A városban sétáltam este,
mikor a zajok már nyugovóra tértek
és frissítő szellő úszott az utcákon.
S csak épphogy észrevettem,
hogy a hétvége utolsó órái
komótosan elballagnak mellettem.
Nem vártak rám, csak mentek tovább,
s a fény is velük repült
örökül hagyva a sötétet,
mely látszani engedte a csillagok
fehér fényét és a Hold ezüstjét,
s ezer meg ezer gondolat előtt
megnyitotta az utat,
míg újra megjelent az alkonyat.
©
historico
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.