Egy városi kórházban megcsörrent a telefon. Az ügyeletes vette fel, és beleszólt:
- Városi kórház, tessék.
- Gyorsan, jöjjenek… egy… egy elmebeteg elkezdett lövöldözni az utcán, már többen megsérültek. Kérem. - szólalt meg egy zilált, sírás szélén álló női hang.
- Asszonyom, nyugod…
- Hogy nyugodjak meg?
- Rendben, hol van most?
- A főtéren… kérem, siessenek.
- Rendben küldök mentőket és értesítem a rendőrséget is.
- A rendőröket már hívtam, csak a mentőt kül…
A vonal hírtelen megszakadt. A nővér azonnal hívta a mentős osztályt, elmondta mi történ, majd a hangosbemondón értesítette a korház szabad orvosait, hogy készüljenek fel a sérültekre.
Középkorú, hosszú hajú nőt toltak be a mentőbejáraton. Súlyos sérüléseket szenvedett az ámokfutó lövöldözésében. Két golyó fúródott a testébe, az egyik a tüdejét sebezte meg a másik pedig a gyomrán találta el. Az orvosok a lehető leggyorsabban készültek fel, majd megkezdték a műtétet. Egy óráig tartott mire ki tudták venni a golyókat, és mire úgy látszott, hogy stabilizálni tudják az állapotát, de ekkor hirtelen romlani kezdtek az életjelek, majd a műszeren az addig egyenletesen eloszló görbék egyetlen vékony vonallá váltak. A doktorok még fél óráig küzdöttek, hogy vissza tudják hozni az élők sorába, de hiába, már nem tehettek semmit.
Lora érezte, hogy egy másik világ vár rá. Érezte, hogy elhagyja testét az erő. Hirtelen látta magát felülről, körbevéve orvosokkal, ahogy egyre távolodott. Majd két alagút tárult szeme elé. A tőle jobbra lévő fényes volt, s a végén egy kapu csillogott, a balra lévő pedig sötét, a végén ragyogó fénnyel. A hang bíztatta, hogy csak rajta áll melyiket választja, és tudnia kell, hogy mindkettő végén örök élet várja. Elindult a baloldali alagútba a fény felé. Érezte, hogy egy része a jobboldali alagútban folytatja útját. Ahogy egyre beljebb sétált, úgy felejtett mind többet az életéből. Egyre kevésbé tudta ki volt ő és mit tett élete során. Mikor már egészen közel volt az alagút kijáratához, már csak azt tudta, hogy ő valaki. A következő pillanatban gyereksírásra lett figyelmes, ez az egy emlék még megmaradt benne, egy gyermek sírása, majd ráébredt, hogy ő maga sír. Ahogy múlt az idő, annál inkább átadta magát a sírás érzésének, s végleg elfelejtette élete minden percét…
- Kislány! Egy gyönyörű kislánya született asszonyom!
A gyermek felsírt az orvos kezében, amint megtörölték és elvágták a köldökzsinórt. Pár perccel később már édesanyja mellett feküdt, s békésen szunyókált. Úgy aludt, mint aki még egy utolsót pihen az előtte álló új élet kapujában, mielőtt folytatná útját…
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.