Lelketlen bolygó (8.)

Emlék-4

Adattári szám: 4-587-2755

2755

A 2755-ös év különös fontosságú a történelmünkben. Ennek az évnek a végén jutott ugyanis be egy Sapiens, Frank Amoveo a fővárosba Arxba. Ebben az évben dőlt el, hogy az addigi államforma és rend folytatódhat-e tovább, de erre a kérdésre a választ csak a következő fájlban kapjuk meg.
Bár ezt a Sapiensek nem tudták előre - csak miután már Frank Amoveo bejutott a városba -, de Arxban voltak már néhányan, akik kételkedtek a kormányban és nem értettek egyet Maximilian Primus minden intézkedésével. Persze ezek az emberek általában nem a dúsgazdagok voltak. A gazdagok - pár kivételt leszámítva - ugyanis teljesen elégedettek voltak a helyzettel. Több avatarjuk és klónjuk is lehetett, szinte bármit megtehettek, sőt ha akarták több száz évig, vagy akár örökké élhettek. Persze az a kevés ember aki kételkedett a kormány szavában egy idő után elfelejtette a kételyeit, mert a várost nem hagyhatták el és nem is akarták, mert folyamatosan azt sugallták nekik, hogy speciális védőöltözet nélkül halálos kimenni, így nem tudták ellenőrizni a kormány állításait és inkább élték tovább az életüket.

2680-2755

Mikor 2680-ban Maximilian Diabolust Primus-szá választották és elkezdte behozni a tüntetők elleni törvényeket, az ellenzők kezdték elhagyni a Gigavárosokat. Több napig, sőt néha hetekig vándoroltak, mire találtak egy viszonylag tiszta forrást, folyót vagy tavat ami mellett letelepedhettek. Eleinte szörnyű körülmények között éltek. Sebtében összetákolt viskókban laktak, az ennivalót is alig tudták beszerezni, vagy megtermelni és sokan megbetegedtek, vagy meghaltak a ritka levegő miatt. A Gigavárosokból kivándorlók második hulláma azonban növelte az életszínvonalukat. Ők ugyanis több holmival érkeztek és ami még fontosabb levegődúsító gépeket hoztak magukkal. Lassan de biztosan hozzászoktak ehhez az élethez és a napi betevőket is könnyebben tudták megszerezni, mert a környéken élő állatok is inkább a dúsabb levegő felé vándoroltak. Számos kisváros jött létre a Gigavárosoktól 4-5 heti járóföldre, egymástól nem túl nagy távolságban. A kisvárosok kereskedtek egymással, fenntartották a baráti és gazdasági kapcsolatot és lassan fejlődésnek indultak. A gigavárosokkal viszont semmilyen kapcsolatuk sem volt. 2703-tól kezdve azonban idegenek kezdtek feltűnni a városokban, és elkezdtek eltűnni az emberek. Először csak néhány ember mindegyik városból, aztán az eltűntek száma egyre nőtt. Megfelelő védelmi eszközök hiányában viszont nem tudtak hatékonyan védekezni ezek ellen az emberek ellen. Néhány elrabolt embernek valahogy sikerült megszökni és az ő elbeszéléseik alapján tudták meg, hogy ezek az emberek a Primus bérencei, akiket megbízott a kisvárosi emberek begyűjtésével, hogy a a klónozásból adódó degenerációt kiküszöböljék "Tiszta" (klónozás mentes) még szabadon klónozható testekkel. Ilyen hazaszökött emberektől tudták meg azt is, hogy a Primus kikiáltotta őket állatokká, és azt állítja, hogy visszasüllyedtek a Homo Sapiens szintjére. De ami még ennél is jobban megdöbbentette őket az az, hogy a Gigavárosokban élő emberek hittek neki. Miután több évnyi sikertelen védekezési próbálkozás után sem tudták megakadályozni, hogy embereket raboljanak el tőlük, új tervet készítettek. Elkezdtek alagutakat és nagy földalatti termeket készíteni titokban, amiket elláttak radarzavaró szerkezetekkel így a Primus előtt is titokban maradt. Ezeket mindegyik város egyszerre kezdte építeni és a városokat föld alatti alagútrendszerekkel kötötték össze. Az építés viszonylag gyorsan haladt, mert az utolsó elvándorló csoport sok használható eszközt hozott magával. Az új földalatti városokba folyamatosan költöztek be a lakosok. Végül 2748-ra teljesen elkészült a földalatti alagúthálózat és a falu méretű termek, melyekből egy-egy város állt. Az addigra magukat Concoloroknak nevező emberek pedig már csak olyanokat tudtak elfogni néha akik valamilyen oknál fogva a felszínre mentek. Ez persze nem tetszett a Primusnak, ezért elrendelte, hogy bármi áron tudják meg, hogy hova költöztek a Sapiensek. Ezután 7 évig szinte teljes békében éltek az emberek a föld alatt, ám még így is voltak veszteségeik, mert néha fel kellett merészkedniük élelemért és egyéb dolgokért a felszínre. 2755-ben azonban meg volt az esélyük, hogy véget vessenek a bujkálásnak.