A láthatatlan látom!ás (IV.)

3.részlet

Miután a GCT tagjai már teljesen az óriás vállalatoktól függtek és a KSZK-ban is ők voltak többségben, úgy érezték hogy mindent ők irányítanak. Az 5 évenkénti választásokkor mindig tettek róla, hogy az ő jelöltjeik és az őket támogatók kerüljenek a kormányba. Így habár formailag váltották egymást a pártok, gyakorlatilag mindig ugyanazok kezében maradt a hatalom. Ennek a célja csak a hatalom megtartása illetve az volt, hogy ők irányíthassák a gazdasági és kereskedelmi ügyleteket. Nem költöttek sokat sem a kultúrára sem egyéb dolgokra. Kizárólag a profit lebegett a szemük előtt, mint azt már korábban is említettem. Akkoriban azonban kezdte felkelteni a figyelmüket az újonnan felfedezett bolygócsoport, és nem sokra rá már ez volt a központi téma a nyílt és valószínűleg a zárt üléseken is. Olyannyira, hogy a közelgő választásokról szinte meg is feledkeztek. A következménye pedig az volt a lankadt figyelemnek, hogy akik már rég tenni akartak valamit a kormány ellen, most végre lépni tudtak. Több új párt is alakult ezalatt a pár hónap alatt, de mindössze három tudott elég erőssé válni, hogy fenn is maradjon. Jelentős szavazóbázisuk is akadt a kiábrándult emberek között akik nagyon sokan voltak. Szinte mindenki változást akart. A KSZK ráeszmélve, hogy mit hagyott kinőni azalatt míg minden erejével a bolygócsoportra koncentrált azonnal elkezdte a bemocskoló kampányát az új pártok ellen. Az egyiket szélső jobbos rasszista pártnak titulálta, míg a másikat szélsőbalos neokommunista szörnyszülöttnek, és habár sikerült párszáz szavazót visszahódítania, még így is sokan támogatták az új pártokat, különösen a jobboldali Jobb Élet Szövetségét. Szóval a KSZK minden eszközzel azon volt, hogy az új pártokat ellehetetlenítse, bemocskolja és összezúzza. Nem sikerült neki. Akkorra már túl nagy volt a két talpon maradt új párt tábora. Pedig próbálkoztak törvényes, törvénytelen és mindenféle piszkos eszközzel. A következő már a hadsereg bevetése lett volna, de a GCT nyugalomra intette a kormányt mondván, hogy az nem tenne jót a keresletnek és a pénzügyeknek sem. Gyakorlatilag kétfrontos harcra kényszerült a KSZK. Egyik oldalon az idegenekkel folytatott tárgyalássorozat állt, mely már kezdett veszélyes vizekre terelődni, a másik oldalon pedig az új pártok elleni küzdelem, megfejelve a közelgő választásokkal. Attól féltek ugyanis, hogy ha a választást elvesztik, az új kormány lemond a bolygórendszer felügyeleti jogának megszerzéséről. Amitől azonban még ennél is jobban féltek, hogy kiszorítják őket mind a GCT-ből mind a KSZK parlamenti helyeikről is. Így nagyon sok befolyásolási képességet és csatornát vesztenének, és a globális cégek ezt nagyon nem akarták.

Veszélyes játszma-reményteli húzás

A teherszállító jármű és a szorosan mögötte száguldó diplomata autó már félúton járt az űrkikötő és a nemrégiben elhagyott hangár között. Nyomában szorosan ott voltak az idegenek a járműveikkel és néha tüzet is nyitottak a kocsikra, de csak óvatosan, hogy a szent tárgyaik ne sérülhessenek meg. A feketeruhás férfi tudta, ha nem sikerül elérniük az űrkikötőt és kivinniük a tárgyakat a bolygóról, akkor a szövetségnek vesztett ügye van. A háborút sehogy sem úszhatták már meg, de a tárgyakkal helyzeti előnyre tehetnek szert. A járművek éles jobb kanyar után már az egyenesen az űrkikötőbe vezető úton voltak, mikor a szállító sofőrje rádión hátraszólt az öltönyös férfinek.

- Barikádok előttünk. Áttörhetetlennek tűnnek. Mit tegyünk?
- Tartsa az irányt és a sebességet.
- De...
- Semmi de. Tegye amit mondtam.

