Egy kicsit elvontabb vers következik. :)
Révület
Lassan mondhatnám,
hogy milyen jó vagy
milyen rossz itt nekem.
Lassan előkerülhetne
belőlem mostmár az igen.
Lassan eldönthetném,
hogy jó vagy rossz
a sorsom ami elér.
De legalább itt vagyok,
éppen, hogy elvagyok,
lelkembe angyalok
öntik már a szózatot.
Végül azt kérdezem magamtól,
hogy miért is vagyok jelen,
még a végén az utolsó kanyarban
elvesztem a fejem.
De nem mehetek tovább már,
lefékez a rohanás,
s mellettem a gondolat,
emlék-árkot ás.
©
historico
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.