A láthatatlan látom!ás (VIII.)

5. részlet

A 22. század elejére a sok bolygó között a közlekedést egyre nehezebb volt megoldani. Egyre nagyobb teljesítményű rakodó és személyszállító hajókat kellet a KSZK- nak is építtetnie. A hajókhoz persze alkatrészekre volt szükség, az alkatrészekhez pedig nyersanyagra, amivel el is érkeztünk a század fő problémájához. Ugyan a KSZK irányítása nagyon sok bolygóra kiterjedt, de a század végére kezdtek kimerülni minden bolygón a készletek. A kis bolygók nagy részén már a század közepére kimerültek, de a KSZK a nagy bolygóknak sem hagyott sokkal több időt. Az idegen bolygócsoport körüli konfliktus is részben emiatt alakult ki. A bolygókon megtalálható vasérc és egyéb ásványok és fémek nagyon csábították a KSZK és a GCT vezetőit. A fő lételemük a kereskedelem volt és az ez által begyűjtött haszon. Tudták, hogy ha nincs nyersanyag, nincsenek hajók és alkatrészek, nincs kereskedelem és nincs haszon sem. Persze a KSZK a saját világain legjobban csak a kereskedő hajókat és útvonalakat tartotta karban és csak azokat fejlesztette. A tömegközlekedésre és az egyéb bolygókon belüli útvonalak fejlesztésére vagy karbantartására nagyon ritkán adott pénzt, és akkor is csak keveset. Ebből és még sok tényezőből kifolyólag az emberek többsége már nem támogatta a kormányt és ezt igyekeztek sztrájkokkal, tüntetésekkel, és időnként lázadásokkal a tudtára adni. A KSZK –t azonban ez nem érdekelte. Nem érdekelte őket az emberek, a nép jóléte, csak a saját hasznát leste. Sok szórólapot és kormányellenes nyomtatványt is kiadtak a legtöbbször illegalitásban működő nyomdák. 2150. március 15-én, amikor az emberek tudtára jutott, hogy a KSZK háborút kezdett az idegenekkel, az Antaroo-n bolygó szerte lázadások törtek ki, és ezt a példát a szövetség összes bolygóján követték. Fiatalok, idősek, nők és gyerekek vonultak az utcákon a KSZK lemondását követelve. A kormány toborzása a háborúba teljesen eredménytelen volt. A toborzókat több bolygón is beüldözték a laktanyákba. A KSZK –nak az volt a legnagyobb szerencséje, hogy a hadserege zsoldos sereg volt, így a létszáma megfelelő volt a toborzás nélkül is. A rendfenntartó erők pedig elégnek bizonyultak a tüntetések kordában tartására. Az események a háború kezdetének következtében a bolygókon is felgyorsultak tehát. A tüntetés csak az érem egyik oldala volt. Felerősödtek a vallási hangok is és a politikai ellenzéki pártok soha nem látott támogatottsággal a hátuk mögött kísérelték meg először békés, majd egy két radikálisabb csoport erőszakos módon átvenni a hatalmat. A KSZK léte már csak egy hajszálon függött.

A nagy ütközet közelsége

-Közeleg a nagy csata! Népünk büszkesége és hagyományai megkövetelik, hogy szent tárgyainkat visszaszerezzük és e szentségtörést elkövetőket megbüntessük! Készüljön hát a harcra mindenki méltósággal! - szólt Moolna elnők beszéde szinte minden médián keresztül. A hadsereg már a kiugrási pont közelében járt. A kémhajó sikeresen követte a menekülő hajót. Az új álcázó berendezésnek köszönhetően semmilyen érzékelővel nem lehetett kimutatni a jelenlétét. A várakozás és a harci hangulat a tetőfokára hágott. Mindössze pár perc volt hátra a támadásig...

