5. részlet

Folytatás

Amint az utolsó cirkáló is elhagyta a csata helyszínét az ellenzéki vezetők kiadták a visszavonulási parancsot és minden harci tevékenység felfüggesztését rendelték el.

-...Tehát higgyetek és a megváltásotok biztosítva lesz. Éljen Fatto, dícsérjéte...

Dana Entro már nem tudta befejezni a mondatot, mert a hallgatóságból érkező három lövés teljesen eltalálta. Összeesett az erkélyen a hívők szörnyűlködése közepette és azonnal meghalt. A biztonsági emberek a nagy tömegben megmozdulni sem tudtak, így az elkövetőt sem látták. Az időközben megérkező ellenzékiek kihasználva a nagy médiafigyelmet bejelentették a KSZK és a GCT bukását.

A global vallás először csak kevés aztán pedig mind több hívőt kezdett veszíteni. Hiába állítottak új vezetőt a vallás élére, ő már korántsem volt olyan vasmarkú és olyan jó szónok, hogy megtartsa a hívőket. A 23. század elejére a global vallás mindössze csak egy pár száz főt számláló kis szekta lett és az azutáni években lassan el is tűnt. A történelmi vallások pedig visszahódították régi hívőiket és újra vezető vallásokká váltak.

A Földön közben a tűntető tömeg teljesen átvette a hatalmat, és bejelentették függetlenségüket a szövetségtől. A blokádot teljesen helyreállították és kikiáltották az egész bolygó lakosságát képviselő köztársaságot. Helyreállították a bolygón a békét és idővel virágzó társadalommá vált a köztársaság. Helyreállították az anyabolygó régi dicsőségét és máig függetlenek maradtak. A KSZK helyett megalakult az Új Szövetségi Kormány, mely új alapokra helyezte az óriási területű birodalmat. Bolygók laza szövetségét alakították ki és engedélyezték a szabad kilépést. Rendbehozták a szövetség területén mindenhol a közigazgatást és a közbiztonságot. Békét kötöttek az idegenekkel és lassan de biztosan fejlődésnek indultak. A Bagoodára menekült Razul kormányzót ugyan elítélték régi bűnei miatt, azonban az ítéletet felfüggesztették. Az idegeneknek eljuttatott információkat enyhítő körülményként vették figyelembe, mivel elősegítette a háború gyors és kevés áldozatot követelő lezárását. 90 éves korában bekövetkezett haláláig a Bagoodán élt. Hax-ot és Liát az idegenek kitűntették az adatok célbajuttatásáért. Még a Laantoos-on összeházasodtak, majd a Földre költöztek. Ma is ott élnek, bár már jócskán benne járnak a korban. Lord Castel és Lazar az események után is sokszor megismételték beszélgetős délutánjaikat, legalábbis a róluk szóló történetek így mondják.
Így történt tehát a KSZK és a GCT hanyatlása, majd bukása a 22. század közepén. Azóta is tart a béke az idegenek, az ÚSZK (Új Szövetségi Kormány) és a Föld Köztársaság között.

Vége

A városban sétáltam este,
mikor a zajok már nyugovóra tértek
és frissítő szellő úszott az utcákon.
S csak épphogy észrevettem,
hogy a hétvége utolsó órái
komótosan elballagnak mellettem.

Nem vártak rám, csak mentek tovább,
s a fény is velük repült
örökül hagyva a sötétet,
mely látszani engedte a csillagok
fehér fényét és a Hold ezüstjét,
s ezer meg ezer gondolat előtt
megnyitotta az utat,
míg újra megjelent az alkonyat.

©
historico

2. látomás

A Látók Szervezete félévente adta ugyan ki az egész világra vonatkozó látomásait, azonban azok sokszor csak kis részletekben különböztek. A havonta kiadott látomások pedig szinte teljesen azonosak voltak, apróbb eltérésekkel. Amikor azonban az aktuális féléves látomásban nagyobb változás volt olvasható, akkor a KSZK mindig felkapta a fejét. Ilyenkor általában a KSZK egy központjába szállították a szervezet vezetőit és a 7 látót, hogy részletesen kifaggassák őket. Főleg olyankor, ha a KSZK-val vagy a GCT-vel kapcsolatos negatív jóslatot tettek közzé. És különösebben nem érdekelte ilyenkor őket, hogy több százan tüntettek az emberi jogok megsértése és a látók vallatása ellen. A kivezényelt rendőrség mindig fenn tudta tartani a rendet. Persze a látókból nem tudtak sokkal többet kiszedni, mint amit a látomásban amúgy is leírtak, ezért pár nap elteltével kénytelenek voltak elengedni őket. Azonban továbbra is mindent megtettek, hogy a negatív látomások soha ne valósulhassanak meg, pontosabban csak megpróbálták. A második közzétett látomás, mivel a kormányra nézve negatív dolgokat is tartalmazott, és mert ismétlődő nevek bukkantak fel benne, megint felkeltette a KSZK figyelmét...

A Bagooda és a Laantoos szövetség nemcsak visszaveri az emberi erők támadásait, hanem egyenesen ellentámadásba lendül. Sorra foglalja el az emberektől megszerzett bolygókat. Hadseregük mindenféle nehézség nélkül győzi le a KSZK és a GCT csapatait, köszönhetően a remek taktikájuknak és a példa nélküli összetartásuknak, valamint bátorságuknak. Sok bolygón felszabadítókként tekintenek az idegenek hadseregére és ünneplik érkezésüket. A KSZK-GCT csapatok folyamatosan vonulnak vissza megfogyatkozott létszámmal. Fél év leforgása alatt már csak a Föld és a Hold volt a KSZK irányítása alatt, mely időközben áttelepítette központját az anyabolygóra.
A földi lázadást véglegesen leverik Razul kormányzó vezetésével. A KSZK elrendeli az életben maradt lázadók kivégzését, melyet pár napon belül végre is hajtanak. Miközben a kormány a földi lázadókkal foglalkozik és a megmaradt seregét próbálja újra harcba küldhetővé tenni, az idegenek felhagynak a további támadásokkal, ezzel meghagyva az anyabolygót a KSZK-nak. A meghódított területen bevezetik saját közigazgatásukat és minden bolygót egy új régióként integrálnak a saját államrendszerükbe.
Hax Leed-et a Laantoos díszpolgárává választják a háború megnyerését segítő információk célba juttatásáért. Lia és Hax a Bagooda-ra költöznek, és ott élik le életüket.
A fekete napszemüveges öltönyös férfi a Seekan-i ütközetben életét veszti, miközben menekülni próbál vadászával.
A KSZK több évszázad elteltével sem tud újra felvirágozni. Csak a Marsot sikerül visszaszerezniük, a Malastrii-cselnek köszönhetően. A kereskedelmi kapcsolatok pedig sohasem nyílnak meg újra a két állam között.

-------------------------

Befejező rész

4. részlet

Szinte minden lényeges kérdésre, és történésre kitértem már azonban egy dolog kimaradt eddigi történeteimből. Ez pedig a vallás.
A 2050-es évekre alábbhagyott az addig sem túl nagy érdeklődés a vallás iránt. Ahogy az emberek kiléptek a világűr mély sötétjébe, egyre többen fordultak el mind a kereszténységtől mind a buddhizmustól, mind pedig az iszlám vallástól és a hinduizmustól. A legjobban a zsidó vallás tartotta meg a híveit. Ezek az emberek a történelem során mindig is szorosan összetartottak, s mindig egymás érdekeit nézték, még ha ezzel a többi ember kárára is tettek. Azzal egy időben, hogy a történelmi vallásoktól kezdtek elfordulni az emberek, egyre több újonnan alakult jött létre. Hol a régi vallások alapjaira támaszkodva, hol pedig teljesen új nézeteket vallva, sőt néha egészen vad szekták alakultak. A négy legnagyobb és legjobban elterjedt vallás közül 3 mégis a történelmi vallásokból maradt fenn. A kereszténység - az evangélikus, katolikus és református egyházakkal - volt a legerősebb és legtöbb hívővel rendelkező, a második a buddhizmus, a harmadik a zsidó vallás, a negyedik pedig egy teljesen új alapítású és új alapokon fekvő vallás a global vallás volt. Ugyan természetfeletti istenben hittek, de gyakorlatilag a global egyház vezetőjének kezében összpontosult a hatalom, hozzá folytak be az adományok, személye körül pedig szinte személyi kultusz alakult ki. A nőt Dana Entro-nak hívták, akit a háttérből nem túl meglepő módon a GCT támogatott, így az ő érdekük szerint alakult a vallás is, és általa a hívőket tudták irányítani és manipulálni. Azonban szerencsére nem sikerült elég sok hívőt szerezniük, hogy nagy befolyásra tegyenek szert. Ennek volt köszönhető, hogy meg tudott erősödni a jobb oldali ellenzéki párt is, akiknek felvételi kritériumaik között szerepelt, hogy global vallású személy nem jelentkezhet. Ezzel igyekeztek kizárni, hogy soraikba a GCT kémei bejuthassanak. Ez az új vallás késztette továbbá a történelmi vallásokat arra, hogy félretéve egyik-másik évezredes vitájukat egymással, összefogjanak és megpróbálják minél jobban visszaszorítani azt. Ezt pedig idővel sikerült is elérniük, sőt még többet is. De ebben több külső tényező közrejátszásának is szerepe volt.