Az járművek folytatták útjukat és a barikád szét is nyílt nekik még mielőtt beleütközhettek volna. Az öltönyös férfi tudta, hogy az idegenek nem kockáztatják a szent ereklyéik épségét. Az űrkikötő bejáratánál azonban megálltak az autók, s egy ideig mozdulatlanul néztek farkasszemet a szemben lévő idegen sorfallal. A csendet és tétlenséget a levegőből érkező rakéta, majd az azt követő szállító hajó törte meg. Az idegenek a robbanás hatására százfelé repültek, s eközben a két autó felhajtott a rámpán át a szállítóhajóba, mely teljes energiával hagyta el a bolygó felszínét majd légkörét is. Ez volt az első katonai támadás az idegenek ellen, a háború kezdete, a Laantoos-i kimentés aminek a dátumát azóta mindenki jól ismeri: 2150. március 15. 

Hadsereg, taktika, csapatmozgás

Lord Castel Laantoos nagykövete nem sokkal azután kapta meg a hírt a támadásról és az aljas rablásról miután a tárgyalások a hadsereggel kapcsolatban befejeződtek. A szülőbolygóját megtámadták. Katonailag és lelkileg is. Elrabolták a szent ereklyéiket és ezzel együtt aláírták halálos ítéletüket is a tettesek. Nem számított rá, hogy az újonnan kötött egyezményre ilyen hamar szükség is lesz. Bagooda hadserege 1/3-át bocsájtja támadásra és ha kell az egészet a Laantoos megvédésére. A bolygóról kapott hírekben azt is megemlítik, hogy már megkezdődött a toborzás, és a készenléti hadsereg felfegyverzése és mozgósítása. A Laantoos-i kormány gyors ellentámadást fog indítani a készenléti és a Bagoodaa-i sereg rendelkezésükre álló részével 5 órán belül. Az információk - a legutóbbit is beleértve - már titkosítva áramlanak a két bolygó között.

Föld, lázadás, nyomor

A szakállas férfi ősz haja szinte világított a hajnali napfényben. Egy órája kelt még csak fel, de már a 2 második szivar füstölgött a szájában, s az is szinte már teljesen végigégett. Az előző napi lázadást és tűntetést sikerült leverni, és elfolytani, de már tudta, hogy nem fog sokáig tartani a békesség. Folyamatosan érkeztek jelentések a nagyszázalékú nyomorról is, de jelen pillanatban nem érdekelte. Először rendet kell tennie.

- Valaki tolja be a képét az irodámba, azonnal. - mondta a mikrofonba.
- Tessék uram, miben segíthetek. - rohant be azonnal egy segítőkész titkárnő.
- Hívassa ide a kapitányt, haladéktalanul.
- Igen uram.

A nő olyan gyorsan, sőt talán még annál is gyorsabban mint ahogy bejött elhagyta a szobát. A férfi újabb szivarra gyújtott rá, miközben a jelentéseket böngészte. A nagy füstfelhő szinte ködszerűen vonta be az íróasztala környékét. Az egész látvány kívülről sejtelmesnek hathatott, s csak növelte a tekintélyét. Délutánra le volt kötve egy titkosított beszélgetése, de addig még sok dolga van. A blokádot meg kell erősíttetnie, a várost körülvevő falakkal együtt. Ráadásul ott van még a rabok problémája is akik rendszeresen kitörnek a börtönökből a meggyengült falak miatt, s csak nagy erőfeszítés után lehet őket visszavinni. A legutóbbi esetkor sokan még így is megszöktek, és a város környéki falvak tüntetőit gyarapítják. A férfi tudta, hogy valami radikálisabbat kellene tennie, hogy ezeknek elejét vegye.

- Khm, uram.
- Mi a frászt ijeszteget! Nem tanult meg kopogni? Mióta áll az asztalom előtt?
- Pár perce uram. Láttam, hogy elgondolkozott és...
- Nem akart zavarni? Kitaláltam? Naná, hogy nem. Na mondja, mi a gondja?
- A kapitány úton van, és a szövetség emberei találkozót kértek öntől 5 nap múlvára.
- Üzenje meg nekik, hogy rendben.
- Khm...
- Nos van még valami, vagy csak a szőnyegem koptatja?
- Lex Edren van itt, és beszélni szeretne önnel.
- 10 perc múlva bejöhet.