Téves biztonság érzet (1 órával a támadás előtt)

A feketeruhás férfi önelégült mosollyal lépdelt le a hajó rámpáján. Utána katonák szállították az idegenek szent tárgyait. A KSZK és a GCT tagjai készek voltak fogadni. Ezt érezte élete legjelentősebb pillanatának. Teljesen biztos volt benne, hogy jelentősen megjutalmazzák az elvégzett munkáért, azonban csalódnia kellet. Saját bőrén tapasztalta meg a kormány kapzsiságát. A szent tárgyakat egy jól őrzött létesítménybe szállították, őt pedig leültették egy szobába, ahol csak két szék és egy asztal volt. A férfi levette a napszemüvegét és az asztalra tette. Több mint fél órán keresztül váratták. A tőle balra lévő ajtó végül szisszent egyet, majd a padlóba süllyedt. Belépett rajta egy szintén fekete ruhás férfi és leült az egyik székre.

- Kérem üljön le.
- Inkább állnék. Mi ez az egész? Úgy volt, hogy a kormány tagjai hallgatnak meg! Egyenesen a miniszterelnöktől kaptam a meghívást!
- Sajnos a kormány jelenleg nem ér rá. A háború előkészületei teljesen leköti minden idejüket.
- Ez felháborító! Én indítottam el az egészet!
- Nyugodjon meg és üljön le. - mondta a hivatalnok majd észrevétlenül elővett egy aktát.
- Jó végülis mindegy, hogy ki! Adja oda a jutalmam és már itt sem vagyok!
- Neve J. Normann, született 2120-ban, Antaroo bolygó Délkeleti zóna. Stimmel?
- Igen, de mégis mire véljem ezt?!
- A KSZK és a GCT csalódott önben. Nem kötötte meg az elvárt üzletet és kirobbantott egy háborút, amely túl költséges. A jutalma ezzel ugrott és további értesítésig itt kell maradnia.
- Álljon meg a menet! Ez nem így volt megbeszélve! Az idegenek szent tárgyai még a birtokunkban vannak! Tárgyalhatunk, sőt zsarolhatjuk őket!
- A döntés már megszületett. Ég önnel!

Az ajtó ismét a padlóba süllyedt, majd a hivatalnok mögött bezárult. A feketeruhás férfi szinte tombolt az idegességtől. Annyira magánkívül volt, hogy fel sem tűnt neki, hogy a szellőzőnyíláson keresztül valamit beengednek a szoba levegőjébe. Egyik pillanatról a másikra a padlón találta magát, elaludt és többé fel sem ébredt...

Eközben a KSZK tudtára jutott, hogy az idegenek flottája hamarosan kilép a hipertérből Antaroo közelében és igyekezett minden közelben tartózkodó flottát a bolygó védelmére visszarendelni.

Vad indulatok

Nicholas szokásához híven a várost szemlélte a panoráma ablakon keresztül. Szájában egy kialudt szivart forgatott, majd a hulladékégetőbe dobta. Nem gyújtott rá újra. Ma nem. Megigazította fekete öltönyét és méregzöld nyakkendőjét, miközben ősz haján és szakállán megcsillantak a lenyugvó nap utolsó sugarai. Nézte a várost, mely ezen a napnyugtán korántsem volt nyugodt. Vad tüntetők egész sora ostromolta az iroda épületet körbevevő acélkerítést. Végül sikeresen áttörték a kapu biztonsági zárját és beözönlöttek az udvarra. Törtek zúztak, amit csak értek megrongáltak. Nicholas már teljesen egyetértett velük, de a családja gyilkosának keresését még nem adta fel. Hirtelen berontott valaki a szobába.

- Uram, hamarosan bejutnak az épületbe a tüntetők! Kérem meneküljön! Előkészítettük a hajóját, a tetőn várakozik!
- Nem megyek sehová. Még nem mehetek.
- De uram...
- Semmi de! Meneküljenek, a hajót pedig hagyják a tetőn. El tudom vezetni, ha szükséges. Viszlát Doris!
- Viszlát uram!