A tanács

2150. március 15. - 1 órával a támadás után

Molnaa elnök nyitotta meg a tanácskozást.

- Köszönöm, hogy ilyen gyorsan eljöttek. A helyzet nagyon válságos. Az idegenek erővel elvették a jogos tulajdonainkat és most ezt próbálják ellenünk felhasználni, mint fenyegetést. Fenyegetnek minket, ha nem adjuk meg magunkat, akkor megsemmisítik őket. De mi ezt nem fogjuk hagyni. Önök a bolygó régióinak vezetői. Kérem mondják el véleményüket és tárgyaljuk meg ezt az igencsak súlyos helyzetet. Átadom a szót önöknek.
-Elsőként hadd ragadjam én magamhoz a szót. Mint ahogy a Magas hegység régió teljesen egyetért az álláspontommal, így az ő nevükben is beszélek. Egyértelműnek tartom, hogy erre a támadásra és szent tárgyaink megszentségtelenítésére válaszul, azonnali és gyors ellentámadásra van szükség. Ezért a toborzás mielőbbi megkezdését és az új egyezmény sürgős igénybevételét javaslom. Köszönöm. - fejezte be mondandóját az idős régióvezető.

Ezután az asztal másik végén ülő Jeges folyók régió vezetője emelkedett szólásra.

- Részben egyetértek öreg barátommal, azonban meg kell fontolnunk a támadásunkat. A Központi Szövetségi Kormánynak karöltve a Globalizációs Cégek Tanácsával nagy és elég ütőképes hadserege van készenlétben. Talán bölcsebb lenne először tárgyalással próbálkoznunk.
- Tárgyalással Lord Olegon? Egész idáig tárgyaltunk és ezzel is csak azt értük el, hogy mindezidáig sikerült elkerülnünk a háborút. Azonban ami egy órája történt az nyílt hadüzenetvolt, sőt támadás a népünk ellen. Már így is túl sokáig eltűrtük itt az idegeneket. Túl sokáig engedtük nekik, hogy szennyezzék és kiszipolyozzák a bolygónk egy részét. Én továbbra is azt mondom, hogy azonnal válaszolnunk kell a támadásra.
- Nyugalom uraim. Mindegyik hozzászólásban van igazság, ezért kérem a jelenlévő 7 régióvezetőt, hogy szavazzunk. Aki a támadás mellett áll, tegye a kezét a vörös kőre, aki a tárgyalás mellett van az pedig a kékre. Egyenlőség esetén Haroon a bölcs dönt, aki a másik szobában várakozik. Ha készen állnak jelezzenek.

Mindenki jelezte, hogy készek a szavazásra. Molnaa elnök intett és megtörtént a szavazás. 6:2 arányban a támadás mellett voksoltak a tanácstagok. Rögtön ki is hirdették az eredményt és elkezdődött a toborzás. Százával jelentkeztek a lelkes fiatalok, öreg veteránok katonának, hogy visszaszerezhessék szent tárgyaikat. Szinte az egész nép segíteni akart. A nők, a gyerekek ugyancsak jelentkeztek segíteni a korházakhoz, ha szükség lesz rá. Elkezdődött a fegyverkezés. Raktáron nagyon sok fegyver volt, de még így is kevés volt a friss jelentkezőknek. A gyors gyártási technológiáknak köszönhetően azonban képesek voltak rövid időn belül pótolni a hiányt. A készenléti hadsereg egy óra elteltével már teljesen harcra készen állt. Időközben Bagooda bolygó rendelkezésre bocsájtott egységei is megérkeztek Laantoos-ra. Már csak a parancsra vártak, hogy indulhassanak.

4 órával a támadás után

A fekete ruhás férfi szinte örömmámorban úszott a szállítóhajó fedélzetén. Sikerült kimenekíteniük magukkal az idegenek szent tárgyait és ezzel helyzeti előnybe kerültek. Van egy esetleges fenyegetési, illetve tárgyalási alapjuk. A katonák jelentették, hogy az érzékelők szerint senki sem követi őket és ez még jobban megnyugtatta. Hamarosan saját felségterületükön lépnek ki a hiperűrsebességből, méghozzá a szövetség főbolygójának Antaroo-nak közelében, így még jobban biztonságban érezte magát.

Ezt azonban rosszul tette, ugyanis egy sötét, fekete burkolatú kémhajó követte a szállítóhajót  és folyamatosan tájékoztatta az anyabolygót a helyzetükről.

A kezdet

Lord Castel a nagykövetség épületébe tartott, hogy onnan tarthassa a kapcsolatot szülőbolygójával.  Lazar közben a kormány épületéből irányította a csapatokat. A tanács már el is indította az időközben bolygókörüli pályán várakozó hajókat. A kémeknek köszönhetően, percről percre tudják a menekülők helyzetét. A két flotta egy megadott helyen találkozott, majd hiperűrsebességre váltottak. Hát elkezdődött - gondolta magában Lord Castel.

Ártatlan áldozatok

Az ősz hajú, szakállas férfi még mindig a várost szemlélte irodájának hatalmas panoráma ablakán keresztül, a szivar már teljesen végigégett és elaludt a szájában, mert közben elgondolkozott. Akkoriban kapott munkát a KSZK-nál mikor azt még csak pár éve hozták létre. Amikor még nőtt a jólét és minden rendeződni látszott. 2135 volt ez az év. Jó bért ajánlottak neki. Többek között ezért is fogadta el az állást. Ezzel a keresettel biztosítottnak látta a családjának jövőjét. Feleségével már 5 éve házasok voltak. Született két lányuk és egy fiúk. Egy ideig minden rendben is volt, azonban a 2138-as évek közepén váratlanul minden elkezdett hanyatlani. Sorban dőltek be  cégek és a bankok és minden egyre rosszabb lett. Furcsa módon azonban ez az ő keresetén nem érződött. Sőt senkién aki a kormánynak dolgozott. Azt mondták akkor, hogy mindennek az oka, hogy több bolygón lázadás tört ki a kormány ellen, azonban hangoztatták, hogy a fővárost nem fenyegeti ilyen veszély. És ő elhitte ezt, de a családját rendszeresebben kezdte hívni munkaidőben is, hogy megtudja minden rendben van-e. Aggódott értük és nem is alaptalanul. A KSZK állítása ellenére a fővárosba is betörtek lázadó csoportok és módszeresen fosztogatni kezdték a gonoszaknak vélt polgárokat. Mikor ezt megtudta, azonnal otthagyta a munkáját és hazafelé száguldott mágnesautóján. De már túl későn ért haza... Házának ablakai be voltak törve, az utcán több jármű is lángokban állt. Berohant a lakásba és a felesége és gyerekei nevét kiáltozva kereste őket. A lakást teljesen kirabolták, elvitték amit csak bírtak, a bútorokat összetörték, teljes volt a káosz. A családját végült a leghátsó szobában találta meg, felesége a földön feküdt a gyerekei pedig az ágyon. Odarohant a feleségéhez, az ölébe fektette és megkérdezte jólvan-e, és ekkor élete legrosszabb felismerése futott át az agyán. A felesége élettelenül feküdt karjaiban. Kiüresedett, fátyolos tekintettel nézett fel rá az élettelen test. Könnycseppek futottak végig az arcán, lecsukta felesége szemeit, majd a legrosszabbtól tartva az ágyhoz lépett. Gyermekeit is holtan találta, szürke élettelen tekintettel feküdtek az ágyon. Ekkor teljesen összeroskadt. Már nem is emlékezett tisztán mennyit töltött egyedül a házban, mire megérkeztek a rendőrök és velük együtt a szülei és barátja is. Akkor és azóta is többször feltette magának a kérdést: Miért? , de soha nem tudta megválaszolni, ő sem és senki sem. Ekkor fogadta meg, hogy segíteni fog a kormánynak leverni az összes lázadást és ha teheti megbosszulja a családját. Nyomozott is az ügyben és elég sok információja van már a tettesekről.
Több bolygóra is kivezényelték anno, hogy segítsen a rendteremtésben. Azonban az utóbbi években, ahogy egyre feljebb került a ranglétrán kezdett meginogni a feltétel nélküli bizalma a kormányban. Kezdett rá.....

- Elnézést uram. Letelt a 10 perc és Lex Edren itt vár az ajtó előtt.
- Rendben. Engedje be.

Az titkárnő távozott és az ajtón egy bőrdzsekis férfi lépett be, becsukta maga mögött az ajtót és leült az egyik vendégszékre. Az asztalra helyezett egy kis fekete szerkezetet, majd zöld szemét az ősz férfira villantotta és elmosolyodott.

