Az öröm hangja gyengül,
s a reményt sem hallani,
hideg téli éjszakán,
a kérésem csak annyi:
Rohanó idő, lassíts lépteden,
hogy magam utolérhessem,
s legyen időm, dolgom tenni,
és akit csak lehet szeretni.
De ólom lépted tovább tapossa,
az órák által kikövezett utat,
és a hetek tovaszállnak,
gyorsabban, mint a pillanat.
©
historico
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.