Nézem, ahogy autók suhannak el
az őszi szélben.
Érzem, ahogy minden elmúlik,
mi volt régen.
Az idő felém vicsorítja
vas fogát,
s néma kedvvel rágja tovább,
éltem tavaszát.
Halkan fülembe súg a régmúlt
nyár,
s a tél is itt van, csak a sorára
vár.
Sárga levél némán hullik le
a hűvös földre.
Tudom, hogy így volt mindig, s így lesz
mindörökre.
axm
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.