- Üdv Nico! Most már nyugodtan beszélhetünk.
- Persze foglalj csak helyet. Érezd otthon magad. - mondta gúnyosan az ősz férfi. - Nem számítottam rá, hogy ilyen korán eljössz. Csak nincs valami gond?
- Nincs semmi. Viszont történt egy s más. Most kellett jönnöm. Valaki nagyon rám szállt, de sikerült leráznom.
- Szivart? - nyújtotta az ezüst szivartartót Lex felé Nicholas.
- Köszönöm. - fogadta el a férfi majd rágyújtott. Nicholas is kivett egyet és követte Lex példáját.
- Eredeti Kubai. A különleges alkalmakra, és különleges látogatóknak tartogatom. Nagyon nehéz már beszerezni, még kormánykörökben is. - mosolygott Nico.
- Hát igen, én is csak akkor szívok ilyet, ha idejövök. - vigyorgott Lex.
- De azért remélem nem csak ezért jársz ide.
- Nem , persze hogy nem. Amúgy ne tudd meg miket hallani rólad a városokban. Eléggé rossz hírek terjengenek rólad mostanában. Na nem mintha eddig közkedvelt lettél volna.
- Igen, tudom. Csináltam pár durvább dolgot régebben, de ezt te is tudod és ennek a pletykaverziója terjeng most itt is.
- Ez csak az egyik hír. A másik a lényeg. A küldeményt elszállíttattam a Földről, gondolom értesültél róla.
- A blokádon áttört hajón volt gondolom.
- Igen. Az eddigi hírek szerint menetrendszerűen halad a célja felé.
- Remek. Végre kapok jó hírt is. Tudtam, hogy rád kell bíznom.
- Hát igen, én sosem hibázok. - mondta vigyorogva Lex.
- Na-na, nem kell nagyképűsködni. - nevetett fel Nico. - Van még valami egyébként?
- Nem, egyenlőre csak ennyi. Ha továbbiakat tudok meg értesítelek.
- Rendben.

Hirtelen megszólalt egy jelzőhang az asztalból.

- Ne ijesztegessen már, mondtam magának.
- Elnézést uram. A kapitány megérkezett. - szólt a hangszóróból a titkárnő hangja.
- Rendben. Amint elment a vendégem bejöhet.

- Még mindig ilyen szőrös szívű vagy a titkárnőiddel. Lehetnél egy kicsit kedvesebb.
- Én már nem változok.
- Hát te már nem. Na én megyek is. Köszönöm, hogy fogadtál.
- Viszlát barátom!
- Viszlát!

Miután Lex Edren elhagyta a szobát, a kapitány lépett be, tisztelgett majd elkezdte a jelentését a legfrissebben kialakult helyzetről. Nicholas csak félig figyelt rá, mert időközben újra elkalandoztak a gondolatai.

Politika és vallás

Dana Entro a szobájának falába gravírozott, saját magáról készült képet bámulta asztala mögül. Nagyon jól sikerült alkotásnak vélte. A gravírozót biztosította is róla, hogy biztos a megváltása. A két nap múlva esedékes csillagközi miséjére készült. Bele kellett szőnie a vallási keretbe, hogy a hívők, akik egyben választók is újra a KSZK-t támogassák. Aggasztotta azonban, hogy az ellenzéki pártokba feltétel, hogy csak történelmi vallásúak léphetnek be. Persze ez nem zárta ki azt, hogy global vallású is rájuk szavazhat, ezért átütő szónoklatot kell majd tartania. Ráadásul valahogy el kellene érnie, hogy a történelmi vallásokban hívők is a KSZK-t válasszák újra, és ez az amit nehéz lesz elérnie. De mivel úgy gondolt magára mint Fatto a global vallás istenének kiválasztottja, ezért el sem tudta képzelni, hogy neki nem sikerül minden.

Az ellenzéki pártok időközben tovább növelték támogatottságukat, habár a bal oldali párt egy kissé lemaradt a jobb oldali mögött, Hardigen Flot legnagyobb örömére.

Az adatok célja

- Uram, egy hajó követ minket. - szólalt meg a számítógép, miközben Hax megkötözte és a használaton kívüli kisebb raktérbe zárta az alakváltót.
- Tudod azonosítani?
- Régebbi típus uram. Szentjánosbogár osztályú.
- Lia?... Nyiss egy kommunikációs csatornát.
- A kapcsolat létrejött.
- 55-ös fregatt hívja a Szentjánosbogár osztályú hajót. Itt Hax kapitány beszél. Lia te vagy az?
- Igen, én. Bocs, hogy követtelek, de aggódtam.
- Fáradtnak tűnik a hangod. Nem akarsz átjönni a hajómra és pihenni egyet. A tiedet majd vontatom.
- De, az jólesne.

A két hajó összekapcsolódott, Lia pedig átszállt Hax hajójára. Teáztak és beszélgettek majd Lia lepihent. Hax pedig hajója oldalához rögzítette a számítógéppel a másik hajót és újra hiperűrsebességre kapcsolt.
Az aktivált jeladó továbbra is erősen sugározta a jelet a végtelen űrbe és a mellette lévő bomba is visszafelé számolta már a perceket. Nem sok idő volt hátra a robbanásig.

- Na már csak pár nap és ott vagyunk a Laantooson, és akkor végre leadhatom ezt a lemezt ennek a Kaloon-nak. Remélem fontos ügyért halt meg a barátom. - mondta magában szomorúan Hax.

Nyom-2

- Amint megszűnik a jel, indulunk és felvesszük Dex-et. Már nem kell sokat várnunk.
- És mi lesz, ha nem szűnik meg időben?
- Akkor utolérjük a hajót és elpusztítjuk.

-------------------------

Következő rész

Gondtalan a Nyár
s öröm úszik a napfényben.
Végre pihenni is tudok
a déli napsütésben.

Az órák repülnek,
de menjenek csak nem bánom,
mert szerelem vegyül a szélbe
minden évben, Nyáron.

©
historico

3.részlet

Miután a GCT tagjai már teljesen az óriás vállalatoktól függtek és a KSZK-ban is ők voltak többségben, úgy érezték hogy mindent ők irányítanak. Az 5 évenkénti választásokkor mindig tettek róla, hogy az ő jelöltjeik és az őket támogatók kerüljenek a kormányba. Így habár formailag váltották egymást a pártok, gyakorlatilag mindig ugyanazok kezében maradt a hatalom. Ennek a célja csak a hatalom megtartása illetve az volt, hogy ők irányíthassák a gazdasági és kereskedelmi ügyleteket. Nem költöttek sokat sem a kultúrára sem egyéb dolgokra. Kizárólag a profit lebegett a szemük előtt, mint azt már korábban is említettem. Akkoriban azonban kezdte felkelteni a figyelmüket az újonnan felfedezett bolygócsoport, és nem sokra rá már ez volt a központi téma a nyílt és valószínűleg a zárt üléseken is. Olyannyira, hogy a közelgő választásokról szinte meg is feledkeztek. A következménye pedig az volt a lankadt figyelemnek, hogy akik már rég tenni akartak valamit a kormány ellen, most végre lépni tudtak. Több új párt is alakult ezalatt a pár hónap alatt, de mindössze három tudott elég erőssé válni, hogy fenn is maradjon. Jelentős szavazóbázisuk is akadt a kiábrándult emberek között akik nagyon sokan voltak. Szinte mindenki változást akart. A KSZK ráeszmélve, hogy mit hagyott kinőni azalatt míg minden erejével a bolygócsoportra koncentrált azonnal elkezdte a bemocskoló kampányát az új pártok ellen. Az egyiket szélső jobbos rasszista pártnak titulálta, míg a másikat szélsőbalos neokommunista szörnyszülöttnek, és habár sikerült párszáz szavazót visszahódítania, még így is sokan támogatták az új pártokat, különösen a jobboldali Jobb Élet Szövetségét. Szóval a KSZK minden eszközzel azon volt, hogy az új pártokat ellehetetlenítse, bemocskolja és összezúzza. Nem sikerült neki. Akkorra már túl nagy volt a két talpon maradt új párt tábora. Pedig próbálkoztak törvényes, törvénytelen és mindenféle piszkos eszközzel. A következő már a hadsereg bevetése lett volna, de a GCT nyugalomra intette a kormányt mondván, hogy az nem tenne jót a keresletnek és a pénzügyeknek sem. Gyakorlatilag kétfrontos harcra kényszerült a KSZK. Egyik oldalon az idegenekkel folytatott tárgyalássorozat állt, mely már kezdett veszélyes vizekre terelődni, a másik oldalon pedig az új pártok elleni küzdelem, megfejelve a közelgő választásokkal. Attól féltek ugyanis, hogy ha a választást elvesztik, az új kormány lemond a bolygórendszer felügyeleti jogának megszerzéséről. Amitől azonban még ennél is jobban féltek, hogy kiszorítják őket mind a GCT-ből mind a KSZK parlamenti helyeikről is. Így nagyon sok befolyásolási képességet és csatornát vesztenének, és a globális cégek ezt nagyon nem akarták.