Azzal a nő meg is fordult és rohanva elhagyta a szobát. Mögötte becsukódott az ajtó. A  férfi leült nagy bőrszékébe, majd az ajtó felé fordult. Egy ideig lábak topogásának hangja hallatszott, ahogy a személyzet megpróbálta minél gyorsabban elhagyni az épületet, aztán pár lövés is eldördült majd néma csend. Beletelt vagy öt percbe míg újabb zaj ütötte meg Nicholas fülét. Irodája ajtajának reccsenése volt az, ami megtörte a csendet. Az ajtón egy magas, 30 év körüli férfi lépett be, mögötte pedig társai követték. Fehér haját hátrasimította kezével, majd fegyverével Nicholas felé bökött és megszólalt.

- Lejárt az időd Razul kormányzó! Vége a kegyetlen uralmadnak!

Nicholas jól ismerte ezt a férfit. Több ízben is bankrabláson kapták, végül pedig hármas gyilkosságért életfogytiglant kapott és az Ausztrál börtönbe zárták. Pár hete többedmagával sikerült megszöknie, és azóta sem találták.

- Daren Knox! Maga egy vérbeli gyilkos alkat. Egyet áruljon el nekem. Hogyan tudott megszökni a börtönből? Mindig is érdekelt, mert elég szigorúak a biztonsági intézkedések.
- Csak azért elmondom, mert úgy is hamarosan meghalsz. Elég egyszerűen, mert van pár régi része az épületeknek. - röhögött maga elé a férfi.
- És miért is olyan dühös rám Knox úr? A földön egyáltalán nem voltam kegyetlen. Az csak sokkal régebben volt rám jellemző, és már meg is bántam.
- Rengeteg haveromat zárattad börtönbe, ráadásul ennek a söpredék KSZK-nak dolgozol!  Úgyhogy a megbánásoddal már semmit sem érsz! Jah, és mielőtt elfelejtem, csak hogy tudd, én öltem meg a családod! Bizony, ott voltam és én tettem! Na erre mit lépsz kormányzó?

Nicholas-ban hirtelen elkezdett tombolni a düh. Megvetéssel és gyűlölettel nézett az előtte álló férfira. Mindenesetre próbálta leplezni idegességét.

- És most mit akar tenni?
- Meg foglak ölni, sajátkezűleg! Befejezem, amit 12 évvel ezelőtt elkezdtem!

A férfi fegyverét egyenesen Razul kormányzóra tartotta. Szemében forrt a gyűlölet iránta. Újja lassan elkezdte meghúzni a ravaszt. Nicholas érezte, hogy a férfi mindjárt elsüti a fegyvert. Az utolsó pillanatban kitért a lővés elől, beugrott az asztal mögé, majd felborította lapjával a férfi felé és elővette pisztolyát. Kiváló emlékezőtehetségének köszönhetően megjegyezte, hogy az irodában hányan, és hogy hol tartózkodnak.

- Nem lesz az olyan egyszerű Knox úr!

Daren Knox egyre idegesebb volt. Némán intett az embereinek, hogy kezdjék bekeríteni a kormányzót. A társai lassan elindultak, hogy megkerüljék az asztalt, ő pedig tüzet nyitott az asztalra ami mögött ellenfele volt. Nicholas azonban kizárta, hogy tűz alatt van és csak a feladatra koncentrált. Először balra hajolt ki az asztal mögül, majd jobbra és sorra lelőtte a bekerítésére készülő embereket. Nem mindegyiket érte halálos lövés, de mozgásképtelenné váltak. Daren Knox látván, hogy emberei hullanak körülötte, megelégelte a helyzetet és továbbra is tüzelve elindult az asztal felé majd átugrotta, miközben fegyverével ugrás közben először maga alá, majd maga mögé lőtt, feltételezve, hogy a kormányzót eltalálják a golyók. A feltételezése azonban téves volt. A kormányzó, aki miután lelőtte a férfi társait, kinézett az asztal mögül, ezért pontosan tudta, hogy mire készül Knox. Miután a férfi észrevette, hogy lövései nem értek célt, megfordult, hogy végezzen Nicholas-szal, de a kormányzó gyorsabb volt és egyenesen fejbelőtte a családja gyilkosát. Ezután hirtelen felugrott, majd körbenézett a teljesen feldúlt és szétlőtt irodában. Az ajtón már lépett be a férfi többi társa is és tüzet nyitottak a kormányzóra, akit el is találtak a vállán, miközben egy rejttet ajtón a tető felé tartott. Mikor felért Lex már fennt várta egy siklóval.