Miután a titkárnő kiment, a szakállas férfi megfordult a székével az ablak felé, a régit kidobta, majd újabb szivarra gyújtott és szokásához híven a várost pásztázta a szemével, mely a délelőtti fényben fürdött, s az épületeken meg-meg csillant a napfény. Nem várta ezt a találkozást, még nem.

Pártok, politika, választás

Közel a választás időpontja. Tudta ezt Hardigen Flot is. Ő volt az új jobboldali párt vezetője, s egyben a kormányfőjelöltje is. Soha nem utálta még jobban a kormányt mint most, de végre van táboruk. Végre el tudják érni, hogy megnyerjék a választást. Remélte, hogy a kormány nem vezényli ki a feloszlatásukra a hadsereget, s ez nem is történt meg. Tudta, hogy ezzel aláírnák a saját halálos ítéletüket. A szavazótábor ennek hatására csak erősödött, s nap mint nap százak csatlakoznak hozzájuk. Már nem félt attól, hogy újra a mostani kormánytagok fognak nyerni. Egyedül a baloldali párt aggasztotta. Körülbelül azonos nagyságú párt volt mint ők, s a tábora is akkora volt. Őket kell legyőzniük, s akkor végre rendet tehetnek.

Adatok árnyékában

Hax bekapcsolta a robotpilótát, s nyugodtan ment hátra a pihenőszobába. Egész nyugisnak találta ezt a melót, pedig azt hitte, hogy fontos adatokat szállít. Általában egyedül utazott, de most vele volt régi barátja Dex is aki a hátsó kabinban volt s várta a váltást. Hax az ágyon feküdt s a lemezt nézegette és forgatta a kezében, mikor Dex belépett.

- No haver, kialudtad magad?
- Ahha, nagyonis.
- Pedig még mindig fáradtnak látszol.
- Ezt a kis lemezt kell elvinnünk? Ezért fizetnek olyan sokat?
- Igen. Biztos fontos nekik. Bár azt hittem, hogy egy kicsit izgalmasabb utunk lesz. Azért annyira nem bánom. Kellenek a nyugis melók is.
- Ha te mondod. Bár először gondoltad jól öreg. - ezzel Dex előrántotta lézerfegyverét és egyenesen Hax-ra fogta.
- Mit csinálsz Dex? Megőrültél?
- Dex sajnos már nincs az élők sorában Hax. - mondta a lény azzal megmutatta eredeti alakját.
- De...
-Alakváltó vagyok. Gondolom már hallottál rólunk.
- Hallottam. Azt mondják, hogy haszonleső, undorító korcsok, akik pár fillérért a saját családjukat is elárulják. Ezért is vagytok olyan kevesen.
- Hallgass! Add a lemezt!
- Sajnálom, de ezt le kell szállítanom egyenesen a megrendelő kezébe. Nem adhatom oda. - mondta gúnyosan Hax.
- Add ide vagy megöllek!
- Szerintem így is úgy is az a parancs, hogy ölj meg, úgyhogy inkább nem adom ki a kezemből az árut. Gondolnom kell a hírnevemre és a becsületemre is.

Az alakváltó rálőtt Hax-ra aki már várta, hogy eltalálja a lézer, de ekkor furcsa dolog történt. A lövés hirtelen eltűnt, mintha erőtérnek ütközött volna, de méginkább mintha ki sem lőtték volna. Hax kihasználva a lény döbbenetét kirúgta a kezéből a fegyvert, majd leterítette a földre, s addig ütötte míg az el nem vesztette az eszméletét.

Lia a szállítóhajóból kisajtolva szinte minden energiát és a hajtóműveket maximális teljesítményen égetve sikerült megközelítenie Hax hajóját. Már csak 5,5 fénymásodperc volt a hajók között a távolság. Az érzés, hogy Haxot veszély fenyegeti megszűnt. Egy nagyon erős fejfájás vetett neki véget mely csak pár másodpercig tartott. Lia habár megkönnyebbült, még követte a hajót.

-------------------------

Következő rész