A lent olvasható történet 2011. január 10-én született, de ettől függetlenül úgy gondoltam megosztom. :)
Tél volt. A fák csupasz ágain, néhány fenn maradt levél didergett. Nagy pelyhekben hullott a tiszta, hűs, fehér hó. Egy piros ruhás kislány sétált az elhagyott utcán. Mögötte szorosan követte a bánat és a félelem. A kislány sötétbarna szemében megcsillant a téli naplemente utolsó fénye. Mikor észrevett valamit maga előtt a hóban, megállt és felvette. Megforgatta, megnézte minden irányból, de nem tudta mi az. Ekkor megfordult és nagy, barna szemeivel félénken ránézett a bánatra, majd a félelemre. Feléjük nyújtotta a tárgyat, hogy vizsgálják meg ők is, hátha tudják mi az. Mikor azonban megérintették mind a ketten köddé váltak. Mert az amit a kislány talált a Remény volt.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.