- Te mit keresel itt Lex?
- Jöttelek megmenteni. Hallottam hírét, hogy nemigen akartál elszakadni szeretett irodádtól. - vigyorgott Lex. - Ja, és a csomag célba ért.
- Persze gúnyolódj csak. Mehetünk. És Lex... köszönöm!

Nicholas beugrott a siklóba, és Lex-szel együtt elhagyták a bolygó felszínét. Áthaladtak a már szétzilált blokádon és Lex hiperűrsebességre váltott.

Célbaérve, Nyom-3

Hax-ot a hajó vészjelzőjének hangja ébresztette. Hirtelen felpattant, majd körbenézett. Alig tért magához, megrázkódott a hajó kibillentve ezzel egyensúlyából a férfit. Liát már a hídon találta.

- Mi történt?
- Tüzet nyitott ránk egy harci sikló! Szerintem fejvadászok lehetnek. Ők használnak ilyen hajókat.
- Az adatok! Mégis csak fontosak, juhú! - vigyorgott Hax.
- Hát te meg mi a fenének örülsz? Lőnek ránk, a pajzsok már alig tartanak ki, ráadásul a rakéták is fogyóban vannak!
- Végre van egy izgalmas küldetésem! Megaztán van még egy két dolog a tarsolyomban.

Azzal belehuppant a parancsnoki székbe, és élesen jobbra döntötte, majd felhúzta a hajó orrát. Ezzel a manőverrel sikerült kikerülnie a legutolsó lövéseket. Kilépett hiperűrsebességből és a célbolygó felé vette az irányt, miközben kódolt csatornán üzenetet továbbított Kaloon-nak.

- Lia készítsd elő a mentőkabinokat!
- Rendben.

Hax robotpilótára állította a vezérlést és elindult a kabinok felé. Az autómata vezérlés megpróbálta bolygó körüli pályára állítani a hajót, de mivel folyamatos tűz alatt álltak nem sikerült. Több találat is érte a hajót, így folyton korrigálni kellet a repülési ívet, ami megrongálódott hajtóművekkel már lehetetlen volt. Végül eltalálták a főreaktort, a hajó végleg megadta magát és felrobbant. A robbanásból két mentőkabin tört elő maga után füstcsóvát húzva, miközben a bolygó felé tartottak. A lőkéshullám és a robbanás feloldotta a vonósugarat és Lia hajója nagy sebességgel, messzire sodródott az események színhelyétől.

- Kapitány, a másik hajó elsodródott. Lőtávolon kívül van. És két mentőkabin tart a bolygó felé!
- Van élőlény a mentőkabinokban?
- A robbanás keltette sugárzás zavarja az érzékelőket, uram.
- Kilőni a mentőkabinokat, után pedig indulás a másik hajó felé!

Egy-egy rakéta elindult a mentőkabinok felé. Utána pedig rögtön elindultak a sodródó hajó irányába. Mikor már lőtávolba értek és tüzelni készültek, Lia hajója hirtelen életre kelt, a pajzsok bekapcsoltak, és egyből tüzet nyitott a közeledő fejvadászokra. Ez annyira váratlanul érte őket, hogy nem volt idejük megerősíteni az energiapajzsot és a lövés telibe találta a hidat és a fegyverrendszert. A kegyelemdöfést pedig két hidrogén rakéta adta meg a már haldoklo fejvadász hajónak és vele együtt az utasainak is...
A két mentőkabint felrobbantották a feléjük küldött rakéták. Lia és Hax végül a robbanástól kissé megsérült hajóval landoltak a Laantoos-on. Kaloon már várta őket a bolygó központi űrkikötőjében.

