Utazom,
s a Balatont nézem
az alkonyi fényben,
ahogy megcsillannak az utolsó
aranyló bronz sugarak
az olvadó jég felszínén.
A túlparton már pislákolnak
apró fénybogarak gyanánt a fények,
hogy elűzzék a sötétséget.
Az égen vadludak repülnek,
az esti szellővel versenyre kelnek,
a parton egy öreg halász motoszkál.
Lassan ellepi vonatom
az éj sötétje,
s nem marad más,
csak régmúlt emléke.
©
historico
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.