Vonaton utazom,
s nézem lábam előtt
mennyi emlék hever.
Némelyek kusza rendben,
mások csak elszórtan
figyelnek engem minden reggel.
Emlékek...
mintha jégcsap törné át
a magasló kék eget,
s egy-egy cseppje
engedné láttatni azt,
ami volt, ami elmúlt.
S megcsillanva szemembe
úsztatja a miérteket.
És magasló mélységből feltör
egy gondolat.
"Mi lett volna ha...?"
...ha más egy szó, egy érzés, egy mozdulat.
©
historico
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.