Ezúttal egy sci-fi verssel, pontosabban szonettel jelentkezek, ami az első ilyen jellegű költeményem.
Fénytelenül Vörös nap ragyog a felhők felett, s lelkedben felszakít régmúlt sebet. A fény csupán csak emlékül marad, és árnyaid képe egyre csak dagad. Az éj sötétje…