Az időn kívüli (2.)

2. rész

Reményvesztetten

Han már jó ideje ebben a furcsa környezetben volt. Tudta, hogy tennie kellene valamit, meg kellene próbálnia megmenteni magát, véget vetni ennek az időtlenségnek. Sajnos nem tudott tenni semmit. Akármivel próbálkozott kudarcot vallott. Senkivel sem tudott kommunikálni, és senkitől nem tudott segítséget kérni. Reménytelennek érezte ezt az egészet, s tehetetlen düh áradt szét a testében. A szobájában szinte mindent lesöpört az íróasztaláról, felborogatta a bútorokat. Mikor kezdett kissé megnyugodni, leült az ágy szélére, és a tenyerébe temette a kezét. "Meg kell nyugodnod"- mondta magának félhangosan. A következő napokban még megpróbált ugyan egy-két dolgot, de mikor látta, hogy azok sem működnek, teljesen elvesztette minden reményét. Úgy gondolta, ha már így egyedül maradt bejárhatná a világot, megismerhet mindent amit csak szeretne, hiszen a pénz már nem akadály mert nincs aki elkérje. Szerzett egy sportautót a közeli autókereskedésben és útnak indult. Bejárta egész Európát, megnézte minden ország nevezetességeit, majd Ázsia következett, Afrika, s mivel a víz is olyan volt mintha megfagyott volna, át tudott kelni az óceánokon is, hogy Ausztráliát és Amerikát se hagyja ki a sorból. Évek teltek el mire mindent végignézett, rengeteg könyvet elolvasott, és rengeteget mindent megtanult. Olykor-olykor viszont eszébe jutott, hogy hasztalan a tudása, ha nem tudja megosztani senkivel. Egy idő után már egyre fásultabban töltötte napjait. Ennie, innia nem kellett, csak aludnia. Számolatlanul teltek a hetek. Sokszor már annyira elkeseredett, hogy öngyilkos akart lenni. De csak egyszer kísérelte meg és akkor sem sikerült neki, amit nem csak elkeserítőnek, de furcsának is talált. Szabályosan felakasztotta magát, de nem fuldokolt tőle csak simán lógott mintha mi sem történt volna. Azonban ahogy teltek az évek kezdett kilábalni ebből az érzelmi mélységből.

Közjáték

...mikor együtt... szeretlek....szia...itt va...
...fel, nem tudom.... megtesz....üdv, uram... ráfotdítjuk.....
...apa...szívem...szabad fel...jó....

-Mit tegyünk vele?
-Egyenlőre folytassuk a megfigyelést.
-Rendben. És mikor avatkozzunk be?
-Majd értesítem.

...azt mond.... kertes házat.... reménytelen... jössz....
...kérlek... ruhatárát... tanul... fiam...

Egyre többször álmodott furcsákat. Mintha róla folyna a szó és valakik megfigyelnék. Még az is eszébe jutott, hogy talán földönkívüliek szórakoznak vele, de valahogy képtelenségnek érezte. Furcsamód egy piciny reményt mégis adtak neki ezek az álmok.

---------------

3. rész