Napkelte előtt, napnyugta után,
felnézek az égre, s nézem a csillagot,
érzem bőrömön ezüstös fényét,
körbevesz a hűs szellő,
s a fűz ága meghajlik lustán.

Napkelte előtt, napnyugta után,
nem gondolok másra, csak arra, hogy itt vagyok,
itt vagyok és itt is maradok
egy kevés időre még,
de csak ha Te is, tényleg akarod.

©
historico

<w:lsdexception loc="" priority="9" qformat="true" name