Napkelte előtt, napnyugta után,
felnézek az égre, s nézem a csillagot,
érzem bőrömön ezüstös fényét,
körbevesz a hűs szellő,
s a fűz ága meghajlik lustán.
Napkelte előtt, napnyugta után,
nem gondolok másra, csak arra, hogy itt vagyok,
itt vagyok és itt is maradok
egy kevés időre még,
de csak ha Te is, tényleg akarod.
©
historico
<w:lsdexception loc="" priority="9" qformat="true" name
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
tessza.t (törölt) 2010.04.08. 19:27:23
historico 2010.04.08. 19:42:31