Veszélyes játszma-reményteli húzás

A teherszállító jármű és a szorosan mögötte száguldó diplomata autó már félúton járt az űrkikötő és a nemrégiben elhagyott hangár között. Nyomában szorosan ott voltak az idegenek a járműveikkel és néha tüzet is nyitottak a kocsikra, de csak óvatosan, hogy a szent tárgyaik ne sérülhessenek meg. A feketeruhás férfi tudta, ha nem sikerül elérniük az űrkikötőt és kivinniük a tárgyakat a bolygóról, akkor a szövetségnek vesztett ügye van. A háborút sehogy sem úszhatták már meg, de a tárgyakkal helyzeti előnyre tehetnek szert. A járművek éles jobb kanyar után már az egyenesen az űrkikötőbe vezető úton voltak, mikor a szállító sofőrje rádión hátraszólt az öltönyös férfinek.

- Barikádok előttünk. Áttörhetetlennek tűnnek. Mit tegyünk?
- Tartsa az irányt és a sebességet.
- De...
- Semmi de. Tegye amit mondtam.

Az járművek folytatták útjukat és a barikád szét is nyílt nekik még mielőtt beleütközhettek volna. Az öltönyös férfi tudta, hogy az idegenek nem kockáztatják a szent ereklyéik épségét. Az űrkikötő bejáratánál azonban megálltak az autók, s egy ideig mozdulatlanul néztek farkasszemet a szemben lévő idegen sorfallal. A csendet és tétlenséget a levegőből érkező rakéta, majd az azt követő szállító hajó törte meg. Az idegenek a robbanás hatására százfelé repültek, s eközben a két autó felhajtott a rámpán át a szállítóhajóba, mely teljes energiával hagyta el a bolygó felszínét majd légkörét is. Ez volt az első katonai támadás az idegenek ellen, a háború kezdete, a Laantoos-i kimentés aminek a dátumát azóta mindenki jól ismeri: 2150. március 15. 

Hadsereg, taktika, csapatmozgás

Lord Castel Laantoos nagykövete nem sokkal azután kapta meg a hírt a támadásról és az aljas rablásról miután a tárgyalások a hadsereggel kapcsolatban befejeződtek. A szülőbolygóját megtámadták. Katonailag és lelkileg is. Elrabolták a szent ereklyéiket és ezzel együtt aláírták halálos ítéletüket is a tettesek. Nem számított rá, hogy az újonnan kötött egyezményre ilyen hamar szükség is lesz. Bagooda hadserege 1/3-át bocsájtja támadásra és ha kell az egészet a Laantoos megvédésére. A bolygóról kapott hírekben azt is megemlítik, hogy már megkezdődött a toborzás, és a készenléti hadsereg felfegyverzése és mozgósítása. A Laantoos-i kormány gyors ellentámadást fog indítani a készenléti és a Bagoodaa-i sereg rendelkezésükre álló részével 5 órán belül. Az információk - a legutóbbit is beleértve - már titkosítva áramlanak a két bolygó között.

Föld, lázadás, nyomor

A szakállas férfi ősz haja szinte világított a hajnali napfényben. Egy órája kelt még csak fel, de már a 2 második szivar füstölgött a szájában, s az is szinte már teljesen végigégett. Az előző napi lázadást és tűntetést sikerült leverni, és elfolytani, de már tudta, hogy nem fog sokáig tartani a békesség. Folyamatosan érkeztek jelentések a nagyszázalékú nyomorról is, de jelen pillanatban nem érdekelte. Először rendet kell tennie.

- Valaki tolja be a képét az irodámba, azonnal. - mondta a mikrofonba.
- Tessék uram, miben segíthetek. - rohant be azonnal egy segítőkész titkárnő.
- Hívassa ide a kapitányt, haladéktalanul.
- Igen uram.

A nő olyan gyorsan, sőt talán még annál is gyorsabban mint ahogy bejött elhagyta a szobát. A férfi újabb szivarra gyújtott rá, miközben a jelentéseket böngészte. A nagy füstfelhő szinte ködszerűen vonta be az íróasztala környékét. Az egész látvány kívülről sejtelmesnek hathatott, s csak növelte a tekintélyét. Délutánra le volt kötve egy titkosított beszélgetése, de addig még sok dolga van. A blokádot meg kell erősíttetnie, a várost körülvevő falakkal együtt. Ráadásul ott van még a rabok problémája is akik rendszeresen kitörnek a börtönökből a meggyengült falak miatt, s csak nagy erőfeszítés után lehet őket visszavinni. A legutóbbi esetkor sokan még így is megszöktek, és a város környéki falvak tüntetőit gyarapítják. A férfi tudta, hogy valami radikálisabbat kellene tennie, hogy ezeknek elejét vegye.

- Khm, uram.
- Mi a frászt ijeszteget! Nem tanult meg kopogni? Mióta áll az asztalom előtt?
- Pár perce uram. Láttam, hogy elgondolkozott és...
- Nem akart zavarni? Kitaláltam? Naná, hogy nem. Na mondja, mi a gondja?
- A kapitány úton van, és a szövetség emberei találkozót kértek öntől 5 nap múlvára.
- Üzenje meg nekik, hogy rendben.
- Khm...
- Nos van még valami, vagy csak a szőnyegem koptatja?
- Lex Edren van itt, és beszélni szeretne önnel.
- 10 perc múlva bejöhet.

Miután a titkárnő kiment, a szakállas férfi megfordult a székével az ablak felé, a régit kidobta, majd újabb szivarra gyújtott és szokásához híven a várost pásztázta a szemével, mely a délelőtti fényben fürdött, s az épületeken meg-meg csillant a napfény. Nem várta ezt a találkozást, még nem.

Pártok, politika, választás

Közel a választás időpontja. Tudta ezt Hardigen Flot is. Ő volt az új jobboldali párt vezetője, s egyben a kormányfőjelöltje is. Soha nem utálta még jobban a kormányt mint most, de végre van táboruk. Végre el tudják érni, hogy megnyerjék a választást. Remélte, hogy a kormány nem vezényli ki a feloszlatásukra a hadsereget, s ez nem is történt meg. Tudta, hogy ezzel aláírnák a saját halálos ítéletüket. A szavazótábor ennek hatására csak erősödött, s nap mint nap százak csatlakoznak hozzájuk. Már nem félt attól, hogy újra a mostani kormánytagok fognak nyerni. Egyedül a baloldali párt aggasztotta. Körülbelül azonos nagyságú párt volt mint ők, s a tábora is akkora volt. Őket kell legyőzniük, s akkor végre rendet tehetnek.

Adatok árnyékában

Hax bekapcsolta a robotpilótát, s nyugodtan ment hátra a pihenőszobába. Egész nyugisnak találta ezt a melót, pedig azt hitte, hogy fontos adatokat szállít. Általában egyedül utazott, de most vele volt régi barátja Dex is aki a hátsó kabinban volt s várta a váltást. Hax az ágyon feküdt s a lemezt nézegette és forgatta a kezében, mikor Dex belépett.

- No haver, kialudtad magad?
- Ahha, nagyonis.
- Pedig még mindig fáradtnak látszol.
- Ezt a kis lemezt kell elvinnünk? Ezért fizetnek olyan sokat?
- Igen. Biztos fontos nekik. Bár azt hittem, hogy egy kicsit izgalmasabb utunk lesz. Azért annyira nem bánom. Kellenek a nyugis melók is.
- Ha te mondod. Bár először gondoltad jól öreg. - ezzel Dex előrántotta lézerfegyverét és egyenesen Hax-ra fogta.
- Mit csinálsz Dex? Megőrültél?
- Dex sajnos már nincs az élők sorában Hax. - mondta a lény azzal megmutatta eredeti alakját.
- De...
-Alakváltó vagyok. Gondolom már hallottál rólunk.
- Hallottam. Azt mondják, hogy haszonleső, undorító korcsok, akik pár fillérért a saját családjukat is elárulják. Ezért is vagytok olyan kevesen.
- Hallgass! Add a lemezt!
- Sajnálom, de ezt le kell szállítanom egyenesen a megrendelő kezébe. Nem adhatom oda. - mondta gúnyosan Hax.
- Add ide vagy megöllek!
- Szerintem így is úgy is az a parancs, hogy ölj meg, úgyhogy inkább nem adom ki a kezemből az árut. Gondolnom kell a hírnevemre és a becsületemre is.

Az alakváltó rálőtt Hax-ra aki már várta, hogy eltalálja a lézer, de ekkor furcsa dolog történt. A lövés hirtelen eltűnt, mintha erőtérnek ütközött volna, de méginkább mintha ki sem lőtték volna. Hax kihasználva a lény döbbenetét kirúgta a kezéből a fegyvert, majd leterítette a földre, s addig ütötte míg az el nem vesztette az eszméletét.

Lia a szállítóhajóból kisajtolva szinte minden energiát és a hajtóműveket maximális teljesítményen égetve sikerült megközelítenie Hax hajóját. Már csak 5,5 fénymásodperc volt a hajók között a távolság. Az érzés, hogy Haxot veszély fenyegeti megszűnt. Egy nagyon erős fejfájás vetett neki véget mely csak pár másodpercig tartott. Lia habár megkönnyebbült, még követte a hajót.

