Verőfényes napsütés volt, ezen a késő tavaszi délutánon. Mena és Ed a szobájukban kimerülten, de boldogan és örömmel telve feküdtek ágyukban. Tudták, hogy jó döntést hoztak, és hogy egyikük sem fogja megbánni.
-Már most alig várom.
-Én is drágám.
-Szeretlek.
-Én is szeretlek téged.
Majd megcsókolták egymást, és összeölelkezve aludtak el.
Közben a legfőbb bíróság egy termében, egy idős, hosszú fehér szakállú ember rácsapott kalapácsával az asztalra.
-A következő aktát kérem.
-Parancsoljon, mélyen tisztelt úr.
-Köszönöm. Na lássuk. Hmm, aha, ühüm. Rendben, kezdjék el a bejegyzést és az iktatást.
-Azonnal, uram.
-Utána pedig mindenképpen hozzák őt hozzám.
-Rendben.
-Most pedig kérem a következő aktát.
Közben a hivatalnok átadta az aktát egy futárnak, hogy juttassa el a bejegyző és iktató osztályra. A futár azonnal nekiiramodott és elvitte a küldeményt. Nem sokkal később kopogtak és egy fiatal lépett be a terembe.
-Örök élet, fiam. Téged nem sokkal ezelőtt bejegyeztünk és iktattunk, így megkapod az engedélyt az SZ szintre való belépéshez. A segítők elvisznek téged erre a szintre és megkezdik a 275 napos előkészületeket. Szép és tartalmas életet!
9 hónappal később
-Drágám. Drágám! Ed!
-Mi történt? – riadt fel álmából Ed.
-Elkezdődött!
-Most?Igen! Szerinted mondanám, ha nem? Ne idegesíts fel, így sem vagyok jól!
-Rendben akkor kijárok a kocsival a garázsból, te addig óvatosan kelj fel.
-Oké, csak siess.
Ed kijárt az autóval, majd bevitte feleségét a kórházba. Egy órával később már felesége ágya mellett ült, és együtt nézték újszülött fiúkat. Mindketten boldogok voltak. Összenéztek, s tudták, hogy már örökre összeköti őket valami: A Gyermekük.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.