A kótyagos éjjel már a szemed sarkán áll,Csukott szemeid mögött ezer kép szitál...
Elméd zaja nem múlik, gondolataid eszi,S ha mégis, hát azt nagyon... nagyon lassan teszi.
Így múlnak el percek, órák, óra-csokrok lassan, S te végül, mikor kelni kell már, elalszol…