-------------------------

Következő rész

1. látomás

Akkoriban több jövőkép is kirajzolódott az emberek előtt. Mindenki másképp látta és másképp készült fel az eljövendő időkre. Létrejött egy szervezet is, mely félévente adta ki legújabb elképzelését a jövőt illetően. Ez pedig a Látók Szervezete volt. Azt állították, hogy pontosan 7 jövőbe látó személy dolgozik náluk és a havonta megjelenő látomások mindig az addig történt események hatására létrejövő jövőt mutatják. Ezek a kapcsolódó fórumokon mindenki számára elérhetőek voltak, és nemzetek illetve bolygók jövőjét festette le. Több százezer követőjük lett pár hónap alatt. Olyanok, akik úgy gondolták, hogy ismerve az aktuális jövőt felkészülhetnek az eseményekre. Aki ellátogatott a központjukba, saját személyes jövőjével is megismerkedhetett akár, természetesen megfelelő pénzbeli juttatás ellenében. Az első közzétett látomás a KSZK figyelmét is felkeltette. Ez pedig a következő volt:

A Bagooda és a Laantoos szövetségéből létrejött Monarchia sorra vissza veri az emberi erők támadásait. Ezzel a szívós védekezéssel megvédik otthonaikat, bolygóikat és ami a legfontosabb a kereskedelmi útvonalaikat, mely addigra már teljesen behálózza a két bolygó közti, illetve a Monarchia és a mély űrben található népek világai közti űrt. Az emberek a több ezredik próbálkozás után felhagynak a támadásokkal, és ha nehezen is de beletörődnek a területek érinthetetlenségébe. Megszűnik a KSZK és a Monarchia között minden gazdasági, turisztikai és egyéb közlekedési kapcsolat.
A Földön jól szervezett lázadás tör ki. Megdöntik a központi helytartótanácsot, Razul kormányzót megölik, hogy ezzel is példát statuáljanak. A bolygó irányítását gyorsan megszervezik, s az elkeseredett tömegekből ütőképes óriási hadsereget állítanak fel.  Létrehozzák a Független Uniót. A blokádot feltörik, és saját védelmi rendszert építenek ki bolygókörüli pályán. Nem sokkal ezután vissza foglalják a Holdat és a Marsot a Szövetségtől és saját kolóniákat telepítenek ki rájuk, megfelelő katonai jelenléttel.
Az éppen a Szövetség területén tartózkodó Hax Leed-et letartóztatják és börtönbe zárják kémkedés bizonyítatlan vádjával. Lia többszöri látogatásával próbálja megszervezni, hogy kiengedjék, majd mikor látja hogy ez nem sikerülhet, a szöktetést kezdi tervezni.
A fekete napszemüveges öltönyös férfi egy menekült hajón tart a távoli Seekan bolygóra.
Több évszázad kell, hogy újra megnyíljanak a kereskedelmi kapcsolatok a Monarchia a KSZK és Független Unió között.

---------------

Következő rész

2. részlet

Mint már mondtam 2150-et írtunk, s az emberiség mégsem nőtt fel igazán. Túl kevés volt hozzá pár évszázad. Mikor megalakult a Központi Szövetségi Kormány (KSZK), még mindenki várakozásokkal teli volt és reménykedve tekintett a jövőbe. Az emberek úgy gondolták, hogy végre létrejött egy szervezet ami összefogja a megannyi régiót, országot, és bolygórendszert. A szövetség kialakulása óta először, újra biztosítottnak látták a békét, a kereskedelmet és a gazdaság stabilizálódását. Azonban mint előtte már sokszor, most is csalódniuk kellett. Az első pár év még jól indult. A vállalkozások fellendültek, az emberek anyagi biztonságban érezték magukat és a KSZK jelentősen visszaszorította a bűnözést is. Ezek után megalakította a kormány a Globalizációs Cégek Tanácsát (GCT), hogy az egyre nagyobb vállalatok és az egész szövetség területét behálózó cégóriások tevékenységét felügyelje, irányítsa és ha kell szabjon korlátot a további terjeszkedésnek akár büntetésekkel is. A gondok akkor kezdődtek, mikor a KSZK-ban meghatározó helyeket foglaltak el a globális cégekkel szimpatizáló illetve általuk küldött emberek. Pár év alatt már csak olyan tagokból állt a tanács akik úgy táncoltak, ahogy a vállalatok vezetői fütyültek. Onnantól kezdve csak a haszon növelése, a további terjeszkedés vált az elsőszámú céllá. A rendbetett gazdaság elkezdett szétzülleni, a rendfenntartó szervek egyre kevesebb támogatása miatt, kevésbé hatékonyan tudott fellépni a bűnözés ellen. Egyre több lett a háború, a harc először a peremvidékeken, majd a városok határán is. Munkások milliói dolgoztak éhbérért a globális cégek tulajdonaiban lévő üzemekben, gyárakban és irodákban. Rohamosan nőtt a munkanélküliség, s azt csak az új területeken megnyitott munkahelyek fékezték valamelyest. A negatív változásoknak az elhanyagolt anyabolygó, a Föld látta leginkább kárát. Az egész bolygón alacsony volt a foglalkoztatottak aránya, óriási nyomortelepek jöttek létre. A rendet csak nagy nehézségek árán sikerült  néha fenntartania a helytartó tanácsnak. 2145-ben a bolygón végleg eluralkodott a káosz és a KSZK kénytelen volt kivezényelni a hadsereget, hogy rendet rakjon. 1 év alatt sikerült lecsillapítani az elégedetlenkedőket, de csak nagy emberáldozatok árán. 5 millió ember vesztette életét a harcokban. A bolygó és a helytartótanács élére kineveztek egy véreskezű és vasmarkú kormányzót, hogy a kialakított rendet fenntartsák. N. Razul hírhedt volt arról, hogy a legkisebb kihágásokat is kegyetlenül és véresen megtorolja. A Hanto bolygó lázadását is neki sikerült megállítania. Utána sok planétán terjengtek különféle történetek a megtorlásokról. A Földön minimális számú munkahelyet ugyan létesítettek, de nem fektettek és nem is akartak fektetni sok energiát a bolygó újbóli felvirágoztatására. A blokádon csak engedéllyel lehetett átjutni, de ezeket a papírokat csak nagyon nehezen, részletes elbírálás után állították ki, ha ugyan kiállították. Annyira lenézték már az anyabolygót, hogy a szövetség legnagyobb börtönét is itt hozták létre, némi iróniával egész Ausztrália területén, amit végül kiterjesztettek az antarktiszra is. A helyzet tehát nem javult, sőt egyre több konfliktus követte egymást. A legfrissebb az új bolygócsoport körül kezdett kibontakozni, habár az idegenek intelligenciája és diplomáciai érzéke egyelőre elejét vette a harcoknak, de sokan gondolták úgy, hogy nem tarthat már sokáig a tárgyalássorozat, mert a KSZK már egyre türelmetlenebb volt.

Veszélyes játszma

A kormányzati negyed egyik fogadó hangárjában parkolt le a három teherszállító és a diplomata jármű. Az idegenek már vártak rájuk. A Férfi kiszállt az autóból, és levette fekete napszemüvegét. Odament a középen elhelyezett asztalhoz, ahol már várta őt az idegenek követe. A tárgyalás megkezdődött. A testőrök a háttérből csak annyit láthattak, hogy eleinte még nyugodt majd egyre paprikásabb hangulatban beszélgetnek az asztalnál. Az idegen követ hirtelen felállt felborítva székét és dühösen meredt a vele szemben ülő férfire, aki nyugodtan intett a kezével, aminek hatására a testőrök kinyitották mind a három teherszállító rakterének ajtaját. Az idegenek arcára mélységes döbbenet ült ki, melyet rövidesen harag váltott fel. A járművekben ugyanis az idegenek által mélyen tisztel vének voltak megkötözve és a legszentebb tárgyaikat is ellopta a GCT egyenruhás különítmény. A fekete öltönyös férfi újra felvette napszemüvegét és egyre jobban látta, hogy a megérzése miszerint a főnökei jól döntöttek teljességgel téves volt. Már tudta, hogy az üzlet megkötése kudarcba fulladt. A GCT azt várta ettől a húzástól, hogy az idegenek, csak azért majd behódolnak, hogy véneiket és szent tárgyaikat visszakaphassák, de tévedtek. Ahogy az üvöltöző és ideges idegeneket látta, már biztos volt a tévedésben. Egyetlen örömöt az jelentett neki az ürömben, hogy habár tudta, háború lesz, de teljességgel biztos volt a szövetség győzelmében. Ekkor hirtelen idegen katonák rontottak be az ajtókon és figyelmeztetés nélkül tüzet nyitottak az emberekre. A véneket sikerült is kiszabadítaniuk, viszont a szent tárgyaikat szállító jármű már a kijáratnál száguldott nyomában a fekete öltönyös férfit szállító diplomata autóval. Az idegenek a hátramaradt embereket mind lelőtték és járműveikkel rögtön az emberi autók után indultak.

