Lelketlen bolygó (5.)

Előzmények a Lelketlen bolygóban...

Frank-et elkapta és bezárta egy régi "ismerőse" Duodecimus. Végül sikerült elmenekülnie, azonban üldözőbe vették és egy lövéssel el is találták, aminek következtében eszméletét vesztette...

3. rész

Láthatatlan ostrom

Frank eszméletlenül feküdt az Aquilájától 4-5 méterre. Az üldözői körbevették és már meg akarták bilincselni amikor az egyikük holtan esett össze egy fejlövésnek köszönhetően.

- Mi a...? - kezdte a mondatot a mellette álló, de befejezni már nem tudta, mert őt is lövés érte.

A harmadik férfi ekkor már a motorja felé húzta Franket, hogy elmeneküljön. Közben pedig odaértek a lövések tulajdonosai eléggé megkopott fekete XXI. századi átalakított terepmotorjaikon.

- Jobban tennéd ha elengednéd! - kiabálta Hank a katonának miközben pisztolyának lézer célzófénye annak homlokán világított. A katona azonban mintha nem is hallotta volna, előkapott egy kést és le akarta szúrni Frank-et, ekkor azonban őt is lelőtték. 

Mikor Frank magához tért ismét egy szobában találta magát, de most sokkal barátságosabb kép fogadta. A szoba ugyanis a sajátja volt. Feltápászkodott az ágyról, majd kiment a nappaliba.

- Jó reggelt álomszuszék! Nagyon értesz az eszmélet vesztéshez bátyus! - kuncogott Frank húga Carmen.
- Ha ha ha, nagyon vicces. Mi történt?
- Megérkeztünk a helyszínre és megmentettük az életed a többiekkel. Többek között ez.
- Köszönöm.
- Szerintem le kellene már mondanod a tervedről. Egyedül nem tudsz bejutni Arx-ba. Lehetetlen. Szigorúan őrzik. Persze nem jó ez az élet így, de sajnos nem tudunk ellene tenni csak annyit, hogy továbbra is rejtőzködünk a Concolorok elől.
- Igazad van. Egyedül nem tudok bejutni, viszont egy csapattal sikerülhetne. Nem akarok örökké rejtőzködni és azt sem akarom, hogy az utánunk jövő nemzedék is ezt az életet élje. Nem akarom, hogy ki legyenek szolgáltatva a Concolorocnak.
- Jó, tegyük fel bejutsz, és ott mit akarsz csinálni? Mindenhol signum leolvasók vannak. Egyből kiszúrnak ha csak úgy nyugodtan sétálsz.
- Igen, ezért kell a csapat. Max, te tudsz segíteni. Ismered eléggé ahhoz a város rendszereit, hogy odabent tudjak magamnak hamisítani nem?
- Talán, de biztosra nem tudom mondani.
- Nekem ennyi is elég.
- Carmen, te pedig elég sokat tanulmányoztad már a tavaly megszerzett városalaprajzot. Keress nekem légyszi egy helyet ahol viszonylag észrevétlenül és biztonságosan bejuthatok.
- De te is tudod, hogy a város szinte folyamatosan változik. Lehet, hogy már egészen más a belső elrendezése.
- Ezt a kockázatot vállalom.

Frank még megbeszélte velük a részleteket, majd lepihent. Naponta tartózkodási helyet váltott, hogy az esetleges őrjáratok ne bukkanjanak rá. Bár ez szerinte szükségtelen volt, mert a Concolorok a legtöbb Sapiens város helyét már nem ismerték, de a húga ragaszkodott hozzá. Két hétre rá, már minden készen állt. Ő is.

- Tessék elkészítettem a teljes ál személyi adataid, de csak odabentről tudod feltölteni elvileg bármelyik terminálról. A vírusomnak köszönhetően nem veszik észre. A signumot pedig most rátetoválom a karodra. Hozzá van rendelve az adataidhoz.
- Kössz Hank!
- De Frank, ha nem működik azonnal kiszúrnak. Akkor viszont rohanj.
- Vettem. Carmen, indulhatunk.

Frank felült az Aquilara, Carmen pedig saját motorján vezette. A főbejáratokat elkerülték, mert ott lehetetlen volt bejutni kívülállók számára. Ellenőriztek mindent: a signumot, a retinát, az ujjlenyomatot és még a DNS-t is. Carmen ezért egy oldalsó szállítmány raktárhoz vezette Frank-et. Mivel az ottani személyzetet egy átállt Sapiens vezette, le tudták fizetni, hogy egy pillanatra mással foglalkozzon.

- Vigyázz magadra bátyus!
- Vigyázok, ne félj! Viszlát pár nap múlva. - mondta Frank és megölelte a testvérét.

