette, hogy lövései nem értek célt, megfordult, hogy végezzen Nicholas-szal, de a kormányzó gyorsabb volt és egyenesen fejbelőtte a családja gyilkosát. Ezután hirtelen felugrott, majd körbenézett a teljesen feldúlt és szétlőtt irodában. Az ajtón már lépett be a férfi többi társa is és tüzet nyitottak a kormányzóra, akit el is találtak a vállán, miközben egy rejttet ajtón a tető felé tartott. Mikor felért Lex már fennt várta egy siklóval.

- Te mit keresel itt Lex?
- Jöttelek megmenteni. Hallottam hírét, hogy nemigen akartál elszakadni szeretett irodádtól. - vigyorgott Lex. - Ja, és a csomag célba ért.
- Persze gúnyolódj csak. Mehetünk. És Lex... köszönöm!

Nicholas beugrott a siklóba, és Lex-szel együtt elhagyták a bolygó felszínét. Áthaladtak a már szétzilált blokádon és Lex hiperűrsebességre váltott.

Célbaérve, Nyom-3

Hax-ot a hajó vészjelzőjének hangja ébresztette. Hirtelen felpattant, majd körbenézett. Alig tért magához, megrázkódott a hajó kibillentve ezzel egyensúlyából a férfit. Liát már a hídon találta.

- Mi történt?
- Tüzet nyitott ránk egy harci sikló! Szerintem fejvadászok lehetnek. Ők használnak ilyen hajókat.
- Az adatok! Mégis csak fontosak, juhú! - vigyorgott Hax.
- Hát te meg mi a fenének örülsz? Lőnek ránk, a pajzsok már alig tartanak ki, ráadásul a rakéták is fogyóban vannak!
- Végre van egy izgalmas küldetésem! Megaztán van még egy két dolog a tarsolyomban.

Azzal belehuppant a parancsnoki székbe, és élesen jobbra döntötte, majd felhúzta a hajó orrát. Ezzel a manőverrel sikerült kikerülnie a legutolsó lövéseket. Kilépett hiperűrsebességből és a célbolygó felé vette az irányt, miközben kódolt csatornán üzenetet továbbított Kaloon-nak.

- Lia készítsd elő a mentőkabinokat!
- Rendben.

Hax robotpilótára állította a vezérlést és elindult a kabinok felé. Az autómata vezérlés megpróbálta bolygó körüli pályára állítani a hajót, de mivel folyamatos tűz alatt álltak nem sikerült. Több találat is érte a hajót, így folyton korrigálni kellet a repülési ívet, ami megrongálódott hajtóművekkel már lehetetlen volt. Végül eltalálták a főreaktort, a hajó végleg megadta magát és felrobbant. A robbanásból két mentőkabin tört elő maga után füstcsóvát húzva, miközben a bolygó felé tartottak. A lőkéshullám és a robbanás feloldotta a vonósugarat és Lia hajója nagy sebességgel, messzire sodródott az események színhelyétől.

- Kapitány, a másik hajó elsodródott. Lőtávolon kívül van. És két mentőkabin tart a bolygó felé!
- Van élőlény a mentőkabinokban?
- A robbanás keltette sugárzás zavarja az érzékelőket, uram.
- Kilőni a mentőkabinokat, után pedig indulás a másik hajó felé!

Egy-egy rakéta elindult a mentőkabinok felé. Utána pedig rögtön elindultak a sodródó hajó irányába. Mikor már lőtávolba értek és tüzelni készültek, Lia hajója hirtelen életre kelt, a pajzsok bekapcsoltak, és egyből tüzet nyitott a közeledő fejvadászokra. Ez annyira váratlanul érte őket, hogy nem volt idejük megerősíteni az energiapajzsot és a lövés telibe találta a hidat és a fegyverrendszert. A kegyelemdöfést pedig két hidrogén rakéta adta meg a már haldoklo fejvadász hajónak és vele együtt az utasainak is...
A két mentőkabint felrobbantották a feléjük küldött rakéták. Lia és Hax végül a robbanástól kissé megsérült hajóval landoltak a Laantoos-on. Kaloon már várta őket a bolygó központi űrkikötőjében.

