Az időn kívüli (1.)

1. rész

Amikor megáll az idő

Han korán kelt, bár már egy napja szabadságon volt. El kellett mennie az irodába még egy -két dolgot elintézni. Ez az ügy most fontos volt, ezért is nem hagyta addigra, míg lejár a szabadsága. Megreggelizett, elintézte a szokásos reggeli teendőit, majd kocsiba szállt és elindult az irodába. A magas, üveghomlokzatos épületen megcsillant a reggeli napfény friss, világos fénye. A lakásától is könnyedén ki lehetett szúrni a felhőkarcolót. Autójával  akadálytalanul haladt, mert a korai időpont miatt még kevés jármű járta az utcákat. Útközben megállt az újságosnál és vett egy hírújságot, majd folytatta útját a munkahelye felé. Bekapcsolta a rádió és a híreket hallgatta, mikor hirtelen megállt az előtte haladó autó, amibe belement hátulról. A légzsák szerencsére megfogta az ütközés erejét, így csak könnyebben sérült meg. Kiszállt a kocsiból majd dühösen elindult az idegen kocsi felé. Mikor odaért látta, hogy a vezető még mindig a kocsiban ül és meg sem mozdul. Megszólította, de még akkor sem reagált. Először azt hitte, hogy a sokktól van, de aztán furcsának találta a mozdulatlanságot. Megkopogtatta a fickó hátát, de még mindig nem történt semmi. Ekkor hirtelen feltűnt neki, aminek eddig nem tulajdonított jelentőséget, hogy nem hall semmilyen zajt. Sem az utca zaját, sem a madarakat, semmit. Újra körbenézett, s ekkor vette észre, hogy minden megállt. Megállt az idő. Han nem értett semmit. Hogy lehetséges ez? Körbejárta az utcákat, megnézte a keresztutcákat is, de sehol nem volt mozgás. Minden olyan volt mintha megfagyott volna. Egy ember éppen dohányzott mikor mindez történ, és a száján kifújt füst is mintha teljesen megfagyott volna. Han megérintette, hogy megnézze szilárd-e, de abban a pillanatban köddé vált. Idővel rájött, hogy amihez hozzáér, ugyanúgy mozog működik mint a normál életben, kivéve az élőlényeket. Így sem a családjával, sem a többi emberrel nem tudott kommunikálni. Nem tudta mi tévő legyen és azt sem, hogy miért történik ez vele. Ahogy telt az idő úgy lett egyre kétségbeesettebb, de aztán, hogy erről elvonja a figyelmét és hogy csináljon is valamit, elkezdett kutatni könyvtárakban és ahol csak tudott, hátha talál valamilyen megoldást erre  a furcsa nyugtalanító helyzetre. Pár hét múltán már szinte minden létező könyvet és irodalmat átnyálazott az idővel kapcsolatos témákban, de nem talált köztük egyet sem ami segíthetett volna. Az egyedülléten kívül egyre jobban kezdte az is aggasztani, hogy soha nem érzett éhséget és szomjúságot. Habár eleinte evett és ivott minden nap, de ahogy kezdte elveszíteni az időérzékét úgy gondolta, majd eszik mikor megéhezik, de erre nem került sor azóta sem. Rosszul sem lett ha nem evett vagy ivott, úgyhogy már végképp nem értette az egészet. Teltek múltak a hetek, s még mindig nem történt semmi, s nem is tudott ellene mit tenni. Az aggasztó események azonban nemhogy csökkentek, újabbak tűntek fel a láthatáron. Kezdett furcsákat álmodni és sokszor még ébren is voltak rejtélyes hallucinációi. Mintha hozzá beszéltek volna, vagy róla folyt volna a beszélgetés, nem tudta biztosan eldönteni.

---------------

2. rész