A várost a külvilágtól egy gyűrű vágta el, ami két zsilipkamrából és a köztük lévő területből állt. A zsilipkamrából kilépve kellett Frank-nek azonosítania magát, ezért a lehető leggyorsabban kellett cselekednie. Rácsatlakozott a terminálra és elkezdte a feltöltést. Pár pillanatig semmi sem történt. Végül a gép kérte a signumot. Frank felmutatta, mire az beszkennelte. "Működj..." - mondta magában Frank.
A feltöltés szerencsére sikeres volt, így Frank fellélegezhetett. A második zsilipen is átment, majd belépett a nyüzsgő nagyváros egyik alsó szintjének utcájára. Az emberek tudomást sem vettek róla, mert a külsőségekre külön figyeltek. Frank haját a szemszínével megegyező színre festették, így könnyedén be tudott épülni. A célja az volt, hogy a Concolor nép elé tárja vezetőik tetteit. Hogy ráébressze őket a szörnyűségekre. Ennek érdekében felvettek jó pár esetet a Concolor bérencek tetteiről, amit a Centralis Propositum hálózatára feltöltve mindenkihez el tudnak juttatni, és remélhetőleg a népe békében élhet. Persze ehhez be kellett jutnia a központi épületbe, ami signummal ugyan könnyebb volt, de a lebukásnak számos esélye lehetett. De tudta, hogy meg kell tennie. Elindult zsebében a videót és vírust tartalmazó kicsi külső meghajtóval a Központ felé. A város utcáin több sávban is mágnesvillamosok közlekedtek. Az autó forgalom a földalatti alagutakban bonyolódott. Frank felszállt az egyik mágnesvillamosra, amelyik a központ felé vitt. A jármű beszkennelte a signumát és elfogadta. Frank kissé megkönnyebbült, hogy a személyazonossága működik. 

Maximilian Primus a várost nézte monitorán keresztül. Szinte az egész város összes kamerájának képét megnézhette, és meg is tette, amikor csak tudta. Mint a város első embere szinte teljhatalma volt. Ő kezdeményezte a Sapiensek begyűjtését, majd ő találta ki a Con-Avatar programot is, ami lehetővé tette egy állampolgár számára, hogy több különböző kinézetű klónja legyen. Éppen ezeken gondolkozott, mikor egy hang jelezte, hogy hívása van a Centralis Propositum-on keresztül.

- Tessék! - kattintott mogorván a fogadás gombra.
- Septimus vagyok uram. Azért hívom, mert a programozók jelentették, hogy apróbb anomália keletkezett a rendszerben.
- És? Engem csak a fontos ügyekkel zavarj! - mordult rá Primus.
- Igenis uram, de ez fontos. Ugyanis az anomália után egy fővel nőtt a népesség.
- Behatoló?
- A valószínűsége 86,98 %.
- Kapják el! Ha lehet feltűnés nélkül!
- Igenis, uram!

Közben Frank már a Központ aulájában sétált és odaért a beléptető rendszerhez. Új személyisége magas beosztása révén elvileg volt jogosultsága hozzáférni a Centralis Propositum-ot irányító fő szerverhez. Remélte, hogy ez a gyakorlatban is igaz. Közelebb lépett a szkennerhez. A gép felzümmögött, majd abban a pillanatban megszólalt a riasztó. Franknak földbe gyökerezett a lába. Tudta, hogy lebukott, és szinte biztosra vette, hogy a legrosszabb vár rá. A biztonságiak lefogták és megbilincselték, és egy nő közeledett a liftek felől.

- Mi történt? Ki ez az ember?
- Üdvözlöm asszonyom! Az imént bukott le az azonosítás során. A signuma érvénytelen. Pár perccel ezelőtt tették tiltólistára. Valószínűleg egy Sapiens. - mondta az utolsó szavakat szinte undorral a biztonsági őr.
- Rendben James, szép munka! Innen átveszem.
- De asszonyom, előírás szerint át kell szállítanunk a legközelebbi Klónozó Központba.
- Ezúttal kivételt kell tennie. Maga a Primus utasított, hogy személyesen vigyem fel hozzá. Ha akarja megkérdezheti, de úgy tudom utálja ha zavarják ilyen ügyekkel.
- Nem... elhiszem önnek. Parancsoljon. - azzal átadta neki a fogjot.

A nő közelebb hajolt Frank-hez és odasúgta, hogy:

- A nevem Adiutrix. Segítek. Tegye amit mondok!
- Kell kíséret asszonyom? - kérdezte a biztonsági őr.
- Nem köszönöm. Meg van bilincselve, nem tud kárt tenni bennem. Egyébként meg tudja milyenek a Sapiensek. Mint az állatok. - nevetett a nő, s vele együtt helyeslően az őrök is.

Adiutrix menet közben még odasúgta Frank-nek:

- Kerülőúton hazaviszem hozzám. Örülhet, hogy idáig eljutott. A billog elárulhatta volna.

Frank örült, hogy segít neki a nő, de nem bízott benne. Egy dologban azonban igaza volt: a billog amit azért kapott, mert többször is a Concolorok fogságába esett, lebuktathatta volna.