- Üdvözlöm Hax Leed! A bájos utitársa pedig...
- Lia Quanto! Üdvözlöm Lord Kaloon! Megtiszteltetés találkozni önnel.
- Hax úr, elhozta a lemezt?
- Én is üdvözlöm Lord Kaloon! Igen elhoztam.

Azzal Hax átnyújtotta a lemezt. Kaloon intett az embereinek, akik behelyezték a lemezt egy számítógépbe, hogy leellenőrízzék annak tartalmát. Majd intettek a Lordnak, hogy minden rendben.

- Köszönjük, hogy elhozta nekünk ezeket a fontos információkat, és elnézésüket kérjük, hogy nem küldtünk kisérő hajókat az önök védelmére, de sajnálatos módon későn érzékeltük érkezésüket. A hajójáért természetesen kárpótoljuk. Itt van a fizettségének a maradék része, valamint egy határozat, amivel a kárpótlást igényelheti. Addig tartózkodhatnak Laantoos-on amig csak óhajtanak.

Átadta egy táskában Hax-nak a pénzt, majd kissé meghajolt.

- Ha megbocsátanak, hívnak a stovábbi teendőim. A viszont látásra Lia Quanto és Hax Leed!
- Viszont látásra, uram! - mondta egyszerre Lia és Hax.

Láthatatlan látomás

Dana Entro végigsimította kezével szónoki ruháját, melyet csak erre az alkalomra terveztetett és készíttetett el. Az arannyal és ezüsttel átszőtt selyemruha úgyérezte végre méltóan kiemeli a környezet szürkeségéből. A szónoklata teljesen kész volt. Még előző nap fogalmazta meg és hogy az utokórnak is megmaradjon az általa mesterinek tekintett szöveg, fémtáblába gravíroztatta. A szobájából jól hallotta az épület előtt összegyűlt tömeg morajlását. Felemelőnek érezte, hogy mindenki őt akarja hallani. A Központi Média közvetítésével pedig az egész szövetség területén látható és hallható lesz. A választás a szónoklatát követő napon lesz, de emiatt egyáltalán nem aggódott. Úgy érezte sikerült egy olyan átütő beszédet, illetve prédikációt írnia, amellyel meggyőzi a kételkedőket is, hogy a KSZK a legjobb választás. Minden kész volt, így kilépett az erkélyre. Hatalmas üdvrivalgás fogadta. A global vallás hívői szentként tekintettek rá. Megállt a korlát mögött és elhelyezte a gravírozott fémtáblákat az elé kikészített tartóra. Az épület falán, tőle balra egy hatalmas plakáton volt látható ő is és a global vallás szent tárgyai. Térfényképezők vakuinak milliói villantak fel a tömegből és lebegő kamerák repültek az erkély és az épület körül, biztosítva a legjobb látványt és a legtöbb részletet, melyet az óriási 3D-s kivetítők szolgáltattak a hátul állóknak.

Eközben Hardigen Flot vezetésével az ellenzéki jobb oldali párt és szimpatizánsai a város másik végében lévő kormányzati épületegyütteshez tartottak. Nem akartak már a választásig várni, meg akarták dönteni a Központi Szövetségi Kormányt. Tudták, hogy a kormány úgyis meghamisítaná a választási eredményeket. Útközben találkoztak a baloldali párttal és szimpatizánsaival. Félredobva minden ellentétüket, eggyüttes erővel haladtak tovább és megegyeztek, hogy létrehoznak egy vegyes kormányt és rendet teremtenek a szövetségben.

Dana Entro felemelte mindkét kezét, aminek hatására teljes csönd lett az egész téren. Erre a pillanatra várt már hetek óta. Elkezdte beszédét.

- Híveim, akik Fatto nevét hírdetitek és dícséritek és akik még nem! Halljátok most prédikációm és tegyétek magatokévá mondanivalóját! Most, amikor a legsötétebb időket éljük, most van legnagyobb szükségünk Fatto útmutatásaira!...