- Üdvözlöm Hax Leed! A bájos utitársa pedig...
- Lia Quanto! Üdvözlöm Lord Kaloon! Megtiszteltetés találkozni önnel.
- Hax úr, elhozta a lemezt?
- Én is üdvözlöm Lord Kaloon! Igen elhoztam.

Azzal Hax átnyújtotta a lemezt. Kaloon intett az embereinek, akik behelyezték a lemezt egy számítógépbe, hogy leellenőrízzék annak tartalmát. Majd intettek a Lordnak, hogy minden rendben.

- Köszönjük, hogy elhozta nekünk ezeket a fontos információkat, és elnézésüket kérjük, hogy nem küldtünk kisérő hajókat az önök védelmére, de sajnálatos módon későn érzékeltük érkezésüket. A hajójáért természetesen kárpótoljuk. Itt van a fizettségének a maradék része, valamint egy határozat, amivel a kárpótlást igényelheti. Addig tartózkodhatnak Laantoos-on amig csak óhajtanak.

Átadta egy táskában Hax-nak a pénzt, majd kissé meghajolt.

- Ha megbocsátanak, hívnak a stovábbi teendőim. A viszont látásra Lia Quanto és Hax Leed!
- Viszont látásra, uram! - mondta egyszerre Lia és Hax.

Láthatatlan látomás

Dana Entro végigsimította kezével szónoki ruháját, melyet csak erre az alkalomra terveztetett és készíttetett el. Az arannyal és ezüsttel átszőtt selyemruha úgyérezte végre méltóan kiemeli a környezet szürkeségéből. A szónoklata teljesen kész volt. Még előző nap fogalmazta meg és hogy az utokórnak is megmaradjon az általa mesterinek tekintett szöveg, fémtáblába gravíroztatta. A szobájából jól hallotta az épület előtt összegyűlt tömeg morajlását. Felemelőnek érezte, hogy mindenki őt akarja hallani. A Központi Média közvetítésével pedig az egész szövetség területén látható és hallható lesz. A választás a szónoklatát követő napon lesz, de emiatt egyáltalán nem aggódott. Úgy érezte sikerült egy olyan átütő beszédet, illetve prédikációt írnia, amellyel meggyőzi a kételkedőket is, hogy a KSZK a legjobb választás. Minden kész volt, így kilépett az erkélyre. Hatalmas üdvrivalgás fogadta. A global vallás hívői szentként tekintettek rá. Megállt a korlát mögött és elhelyezte a gravírozott fémtáblákat az elé kikészített tartóra. Az épület falán, tőle balra egy hatalmas plakáton volt látható ő is és a global vallás szent tárgyai. Térfényképezők vakuinak milliói villantak fel a tömegből és lebegő kamerák repültek az erkély és az épület körül, biztosítva a legjobb látványt és a legtöbb részletet, melyet az óriási 3D-s kivetítők szolgáltattak a hátul állóknak.

Eközben Hardigen Flot vezetésével az ellenzéki jobb oldali párt és szimpatizánsai a város másik végében lévő kormányzati épületegyütteshez tartottak. Nem akartak már a választásig várni, meg akarták dönteni a Központi Szövetségi Kormányt. Tudták, hogy a kormány úgyis meghamisítaná a választási eredményeket. Útközben találkoztak a baloldali párttal és szimpatizánsaival. Félredobva minden ellentétüket, eggyüttes erővel haladtak tovább és megegyeztek, hogy létrehoznak egy vegyes kormányt és rendet teremtenek a szövetségben.

Dana Entro felemelte mindkét kezét, aminek hatására teljes csönd lett az egész téren. Erre a pillanatra várt már hetek óta. Elkezdte beszédét.

- Híveim, akik Fatto nevét hírdetitek és dícséritek és akik még nem! Halljátok most prédikációm és tegyétek magatokévá mondanivalóját! Most, amikor a legsötétebb időket éljük, most van legnagyobb szükségünk Fatto útmutatásaira!...