Előnyös üzlet

A Bagooda bolygón megköttetett az üzlet. Laantoos nagykövete úgy érezte, hogy életében ezzel az üzlettel tett a legtöbbet hazájáért. Lazar végre beadta a derekát, és mindkét fél számára előnyös üzlet született. Bagooda a Laantoos bolygó és bolygórendszere rendelkezésére bocsájtja híres seregét, ha bármiféle veszély fenyegeti őket, cserébe Laantoos megnyitja munkaerőpiacát a bolygó lakói előtt, növeli az egymás közötti kereskedelmet, csökkenti a vámot a Bagoodán előállított termékekre és egyetemet hoz létre a planétán ahol 5 legjobb és leghíresebb diplomatájuk oktatja majd az itteni diplomatákat. 10 év előkészítés és munka gyümölcsét élvezheti  mindkét világ. Ráadásul a kialakult helyzetben mindkettőjüknek jól jön a másik segítsége. Az oly sok régi viszály után végre egy cél érdekében összefogott a két nép.

A kormányzó világa

Az irodába berontó emberek megdöbbenve nézték a két halottat a székekben, majd a háttal álló férfit, akinek szivarja még mindig füstölt a szájában.

- Uram, jól van.
- Milyen idióta kérdés ez? Nem látja, hogy én vagyok az egyetlen a szobában akinek semmi baja nincs?
- Elnézést uram. - mondta a nő majd gyorsan távozott a szobából.
- Vigyék ki innen ezt a két semmirekellőt! És hozzanak egy kávét megy egy újabb szivart!
- Máris uram. - mondta egy férfi a tömegből, mely a lövés hangjára csődült össze.
- Mi van, tán színházban érzik magukat? Tóduljanak vissza dolgozni, és csukják be az ajtót!

Miután az utolsó ember is elhagyta a helyiséget, a szakállas férfi újra megnyugodott. Leült kényelmes bőr székébe, majd nekilátott a kávénak és meggyújtotta az új szivart, melyet észrevétlenül hozott be egy alkalmazott, majd úgy is távozott. Idiótákkal vagyok körülvéve. Hogy a villám csapjon a tanácsba, amiért nem hozhattam a saját embereim. - mondta s újra kinézett az ablakon. Nézte az időközben villanyfénybe borult várost és a távolban ismét felcsapó tüzeket. Megint ki kell küldenie egy egységet.

Csempészett adatok

Hax hiperűrsebességre kapcsolt, s folytatta útját a Laantoos felé az apró kitérőjét követően. A növényért cserébe, melyet Lia adott neki végre megkaphatja az utolsó alkatrészt is. De csak azután foglalkozhat ezzel, hogy a feladatát teljesítette. Még a Földön bízta meg egy csuklyás alak, hogy a lemezen lévő információkat el kell juttatnia a Laantoosra, bizonyos Kaloon-nak, de csak személyesen neki adhatja át. A fickó előre fizetett neki egy részt, aminek hatására arra a következtetésre jutott, hogy jobb ha nem üti az orrát a lemez tartalmába. A második részt ettől a bizonyos Kaloon-tól kapja majd meg.

Lia nyugtalanul feküdt az ágyában. A kunyhót vihar rázta, de ő nem ettől volt ideges. Úgy érezte, hogy Haxot nagy veszély fenyegeti. Nem tudta megmagyarázni az érzést, de nagyon idegesítette. Másnap összepakolt, előhozta régi szállítóhajóját majd felszállt és elindult a Laantoos felé.

Nyom

- Oké Dex. Aktiválhatod.
- Kész.
- Helyes. Most pedig menj és intézd el, és ügyelj arra hogy eltakaríts minden nyomot.

---------------

Következő rész

1. részlet

2150-et írtunk, s habár már jócskán az űr mélyében barangolt az ember, lelke mélyét még mindig nem tudta igazán megfejteni. Továbbra is voltak kik nem bírták tovább az életet és inkább a túlvilág reményével kecsegetető halált választották. Nem egy eset fordult elő, hogy kabinjuk ablakán vagy a kilőtt hulladékkal távoztak ők is a jéghideg sötétségbe. Mások csak úgy habzsolták az élvezeteket. Pénzben fürödtek, s szórták el mindenféle szükségtelen holmira, miközben sokan voltak kik éheztek a peremvidéken, s a nagyvárosok alsóbb szintjein. Az uralkodó osztály ekkorra már teljes mértékben a nagytőkés, globális üzletlánccal és cégekkel rendelkezők csoportja volt, akik szemrebbenés nélkül rendelkeztek tízezrek sorsa felett kizárólag a hasznot tartva szem előtt. A háborúk mindennaposak voltak. Hol a peremvidéken folytak véres elkeseredett harcok az élelemért, a vízért , hol pedig a városok környékén a kormányt leváltani szándékozó ellenzéki lázadók és az uralkodó osztály serege között. És miközben a kormány továbbra sem akart lemondani az újonnan felfedezett bolygócsoport felügyeleti jogáról, melyen üzleteik jelentős haszonnövekedését látták, a rég elhanyagolt Földről egy csempészhajó távozott a blokádot áttörve és hiperűrsebességre váltva igyekezett a Laantoos felé, mely az új bolygórendszer központi planétája volt. Az őslakos idegenek, bár maréknyian voltak, de kiállásukkal és remek diplomáciai érzékükkel el tudták érni, hogy tárgyalásokat kezdjenek a felügyeleti jogról, a háborúval fenyegetőző Központi Szövetségi Kormánnyal. Ha ezt nem sikerült volna elérniük, a kormány leigázta volna a bolygókat, s vele az őslakosokat is. A Lantiszon, a szövetség központi bolygóján azonban úgy vélte a Globalizációs Cégek Tanácsa, hogy nagyobb a haszon és a kereslet, ha az idegenek is dolgoznak illetve, ha önszántukból engedélyezik a kereskedelemet és bányászatot.
Laantoos fővárosában három teherszállító, s egy diplomata jármű száguldott az impozáns kormányzati negyed felé, melyet az adófizetők pénzéből létesített a bolygón a szövetség bízván az elkerülhetetlen és szükségszerű győzelmükben az őslakók felett. A sötét diplomata jármű sofőrje a visszapillantóból figyelte egyetlen utasát, aki láthatóan gondolataiba merült az égen már alacsonyan járó napokat nézve. A férfi csak reménykedni tudott abban, hogy nem sül el rosszul a hamarosan megkötésre kerülő üzlet. Főnökeiben nem igazán bízott, de valami azt súgta neki, hogy most kivételesen jól döntöttek.
A Bagooda bolygón két ember sétált a gyönyörű, fehérben, zöldben és pirosban pompázó parkban. A fák fehér leveleit és a fehér füvet enyhe szellő simította végig, néhol pedig egy-egy zöld vagy piros virág lakott jól áldozatául esett élőlényekkel. A két ember leült egy padra és a távolban látszó lebegő hegységre vetette fürkésző pillantását, majd pedig a nappal is látható csillagokat nézték a halványzöld égen.

-Ma szokatlanul sok csillag látható, nemde?
-Kétségkívül igaza van barátom.
-Amondó vagyok rátérhetnénk az üzletre, s utána folytassuk csak a pihenésünk.
-Rendben.

Eközben a Földön egy szakállas, ősz hajú, markáns és karakteres arcú férfi nézett ki 105. emeleti irodájának ablakán, egy szinte teljesen végigégett szivarral a szájában. Mögötte két férfi várta, hogy megtörje a csendet. Erre még hosszú percekig nem került sor.

Lia, egyrészes hosszú fehér ruhában lépett ki kunyhójából a forró sziklákra. Hirtelen egy gép hangjára lett figyelmes, mely leszállt a lebegő szikla végéhez telepített dokkra. A hajóból egy fiatal hosszú hajú, körszakállas férfi szállt ki, fehér ingben, övén fegyverével, s barna kalapját megemelve üdvözölte a nőt.

-Hello Lia! Rég láttalak már. Hogy vagy kislány?
-Hello Hax! Nem vagyok már kislány, úgyhogy kérlek ne hívj így.
-Rendben kislány, megbeszéltük.

A nő nagyot sóhajtva invitálta be Haxot a kunyhóba.

-Még mindig itt laksz? Ráférne már erre a házra egy felújítás.
-Mi járatban errefelé Hax? Gondolom nem a lakásom állapota érdekel.
-Útban vagyok Laantoos felé, és gondoltam beugrok, meglátogatlak. Pont útbaesik a Bagooda. Meg aztán kellene egy kis üzemanyag, meg egy olyan szárba szökő, vagy szökőévelő vagy valami ilyesmi nővény. Tudod melyikre gondolok. Tudok cserébe ajánlani egy szár Runtii gyökeret.
-Nagyon bőkezű vagy. Ennyire kell az a szökőévelő növény?
-Hát most mit mondjak? Ami igaz az igaz. Kifogytam és nagyon kellene.
-Rendben mindjárt keresek egyet. Amúgy mi hír a Földön?
-A szokásos. Razul kormányzó megint kicsapta a patáliát. A blokád még mindig áll. Te tudsz valami frisset ideátról?
-Az őslakóknak sikerült tárgyalást indítaniuk. A szövetség pedig már biztos benne, hogy az ővék lehet a jog.
-Szívósak ezek az őslakók azt meg kell hagyni. Na, de köszönöm a növényt, mindjárt hozom a tiédet.
-Öröm veled üzletelni Hax.