És a csata megkezdődött. Több száz csatacirkáló lépett ki a hiperűrsebességből Antaroo közelében, hajszálpontosan az előre meghatározott kiugrási pontnál. Az időközben a bolygó védelmére visszarendelt KSZK csapatok tüzet nyitottak a hadihajókra aki azonnal viszonozták is azt. Mindkét oldali cirkálókból vadászgépek tízezrei rajzottak elő, mint megannyi darázs a fészkéből, és a két flotta közötti üres térben teljesen egymásba fonódott a két raj. Ha az űrben terjedhetett volna a hang hatalmas hangzavarnak lett volna fültanúja egy külső szemlélő. Csattanások, ütközések, rakéták és lézerek hangjai törték volna meg az űr csendjét. De így csak egy hangtalan tüzijátékhoz volt hasonlítható az egész csata. Két cirkáló kivált a bolyból és belépett a bolygó légterébe, majd lebombázta a kormányzati épületek környékét előkészítve ezzel a terepet a különleges osztagnak. A kémhajó - ami még mindig észrevétlen volt a szövetségi csapatok számára - időközben landolt a kormányzati épület mellett megsemmisítve a szinte jelentéktelen védelmet a kísérőcirkáló segítségével, majd egy harci különítmény hagyta el és hatolt be a komplexumba...

-...Vallásunk elérte a csúcspontját. Hívőink sora egyre dúzzad. Ezért megszólítom a kételkedőket, hogy bátran lépjék át elméjük határát és csatlakozzanak a global valláshoz, hogy megtapasztalhassák azt a kegyelmet, melyet már több százmillióan tapasztalhattak. Kérlek benneteket valamint, hogy az elkövetkezendő választáson támogassátok a Központi Szövetségi Kormányt, mert csak ezeknek a vezetőknek a kezében van biztonságban a szövetség. Csak ők járnak Fatto által kijelölt szent úton. Támogassuk hát együtt őket és ezzel a global vallást is...

A két ellenzéki párt és szimpatizánsaik elérték a kormányzati épületeggyüttest és betörtek a komplexumba. Szintről szintre haladtak és sorban fogták el a képviselőket, akiket teljesen váratlanul ért ez az egész. Önzésükben olyan magabiztossá váltak, hogy már ők is teljesen elhitték, amit a népnek hazudtak. Elhitték, hogy szeretik őket és a szövetség területén jólét van. Nem vették észre az egyértelmű jeleket, hogy jobban tennék ha elmenekülnének. Az ellenzéki vezetők végül egy kisebb csoportal felértek a legfelső emeletre, ahol még most is halálos nyugottsággal üléseztek a GCT és a KSZK vezetői. Teljesen értetlenül álltak az események előtt, mikor az ellenzékiek berontottak a tanácsterembe és az időközben melléjük állt jópár rendőr segítségével letartóztatták őket. A Központi Szövetségi Kormány és a Globalizációs Cégek Tanácsa ezen az éjszakán végleg felbomlott. Ezt azonban még senki sem tudta, csak az ellenzékiek...

-...Ami még ezeknél is fontosabb, hogy soha ne támogassátok az ellenzéki pártokat, és ne vegyétek fel a történelmi vallások hitét, mert az mind Fatto ellen való cselekedet. Ha ezek szerint az elvek szerint éltek, életetek végén megvilágosodtok a global vallás által...

A harci különítmény feltörte a biztonsági zárat és visszaszerezte népük szent tárgyait. Az összeset beszállították a kémhajó fedélzetére és elhagyták előbb a bolygót, majd a naprendszert és az anyabolygón nagy örömünnep közepette visszahelyezték a tárgyakat eredeti szent helyükre. A küldetésüket teljes siker koronázta. A hatalmas flotta, mely figyelemelterelés volt csupán, megkapta a visszavonulási parancsot. A KSZK-t könnyen átverték az idegenek, mert míg a szövetségi kormány azzal számolt, hogy területi igényeik is vannak, ők csak szent tárgyaikat akarták visszaszerezni. Ennek köszönhető, hogy a normális esetben túlerőben lévő KSZK flotta a támadás időpontjában szét volt szóródva a szövetség óriási területén.

(A folytatásért katt ide)