A láthatatlan látom!ás (I.)

1. részlet

2150-et írtunk, s habár már jócskán az űr mélyében barangolt az ember, lelke mélyét még mindig nem tudta igazán megfejteni. Továbbra is voltak kik nem bírták tovább az életet és inkább a túlvilág reményével kecsegetető halált választották. Nem egy eset fordult elő, hogy kabinjuk ablakán vagy a kilőtt hulladékkal távoztak ők is a jéghideg sötétségbe. Mások csak úgy habzsolták az élvezeteket. Pénzben fürödtek, s szórták el mindenféle szükségtelen holmira, miközben sokan voltak kik éheztek a peremvidéken, s a nagyvárosok alsóbb szintjein. Az uralkodó osztály ekkorra már teljes mértékben a nagytőkés, globális üzletlánccal és cégekkel rendelkezők csoportja volt, akik szemrebbenés nélkül rendelkeztek tízezrek sorsa felett kizárólag a hasznot tartva szem előtt. A háborúk mindennaposak voltak. Hol a peremvidéken folytak véres elkeseredett harcok az élelemért, a vízért , hol pedig a városok környékén a kormányt leváltani szándékozó ellenzéki lázadók és az uralkodó osztály serege között. És miközben a kormány továbbra sem akart lemondani az újonnan felfedezett bolygócsoport felügyeleti jogáról, melyen üzleteik jelentős haszonnövekedését látták, a rég elhanyagolt Földről egy csempészhajó távozott a blokádot áttörve és hiperűrsebességre váltva igyekezett a Laantoos felé, mely az új bolygórendszer központi planétája volt. Az őslakos idegenek, bár maréknyian voltak, de kiállásukkal és remek diplomáciai érzékükkel el tudták érni, hogy tárgyalásokat kezdjenek a felügyeleti jogról, a háborúval fenyegetőző Központi Szövetségi Kormánnyal. Ha ezt nem sikerült volna elérniük, a kormány leigázta volna a bolygókat, s vele az őslakosokat is. A Lantiszon, a szövetség központi bolygóján azonban úgy vélte a Globalizációs Cégek Tanácsa, hogy nagyobb a haszon és a kereslet, ha az idegenek is dolgoznak illetve, ha önszántukból engedélyezik a kereskedelemet és bányászatot.
Laantoos fővárosában három teherszállító, s egy diplomata jármű száguldott az impozáns kormányzati negyed felé, melyet az adófizetők pénzéből létesített a bolygón a szövetség bízván az elkerülhetetlen és szükségszerű győzelmükben az őslakók felett. A sötét diplomata jármű sofőrje a visszapillantóból figyelte egyetlen utasát, aki láthatóan gondolataiba merült az égen már alacsonyan járó napokat nézve. A férfi csak reménykedni tudott abban, hogy nem sül el rosszul a hamarosan megkötésre kerülő üzlet. Főnökeiben nem igazán bízott, de valami azt súgta neki, hogy most kivételesen jól döntöttek.
A Bagooda bolygón két ember sétált a gyönyörű, fehérben, zöldben és pirosban pompázó parkban. A fák fehér leveleit és a fehér füvet enyhe szellő simította végig, néhol pedig egy-egy zöld vagy piros virág lakott jól áldozatául esett élőlényekkel. A két ember leült egy padra és a távolban látszó lebegő hegységre vetette fürkésző pillantását, majd pedig a nappal is látható csillagokat nézték a halványzöld égen.

-Ma szokatlanul sok csillag látható, nemde?
-Kétségkívül igaza van barátom.
-Amondó vagyok rátérhetnénk az üzletre, s utána folytassuk csak a pihenésünk.
-Rendben.

Eközben a Földön egy szakállas, ősz hajú, markáns és karakteres arcú férfi nézett ki 105. emeleti irodájának ablakán, egy szinte teljesen végigégett szivarral a szájában. Mögötte két férfi várta, hogy megtörje a csendet. Erre még hosszú percekig nem került sor.

Lia, egyrészes hosszú fehér ruhában lépett ki kunyhójából a forró sziklákra. Hirtelen egy gép hangjára lett figyelmes, mely leszállt a lebegő szikla végéhez telepített dokkra. A hajóból egy fiatal hosszú hajú, körszakállas férfi szállt ki, fehér ingben, övén fegyverével, s barna kalapját megemelve üdvözölte a nőt.

-Hello Lia! Rég láttalak már. Hogy vagy kislány?
-Hello Hax! Nem vagyok már kislány, úgyhogy kérlek ne hívj így.
-Rendben kislány, megbeszéltük.

A nő nagyot sóhajtva invitálta be Haxot a kunyhóba.

-Még mindig itt laksz? Ráférne már erre a házra egy felújítás.
-Mi járatban errefelé Hax? Gondolom nem a lakásom állapota érdekel.
-Útban vagyok Laantoos felé, és gondoltam beugrok, meglátogatlak. Pont útbaesik a Bagooda. Meg aztán kellene egy kis üzemanyag, meg egy olyan szárba szökő, vagy szökőévelő vagy valami ilyesmi nővény. Tudod melyikre gondolok. Tudok cserébe ajánlani egy szár Runtii gyökeret.
-Nagyon bőkezű vagy. Ennyire kell az a szökőévelő növény?
-Hát most mit mondjak? Ami igaz az igaz. Kifogytam és nagyon kellene.
-Rendben mindjárt keresek egyet. Amúgy mi hír a Földön?
-A szokásos. Razul kormányzó megint kicsapta a patáliát. A blokád még mindig áll. Te tudsz valami frisset ideátról?
-Az őslakóknak sikerült tárgyalást indítaniuk. A szövetség pedig már biztos benne, hogy az ővék lehet a jog.
-Szívósak ezek az őslakók azt meg kell hagyni. Na, de köszönöm a növényt, mindjárt hozom a tiédet.
-Öröm veled üzletelni Hax.

A férfi pár perc múlva visszatért a növénnyel, majd elbúcsúzott és elrepült a hajóval. Lia nézte még egy darabig, amíg már teljesen el nem tűnt a szeme elől.

-Vigyázz magadra Hax... - mondta magában, s visszament a kunyhóba.

A Földön az irodában lassan megfordult a férfi, s pisztolyával pontosan célozva mindkét férfit lelőtte. Elfújta a füstölgő csövet, ahogy a filmekben látta, majd megfordult s nézte tovább a naplementét az ablakból, miközben páran berontottak az ajtón a lövések hangjára.

---------------

Következő rész