A férfi pár perc múlva visszatért a növénnyel, majd elbúcsúzott és elrepült a hajóval. Lia nézte még egy darabig, amíg már teljesen el nem tűnt a szeme elől.

-Vigyázz magadra Hax... - mondta magában, s visszament a kunyhóba.

A Földön az irodában lassan megfordult a férfi, s pisztolyával pontosan célozva mindkét férfit lelőtte. Elfújta a füstölgő csövet, ahogy a filmekben látta, majd megfordult s nézte tovább a naplementét az ablakból, miközben páran berontottak az ajtón a lövések hangjára.

---------------

Következő rész

Eshet az eső, és eshet a hó,
hullhat a könnyed,
ha neked jó.
Bármi legyen is,
ne félj tőle,
csak tedd mit jónak látsz,
és ne hallgass a kétkedőre.

Fújhat a szél, kint a vihar
s tombolhat szíved,
ha úgy akar.
De ha nyugalmat kér,
hát adj neki,
hogy megleld a békéd,
és tudd a dolgod tenni.

©
historico 2010-03-12

Sötét szobában
bilincs a lámpafény,
hiába nézem,
nem látszik a remény.
Az idő könnyei,
lehullnak a porba,
s nem hív már a fény sem
engem randevúra.

Görnyedek a széken,
szemem tükre bús,
kezemben toll serceg,
az est fülembe súg.
Az ablak kitárul,
beszáll rajt a szellő,
megérinti arcom,
mint egy gyönyörű sellő.

Zsebében, hallom,
rejtett hangokat hoz,
kérdem tőle csendben,
magánál mit hordoz.
Nem szól ő egy szót sem,
de a szeme súgja,
hogy nem lehet az más,
csak a remény hangja.

©
historico

3. rész

 Bilincs az idő

Újabb évek teltek el mire Han végleg belenyugodott sorsába. Néha unalmasan, néha érdekesen tengette napjait ebben a megfagyott világban. Már nem kísérletezett semmivel, nem próbálta menteni magát. Az álmai egyre ritkábban jelentkeztek, s hallucinációi, látomásai sem voltak már. A kicsiny remény, mely felsejlett, mint ködben a lámpafény újra eltűnt. Magányosan járta az utcákat, aludt, és már semmi hasznosat nem csinált. Börtönnek érezte ezt az egész helyzetet, sőt magát a világot is. Nem tudott szabadulni, mintha valami bűnt követett volna el és büntetését töltené. Újra visszaemlékezett a napra, mikor ez a rémálom elkezdődött. Tavaszi reggel volt, május 2-a. Még ma is tisztán emlékezett a pillanatra, mikor az egyik pillanatban még minden normális volt, a másikban pedig belerohant egy autóba, s megállt az idő. Rápillantott a csörgőórájára, amivel az éveket mérte. Pontosan 5 órán állt a mutató. Pontosan 5 év telt el azóta, egy évvel sem kevesebb. Utólag belegondolt, s nem is nagyon értette már, hogy hogyan bírhatta ki egyedül ennyi éven át. Lélekben felkészült, hogy egész életét egyedül kell leélnie. Még ránézett a felesége és a gyermekei képére, mely az éjjeliszekrényen volt, s lassan, csendesen elaludt.

Lil szomorúan vezetett a belváros felé. Mellette ült az anyósa, hátul pedig a gyerekek. Fél óra sem kellett és megérkeztek az épület elé, melyet már évek óta látogattak. Egészen pontosan 3 éve. Tudta ezt jól Lil, máig sem felejtette el, soha nem fogja, nem is tudná. Lifttel mentek fel a 3. emeletre. Már várta őket valaki akit már jól ismertek, bár Lil magában azt kívánta, bár sose találkoztak volna.

-Lil, Paola, gyerekek. Sziasztok!
-Üdv Dr. Robert!
-Örülök, hogy ma is eljöttek. Han mar biztosan nagyon várja önöket.
-Gyerekek, menjetek be apuhoz a nagyival. Mindjárt megyek én is, csak beszélek a doktor bácsival.

-Tud valami bíztatót mondani?
-Hetente megvizsgáljuk a férjét, és folyamatosan figyeljük. Úgy tűnik, ha minimális mértékben is, de reagál agyi szinten, ha beszélnek hozzá. Ez jó jel, úgy is mondhatjuk, hogy a javulás előjele lehet. Mindazonáltal még sok idő szükséges, hogy biztosat tudjunk mondani.
-Legyen őszinte velem dr. Robert. Tehát azt mondja, hogy lehet hogy felépül, de az is lehet hogy nem igaz?
-Igen. Sajnos még mindig nem tudok biztosat mondani. Reagál ugyan a férje, mint azt az előbb is mondtam, de csak kis mértékben.
-3 év...ennyi kellet, hogy ugyanazt elmondja mint az elején. Akkor azt is mondta, hogy pár év múlva többet tud mondani, ehhez képest...
-Nézze Lil, a kómás betegeknél nagyon nehéz bármit is mon...
-Köszönöm, ezt már mondta...

Azzal Lil sírva faképnél hagyta az orvost. Mikor kissé megnyugodott és letörölte a könnyeit, bement a férjéhez, leült a gyerekei és az anyósa mellé, megfogta férje kezét, majd ezt mondta:

-Ne add fel drágám! Mi sem tesszük. Itt vagyunk veled, és mindig itt is leszünk.

 Han másnap jó kedvvel és reménnyel telve ébredt. Nem tudta megmagyarázni, viszont sejtette, hogy álmodhatott valamit, mert egy mondat járt a fejében:

"Ne add fel drágám! Mi sem tesszük. Itt vagyunk veled, és mindig itt is leszünk."

Erre a mondatra tisztán emlékezett. Felöltözött és ekkor vette észre, hogy a fal tele van írva egy mondattal:

Ne add fel, van remény!

Kiment az utcára, s minden ház falán, az úton, mindenen ezt a mondatot látta, még az égen a felhők is ezeket a szavakat formázták. Han örömében futott, csak futott a felkelő Nap fénye felé.

Vége

2. rész

Reményvesztetten

Han már jó ideje ebben a furcsa környezetben volt. Tudta, hogy tennie kellene valamit, meg kellene próbálnia megmenteni magát, véget vetni ennek az időtlenségnek. Sajnos nem tudott tenni semmit. Akármivel próbálkozott kudarcot vallott. Senkivel sem tudott kommunikálni, és senkitől nem tudott segítséget kérni. Reménytelennek érezte ezt az egészet, s tehetetlen düh áradt szét a testében. A szobájában szinte mindent lesöpört az íróasztaláról, felborogatta a bútorokat. Mikor kezdett kissé megnyugodni, leült az ágy szélére, és a tenyerébe temette a kezét. "Meg kell nyugodnod"- mondta magának félhangosan. A következő napokban még megpróbált ugyan egy-két dolgot, de mikor látta, hogy azok sem működnek, teljesen elvesztette minden reményét. Úgy gondolta, ha már így egyedül maradt bejárhatná a világot, megismerhet mindent amit csak szeretne, hiszen a pénz már nem akadály mert nincs aki elkérje. Szerzett egy sportautót a közeli autókereskedésben és útnak indult. Bejárta egész Európát, megnézte minden ország nevezetességeit, majd Ázsia következett, Afrika, s mivel a víz is olyan volt mintha megfagyott volna, át tudott kelni az óceánokon is, hogy Ausztráliát és Amerikát se hagyja ki a sorból. Évek teltek el mire mindent végignézett, rengeteg könyvet elolvasott, és rengeteget mindent megtanult. Olykor-olykor viszont eszébe jutott, hogy hasztalan a tudása, ha nem tudja megosztani senkivel. Egy idő után már egyre fásultabban töltötte napjait. Ennie, innia nem kellett, csak aludnia. Számolatlanul teltek a hetek. Sokszor már annyira elkeseredett, hogy öngyilkos akart lenni. De csak egyszer kísérelte meg és akkor sem sikerült neki, amit nem csak elkeserítőnek, de furcsának is talált. Szabályosan felakasztotta magát, de nem fuldokolt tőle csak simán lógott mintha mi sem történt volna. Azonban ahogy teltek az évek kezdett kilábalni ebből az érzelmi mélységből.

Közjáték

...mikor együtt... szeretlek....szia...itt va...
...fel, nem tudom.... megtesz....üdv, uram... ráfotdítjuk.....
...apa...szívem...szabad fel...jó....