És a csata megkezdődött. Több száz csatacirkáló lépett ki a hiperűrsebességből Antaroo közelében, hajszálpontosan az előre meghatározott kiugrási pontnál. Az időközben a bolygó védelmére visszarendelt KSZK csapatok tüzet nyitottak a hadihajókra aki azonnal viszonozták is azt. Mindkét oldali cirkálókból vadászgépek tízezrei rajzottak elő, mint megannyi darázs a fészkéből, és a két flotta közötti üres térben teljesen egymásba fonódott a két raj. Ha az űrben terjedhetett volna a hang hatalmas hangzavarnak lett volna fültanúja egy külső szemlélő. Csattanások, ütközések, rakéták és lézerek hangjai törték volna meg az űr csendjét. De így csak egy hangtalan tüzijátékhoz volt hasonlítható az egész csata. Két cirkáló kivált a bolyból és belépett a bolygó légterébe, majd lebombázta a kormányzati épületek környékét előkészítve ezzel a terepet a különleges osztagnak. A kémhajó - ami még mindig észrevétlen volt a szövetségi csapatok számára - időközben landolt a kormányzati épület mellett megsemmisítve a szinte jelentéktelen védelmet a kísérőcirkáló segítségével, majd egy harci különítmény hagyta el és hatolt be a komplexumba...

-...Vallásunk elérte a csúcspontját. Hívőink sora egyre dúzzad. Ezért megszólítom a kételkedőket, hogy bátran lépjék át elméjük határát és csatlakozzanak a global valláshoz, hogy megtapasztalhassák azt a kegyelmet, melyet már több százmillióan tapasztalhattak. Kérlek benneteket valamint, hogy az elkövetkezendő választáson támogassátok a Központi Szövetségi Kormányt, mert csak ezeknek a vezetőknek a kezében van biztonságban a szövetség. Csak ők járnak Fatto által kijelölt szent úton. Támogassuk hát együtt őket és ezzel a global vallást is...

A két ellenzéki párt és szimpatizánsaik elérték a kormányzati épületeggyüttest és betörtek a komplexumba. Szintről szintre haladtak és sorban fogták el a képviselőket, akiket teljesen váratlanul ért ez az egész. Önzésükben olyan magabiztossá váltak, hogy már ők is teljesen elhitték, amit a népnek hazudtak. Elhitték, hogy szeretik őket és a szövetség területén jólét van. Nem vették észre az egyértelmű jeleket, hogy jobban tennék ha elmenekülnének. Az ellenzéki vezetők végül egy kisebb csoportal felértek a legfelső emeletre, ahol még most is halálos nyugottsággal üléseztek a GCT és a KSZK vezetői. Teljesen értetlenül álltak az események előtt, mikor az ellenzékiek berontottak a tanácsterembe és az időközben melléjük állt jópár rendőr segítségével letartóztatták őket. A Központi Szövetségi Kormány és a Globalizációs Cégek Tanácsa ezen az éjszakán végleg felbomlott. Ezt azonban még senki sem tudta, csak az ellenzékiek...

-...Ami még ezeknél is fontosabb, hogy soha ne támogassátok az ellenzéki pártokat, és ne vegyétek fel a történelmi vallások hitét, mert az mind Fatto ellen való cselekedet. Ha ezek szerint az elvek szerint éltek, életetek végén megvilágosodtok a global vallás által...

A harci különítmény feltörte a biztonsági zárat és visszaszerezte népük szent tárgyait. Az összeset beszállították a kémhajó fedélzetére és elhagyták előbb a bolygót, majd a naprendszert és az anyabolygón nagy örömünnep közepette visszahelyezték a tárgyakat eredeti szent helyükre. A küldetésüket teljes siker koronázta. A hatalmas flotta, mely figyelemelterelés volt csupán, megkapta a visszavonulási parancsot. A KSZK-t könnyen átverték az idegenek, mert míg a szövetségi kormány azzal számolt, hogy területi igényeik is vannak, ők csak szent tárgyaikat akarták visszaszerezni. Ennek köszönhető, hogy a normális esetben túlerőben lévő KSZK flotta a támadás időpontjában szét volt szóródva a szövetség óriási területén.

(A folytatásért katt ide)