-Mit tegyünk vele?
-Egyenlőre folytassuk a megfigyelést.
-Rendben. És mikor avatkozzunk be?
-Majd értesítem.

...azt mond.... kertes házat.... reménytelen... jössz....
...kérlek... ruhatárát... tanul... fiam...

Egyre többször álmodott furcsákat. Mintha róla folyna a szó és valakik megfigyelnék. Még az is eszébe jutott, hogy talán földönkívüliek szórakoznak vele, de valahogy képtelenségnek érezte. Furcsamód egy piciny reményt mégis adtak neki ezek az álmok.

---------------

3. rész

Az öröm hangja gyengül,
s a reményt sem hallani,
hideg téli éjszakán,
a kérésem csak annyi:
Rohanó idő, lassíts lépteden,
hogy magam utolérhessem,
s legyen időm, dolgom tenni,
és akit csak lehet szeretni.
De ólom lépted tovább tapossa,
az órák által kikövezett utat,
és a hetek tovaszállnak,
gyorsabban, mint a pillanat.

©
historico

1. rész

Amikor megáll az idő

Han korán kelt, bár már egy napja szabadságon volt. El kellett mennie az irodába még egy -két dolgot elintézni. Ez az ügy most fontos volt, ezért is nem hagyta addigra, míg lejár a szabadsága. Megreggelizett, elintézte a szokásos reggeli teendőit, majd kocsiba szállt és elindult az irodába. A magas, üveghomlokzatos épületen megcsillant a reggeli napfény friss, világos fénye. A lakásától is könnyedén ki lehetett szúrni a felhőkarcolót. Autójával  akadálytalanul haladt, mert a korai időpont miatt még kevés jármű járta az utcákat. Útközben megállt az újságosnál és vett egy hírújságot, majd folytatta útját a munkahelye felé. Bekapcsolta a rádió és a híreket hallgatta, mikor hirtelen megállt az előtte haladó autó, amibe belement hátulról. A légzsák szerencsére megfogta az ütközés erejét, így csak könnyebben sérült meg. Kiszállt a kocsiból majd dühösen elindult az idegen kocsi felé. Mikor odaért látta, hogy a vezető még mindig a kocsiban ül és meg sem mozdul. Megszólította, de még akkor sem reagált. Először azt hitte, hogy a sokktól van, de aztán furcsának találta a mozdulatlanságot. Megkopogtatta a fickó hátát, de még mindig nem történt semmi. Ekkor hirtelen feltűnt neki, aminek eddig nem tulajdonított jelentőséget, hogy nem hall semmilyen zajt. Sem az utca zaját, sem a madarakat, semmit. Újra körbenézett, s ekkor vette észre, hogy minden megállt. Megállt az idő. Han nem értett semmit. Hogy lehetséges ez? Körbejárta az utcákat, megnézte a keresztutcákat is, de sehol nem volt mozgás. Minden olyan volt mintha megfagyott volna. Egy ember éppen dohányzott mikor mindez történ, és a száján kifújt füst is mintha teljesen megfagyott volna. Han megérintette, hogy megnézze szilárd-e, de abban a pillanatban köddé vált. Idővel rájött, hogy amihez hozzáér, ugyanúgy mozog működik mint a normál életben, kivéve az élőlényeket. Így sem a családjával, sem a többi emberrel nem tudott kommunikálni. Nem tudta mi tévő legyen és azt sem, hogy miért történik ez vele. Ahogy telt az idő úgy lett egyre kétségbeesettebb, de aztán, hogy erről elvonja a figyelmét és hogy csináljon is valamit, elkezdett kutatni könyvtárakban és ahol csak tudott, hátha talál valamilyen megoldást erre  a furcsa nyugtalanító helyzetre. Pár hét múltán már szinte minden létező könyvet és irodalmat átnyálazott az idővel kapcsolatos témákban, de nem talált köztük egyet sem ami segíthetett volna. Az egyedülléten kívül egyre jobban kezdte az is aggasztani, hogy soha nem érzett éhséget és szomjúságot. Habár eleinte evett és ivott minden nap, de ahogy kezdte elveszíteni az időérzékét úgy gondolta, majd eszik mikor megéhezik, de erre nem került sor azóta sem. Rosszul sem lett ha nem evett vagy ivott, úgyhogy már végképp nem értette az egészet. Teltek múltak a hetek, s még mindig nem történt semmi, s nem is tudott ellene mit tenni. Az aggasztó események azonban nemhogy csökkentek, újabbak tűntek fel a láthatáron. Kezdett furcsákat álmodni és sokszor még ébren is voltak rejtélyes hallucinációi. Mintha hozzá beszéltek volna, vagy róla folyt volna a beszélgetés, nem tudta biztosan eldönteni.

---------------

2. rész

Utazom,
s a Balatont nézem
az alkonyi fényben,
ahogy megcsillannak az utolsó
aranyló bronz sugarak
az olvadó jég felszínén.

A túlparton már pislákolnak
apró fénybogarak gyanánt a fények,
hogy elűzzék a sötétséget.

Az égen vadludak repülnek,
az esti szellővel versenyre kelnek,
a parton egy öreg halász motoszkál.

Lassan ellepi vonatom
az éj sötétje,
s nem marad más,
csak régmúlt emléke.

©
historico

Egyszer egy menyecske
tehenet fejt,
egy ember megleste,
s menten elkelt.

Erre e menyecske
ezt fecsegte:
Emberem! El kell mennem
Szegedre.

Erre ez ember
ezt felelte:
De Szegeden nem e-t
fecsegnek menyecske.

Szegeden esznek
s vedelnek,
s menten mennek
Debrecennek.

Ne menj el menyecske
Szegedre.
Tehenet kell fejned
reggelre.

De e menyecske
nem felelt,
erre sem lesett,
s elszelelt.

©
historico

Napkelte előtt, napnyugta után,
felnézek az égre, s nézem a csillagot,
érzem bőrömön ezüstös fényét,
körbevesz a hűs szellő,
s a fűz ága meghajlik lustán.

Napkelte előtt, napnyugta után,
nem gondolok másra, csak arra, hogy itt vagyok,
itt vagyok és itt is maradok
egy kevés időre még,
de csak ha Te is, tényleg akarod.

©
historico

<w:lsdexception loc="" priority="9" qformat="true" name

Verőfényes napsütés volt, ezen a késő tavaszi délutánon. Mena és Ed a szobájukban kimerülten, de boldogan és örömmel telve feküdtek ágyukban. Tudták, hogy jó döntést hoztak, és hogy egyikük sem fogja megbánni.

-Már most alig várom.
-Én is drágám.
-Szeretlek.
-Én is szeretlek téged.

Majd megcsókolták egymást, és összeölelkezve aludtak el.
Közben a legfőbb bíróság egy termében, egy idős, hosszú fehér szakállú ember rácsapott kalapácsával az asztalra.

-A következő aktát kérem.
-Parancsoljon, mélyen tisztelt úr.
-Köszönöm. Na lássuk. Hmm, aha, ühüm. Rendben, kezdjék el a bejegyzést és az iktatást.
-Azonnal, uram.
-Utána pedig mindenképpen hozzák őt hozzám.
-Rendben.
-Most pedig kérem a következő aktát.

Közben a hivatalnok átadta az aktát egy futárnak, hogy juttassa el a bejegyző és iktató osztályra. A futár azonnal nekiiramodott és elvitte a küldeményt. Nem sokkal később kopogtak és egy fiatal lépett be a terembe.

-Örök élet, fiam. Téged nem sokkal ezelőtt bejegyeztünk és iktattunk, így megkapod az engedélyt az SZ szintre való belépéshez. A segítők elvisznek téged erre a szintre és megkezdik a 275 napos előkészületeket. Szép és tartalmas életet!
 

9 hónappal később
 

-Drágám. Drágám! Ed!
-Mi történt? – riadt fel álmából Ed.
-Elkezdődött!
-Most?Igen! Szerinted mondanám, ha nem? Ne idegesíts fel, így sem vagyok jól!
-Rendben akkor kijárok a kocsival a garázsból, te addig óvatosan kelj fel.
-Oké, csak siess.

Ed kijárt az autóval, majd bevitte feleségét a kórházba. Egy órával később már felesége ágya mellett ült, és együtt nézték újszülött fiúkat. Mindketten boldogok voltak. Összenéztek, s tudták, hogy már örökre összeköti őket valami: A Gyermekük.

Egy városi kórházban megcsörrent a telefon. Az ügyeletes vette fel, és beleszólt:

Al nem tudta eldönteni, hogy álmodik-e, vagy ébren van. Az előbb még nyugodtan sétált az utcán, a következő pillanatban pedig itt találta magát. Egy metró aluljáróban. Ezt a tényt nemhogy furcsának, egyenesen nyugtalanítónak találta. Hogy történhetett mindez? Akár hogy is, de meg kell tudnia. Feltápászkodott a földről, leporolta farmerját és ingjét, majd keresett egy padot, s leült. Csak várt és gondolkozott tovább...